Valami elképesztő, amikor megelevenedik az Éjszaka a múzeumban című film, és te magad is szereplővé válsz. Ilyesmi érzés kerített minket hatalmába a bezárt Cifrapalotában, ahol egy hűvös téli estén - ja, nem, 1912 egy kellemes, mégis baljóslatú reggelén - várták kis társaságunkat az előkelő cukrászdába. Helyet foglalva asztalunknál, az étlapot tanulmányozva értesültünk a rettenetes hírről: a cukrászda teremfőnöke az egyik pincérlány élettelen testére bukkant. Mi történhetett vele? Ennek kiderítése ránk hárult. Gőzerővel vetettük bele magunkat a bizonyítékok felkutatásába és a cukrászdában lévők kihallgatásába. Megvizsgáltuk az áldozatot, kutakodtunk a konyhában, az irodában, zsebekben, füzetekben, szállítólevelek közt. Hosszasan vallattuk a francia akcentusú cukrászt, a már-már gyanúsan ártatlan ábrázatú cukrászlányt, a kényelmesen újságot böngésző fess úriembert a szomszéd asztalnál és a teremfőnököt, aki nem tudott felocsúdni a tragédiából.

A nyomozókból, színészekből, mérnökből és orvosból álló kompánia előtt ipari kémkedés, szerelmi szál és egy mérgezés megalapozott gyanúja bontakozott ki. De ki a tettes? Már épp, amikor úgy éreztük, forró nyomon vagyunk, és egy feltehetően sokat tudó tanú kihallgatására indultunk a cukrászdából a munkásszállóra, a nyomozást előrevezető sztorik helyett egy újabb holttestet leltünk. Az áldozatot egy székben ülve érte utol végzete, mint kiderült, szerelméhez hasonlóan méreg végzett vele. A cukrászdába visszatérve a kérdőjel csak egyre több lett, de szerencsére végre valahára megjelent a csendőr, akit a személyzet rögtön riasztott a reggeli tragédia láttán. A remélt segítség ugyan még egyenruhában, mégis állítása szerint már szolgálaton kívül toppant be. Nem hagytuk annyiban, addig agitáltuk, míg segített nekünk összerakni a mozaikokat, és biztosan kijelenthettük a tettes nevét, akit aztán el is kísért a rend éber őre helyett szórakozott fiatalember látszatát keltő segítségünk.

Bencsik Orsolya, a Cifrapalota programszervezője elárulta nekünk, picivel előbb körvonalazódott a szabadulószobát és a nyomozós játékot ötvöző “Bűntény a cukrászdában” ötlete, mint ahogy megvalósult a Cukrászat és édesipar a századfordulón című kiállítás, melyhez végül kapcsolták. Az idei Múzeumok éjszakáján ugyanis lehetett játszani egy Édes est fantázianévre keresztelt játékot, és ekkor már tudták, hogy ezt a vonalat folytatni szeretnék. Így kezdett tehát érlelődni Orsiban a következő interaktív nyomozós játék forgatókönyve.

“Szeretek történeteket írni, ezért számomra fontos volt a narratíva”- emelte ki Orsi a legfontosabb különbséget a megszokott szabadulószobákhoz képest. “Azt szerettem volna, hogy a játékosoknak egy történetet kelljen összerakniuk - mint egy jó krimiben, itt is csak morzsákat kaptak a többféle szálon futó eseményekből.”

Egy kis csapat dolgozta ki a részleteket: Orsi, az ötletgazda mellett Bezsenyi Ádám történész és Virág Ágnes művészettörténész fantáziavilágát tükrözte a fiktív történetre épülő játék. A kellékek beszerzése és az élő szereplők toborzása már könnyedén ment. Orsit meg is lepte, milyen színészi vénával megáldott kollégákkal dolgozik együtt a mindennapokban. A csapatból mindössze két embernek van némi színjátszós múltja - nekünk meggyőződésünk volt, hogy profik.

Egy hónap készülődést igényelt, hogy mi, játékosok tökéletesen felépített élményt kapjunk. Persze vicces helyzetek, kisebb malőrök akadtak. “Az egyik csapat a visszafele írt levelet elkezdte hangosan felolvasni, majd megállapították: ez törökül van!” Mi is teremtettünk magunknak helyzetkomikumot: lelkes tagunk olyannyira kutakodott, hogy az egyik szereplő személyes tárgyait is átfésülte véletlenül. Nem találtunk a nyomozást előrevivő bizonyítékot közte…

Az improvizációs képességeiket jól megdolgoztatták a szereplők: “A csendőrünk rendre kihasználta a mozgásteret, hol azt játszotta, hogy pityókás, hol kissé feledékeny, együgyű figurát adott. Ez nem volt persze előre lebeszélve, nekünk mindig alkalmazkodnunk kellett az aktuális karakterhez. Egyébként is többféle forgatókönyvet kidolgoztunk a játék lehetséges alakulásaira.”

Orsi megnyugtatott minket, noha a Bűntény a cukrászdában már nem játszható, mindenképp előrukkolnak egy másik játékkal a közeljövőben, amit szintén egy kiállításhoz kapcsolnak majd.

“Nem könnyű a megújulás, illetve óvatosan kell bánni a témaválasztással, hogy senki számára ne legyen felkavaró, de igény abszolút van erre a műfajra, mindig örömmel konstatálom, mennyire szeretnek a felnőttek is játszani.”

Képgaléria:

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!