TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ PROGRAM \ Megnéztük a kecskeméti Rippl-Rónai kiállítást és szívből ajánljuk!
26
2019 márc.

Megnéztük a kecskeméti Rippl-Rónai kiállítást és szívből ajánljuk!

 

A tiszta színeket és nagypettyekkel való festést egészen biztosan mindenki Rippl-Rónai Józsefhez társítja, pedig a művész ettől sokkal sokrétűbben alkotott, amit a kecskeméti tárlat bizonyít is. Kivételes alkalom, hogy egy festő teljes életművére kiterjedő kiállítása egyetlen magángyűjteményre alapoz. Rippl-Rónai József (1861–1927) munkásságát az Antal-Lusztig-gyűjtemény tükrében, 49 db mű segítségével ismerhetjük meg a Bozsó Gyűjteményben, 2019 augusztusáig.

 

 

 

Rippl-Rónai József művészete

 

Helyszín: Bozsó Gyűjtemény

Megtekinthető: 2019. augusztus 4-ig

Látogatható: csütörtöktől vasárnapig, 10.00 – 18.00 között

 

Kalandok, viszontagságok, háború és sorsszerű fordulatok jellemzik Rippl-Rónai életét, és ezek természetesen művészetében is megmutatkoznak. Ady Endre, akivel mély barátságot ápoltak, egyenesen “zseninek” titulálta a festőt, aki “szépíteni akarja a világot” művészetén keresztül. A különféle festői korszakok és stílusbeli változások, megújulások tökéletesen tetten érhetők a Kecskeméten bemutatott képeken.

 

 

Alkotói pályája fő színterei Párizs, Kaposvár és Budapest voltak; a stílusjegyek alapján négy fő korszakra bonthatjuk munkásságát. Az első a franciaországi, avagy a “fekete korszak”, amikor is feketével rajzolt és halványan pigmentált technikával dolgozott. Az 1892-ben született, Kecskeméten is látható Bánat című festmény az egyik legjelentősebb alkotás ebből az életszakaszból. Ugyancsak a párizsi időszakból való a Lazarine a kandalló előtt című mű is.

 

 

A második nagy periódus az első kaposvári, “enteriőr korszak”. Több arckép és impresszionista pasztell tájkép ugyancsak ebben a városban született. Ekkor készült a Piacsek bácsi poharazgat, a Képek között és a Reggeli után. A festő szeretett családtagjait láthatjuk az Apám, az Édesanyám betegen, valamint a Rónai Ödön, a műgyűjtő című képeken.

 

 

A Róma-villához társított “kukoricás” vagy “pöttyös” képek alkotják a harmadik időszakot, amelyek kastélyokról, tájakról, női aktokról, illusztris személyekről festett képeket hívtak életre, csupa nagyszabású, a keretet szinte szétfeszítő alkotást. Ekkora ugyanis felszabadult a művészi szabadságát korlátozó nyomás alól és úgy gondolta, immár festhet bármit és bárhogyan. A „kukoricás” korszak kiemelkedő műve a közeli festőbarát, Kunffy Lajos feleségét megörökítő, élénk színvilágú Kunffy Lajosné napernyővel című festmény vagy a Hegyoldal piros tetejű házzal című olajkép, míg az 1914-ben született Ágyúállás, Páris és a Madame Ricard című művek az első világháború megpróbáltatásait idézik.

 

 

Az 1910-es évek közepétől Rippl-Rónai egyre kevesebb olajképet festett, legutolsó vászonképén, 1919-ben időskori szerelme, Bányai Zorka látható. Ezután Budapesten pasztell-arcképes korszakát élte és alkotta meg a művész. A Nyugat íróit, a pesti hölgyeket és önmagát egyaránt előszeretettel örökítette meg. A Párizsi nő fátyolos kalapban, az Idős nő arcképe csipkegallérral, a Zwickeres öregasszony és a Lőwy Ernőné portréja egyaránt jól leképzeik ezt a korszakot.

Sajnos a három agyvérzése utáni pasztellportrék már könnyen összetéveszthetők a hamisítványokkal. A művész bénult kézzel is folytatta a munkát, gyakran vászoncsíkkal tekertette az ujjához a krétát és az öklével dörzsölte el a port. A pasztellképek egyébként is rendkívül kényesek, és ezt tudta maga Rippl-Rónai is, mégis elválaszthatatlan lett nevétől a grafikai eljárásnak tartott technika, amelyet ő hozott divatba Magyarországon.

 

 

A három teremből álló tárlatot végigjárva az ember kicsit belelát Rippl-Rónai lelkébe, a korszakba, amelyben élt, és rádöbben, mennyire őszinte és emberi a festőforradalmár munkássága, aki megalapozta a modern magyar festészetet francia kultúrával átszőtt művészetével és az önálló stílusteremtés igényével.

 

 

A művész 1927-ben bekövetkezett halálakor Móricz Zsigmond így búcsúzott tőle a Nyugat hasábjain: “Ebben a gyorsan alakuló magyar világban megszűnt egy szín, egy jellegzetes karaktervonás az ő eltűntével. Hiányzik az életünk, az utca, a társaság, a Balaton, a műterem sarkában egy drága, szeretett fej, aki nagy barna szemeivel néz és megörökít, s teremt a magyar jelenből hihetetlen és ismeretlen fényeket. Mert ez volt az ő életének csodája. Olyan dolgokat látott meg ebben az életben, amit rajta kívül soha senki nem látott.”

 

 

A gyűjtőről

“Antal Péter debreceni ügyvéd grandiózus, több mint 4500 darabot számláló kollekcióját anyai nagyapja, Lusztig Sámuel gyűjtése alapozta meg az 1920-as években. Ő volt az, aki unokáját már egész fiatal korában a műgyűjtés szépségire és felelősségére tanította. Felmenője előtti tiszteletadásként választotta tehát Antal Péter kollekciójának az Antal-Lusztig-gyűjtemény nevet. A gyűjtemény a II. világháború előtti időszakra datálódik. Jelentős része a háború forgatagában elkallódott vagy megsemmisült” - mutatta be Plesznivy Edit muzeológus, művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa a gyűjtőt és a gyűjteményt a kiállítás megnyitóján. “A 20. század elejétől egészen napjainkig ívelő, elsősorban a modernizmusra, a progresszióra fókuszáló Antal-Lusztig kollekció napjainkban több mint 300 magyar művész kiemelkedő alkotásait őrzi.”

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: kedd, 26 március 2019 19:08
Értékelés:
(5 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449