Az erényöv titkos történetei. Mítosz és valóság
Helyszín: Cifrapalota
Megtekinthető: 2017. augusztus 20-ig
Belépve a kiállítás termeibe elsőre kissé összerándul az ember gyomra, megsajnálja a letűnt korok nőit, akikre ezeknek a vasszerkezetek viselését kényszerítették. Aztán ha kicsit elkezdünk racionálisan gondolkozni, a sajnálkozás kételkedésbe csap át...
A ‘90-es évek végén három tudós, köztük jelen kiállítás kurátora, Varga Benedek (a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója) belevágott a mítosz szétrombolásába, ennek eredménye a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum vándorkiállítása.
A mítosz szerint az erényövet a középkori lovagi kultúra vezette be a használatba, hogy a csatákba, zarándoklatra, keresztes háborúba induló lovag biztos lehessen felesége hűségében, mivel a nők zabolátlan vágyait fékezhetetlennek tartották.
Elég azonban egy pillantást vetni bármilyen fémből készült erényövre: hogyan lehet ezeket a durva, kemény fémtárgyakat az ágyékon viselni anélkül, hogy napok alatt mély és egyre jobban elfertőződő sérüléseket ne okozzanak? És miért nem találkozunk az erotikus szatíra 14-16. század közötti gazdag irodalmában, azaz Boccaccio, Chaucer, Bardello vagy éppen Rabelais írásaiban utalással sem az erényövre? Pont ők ne gúnyolták volna ki a találmányt?!
Tudományos hátteret viszont annál inkább kreáltak neki a tudósok: noha kezdetben csupán mint teológiai fogalom létezett, a testi – lelki tisztaság szinonimája, később, a 18. századtól sorra megjelenő enciklopédiák és lexikonok közül több felveszi az erényövet címszavai közé, fantáziadús történetet és ezáltal hitelt kölcsönöztek neki a kor szellemi vezetői.
Az erényöv valódi története az elmúlt 500 év mentalitástörténetének, orvostörténetének, szexualitás-történetének, és muzeológiájának torzításokkal, hamisításokkal és visszavetítésekkel teli láncolata, amely sokkal inkább a modern korról szól, pontosabban arról, hogy a modern kor a felvilágosodás századától kezdve hogyan akarta a középkor kultúráját szemlélni. Így bízzunk a lexikonokban és akár neves múzeumok hitelességében...
A kiállítást végigjárva tehát fellélegezhetünk: nőtársaink hűségét évszázadokkal ezelőtt sem ilyen kínzóeszközökkel kényszerítették ki uraik.
Persze akad, aki az erényövek létezését igaznak tartja a mai napig: Velencében a XVI. század végétől egy erényövet eredetiként szerepeltetnek a Dózse Palotában. II. Francesco da Carrara páduai herceghez kötik az eszközt, ugyanis a brutális, szadista férfi állítólag előszeretettel alkalmazta azt feleségén, szeretőin. A valóságban egy kicsit más ez a történet is…
Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!
Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!
