TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Életpálya \ A világot érezni és érteni kell, nem pedig tudni

14
2017 jún.

A világot érezni és érteni kell, nem pedig tudni

 

Miért követem el ugyanazokat a hibákat? Miért sikertelenek a kapcsolataim? Mit üzennek érthetetlen, indokolatlan testi tüneteim? Problémáink legtöbbször tudattalanul viruló tévhiteinkben gyökereznek, hamis elképzeléseink pedig sokszor önbeteljesítő jóslatként működnek. De még ebből a csapdahelyzetből is van kiút. L.Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus-pszichoterapeutával beszélgettünk, aki hisz abban, hogy az EQ a 21. század csodafegyvere, amivel jobb lehet a világ. Hamarosan Kecskeméten is indít az Erika által fémjelzett Személyiségfejlesztő Akadémia államilag elismert szakképesítést adó „Érzelmiintelligencia-fejlesztő, Személyiségfejlesztő” képzést.

 

 

 

 

 

 

 

L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, hipnoterapeuta. Több évtizedes tapasztalattal rendelkezik pszichés és személyiségzavarok, családi, párkapcsolati és életvezetési problémák feltárásában és kezelésében. Számos helyen tanít, publikál és tart előadásokat. Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület, a Magyar Hipnózis Egyesület, a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Pszichológiai Társaság tagja.

 

 

 

Trendalelke: A 21. század legfontosabb képességének tartod az érzelmi intelligenciát, de azt látom, a valóságban ez mégsem így van, inkább az IQ-ra fókuszálunk. Versenyistállóba iratjuk a gyerekeinket, hajtjuk magunkat a legjobb pozíciókért, a pénzért, a nagyobb házért, drágább autóért. Úgy fest, mintha ez lenne az út a boldog élethez. Aztán a 40-es éveinkre meg kiégünk.

L. Stipkovits Erika: Sajnos így van. Túl sokat értünk és túl keveset érzünk manapság. Mindenki a félelmeitől szenved, de erről nem beszélünk.

A Facebookon a boldog pillanatokat osztjuk meg, és azt gondoljuk, akkor nincs is semmi bajunk, közben egyre jobban szorongunk az élettől. 

A közoktatásban nem csak az IQ-t, hanem az EQ-t is hatékonyabban kellene és lehetne fejleszteni. Túl nagy a tananyag, az érzelmi fejlődés felett elsiklanak, pedig a kitűnő bizonyítvány mellé a gyerekeknél is nagyon gyakran társulnak jelző fizikai tünetek, hasfájás, fejfájás, étkezési zavarok… Persze a szülők sem hibátlanok, minden áron meg akarják óvni a gyerekeket a negatív érzelmektől. Nem ritka példa, hogy titokban pótolják az elpusztult házi kedvencet, nehogy a gyerek szomorkodjon a veszteség láttán. Az egészséges az, ha rituálisan elbúcsúzik a család a kedvenctől, eltemetik együtt, megsiratják, emlékeznek rá, és a gyerekek is elfogadják, hogy az életünk része a gyász is. Akárcsak a düh: ezt is meg kell tanítani a gyereknek, hogy helye van a düh kiadásának, de nem bánthat vele senkit. Üthet egy párnát, de a testvérét nem. Súlyos árat fizetünk, ha ezeket az érzelmeket magunkba fojtjuk, vagy határtalanul adjuk ki, akár gyerekként, akár felnőttként. 

Nem könnyű ma gyereket nevelni, manapság elképesztő mennyiségű információ áll rendelkezésre a tökéletes anyaságról (ami persze nem létezik!). Ez aztán azt hozza magával, hogy az anyák szoronganak minden téren: elég ideig szoptatnak-e, túl szigorúak-e, túl engedékenyek-e. Ezzel az a legnagyobb baj, hogy a szorongást már a kisbabák is átveszik, és ez a mintázódás később befolyásolja a személyiségfejlődésüket, felnőtt életüket, kapcsolataikat is. 

 

 

Mondhatjuk, hogy elfelejtettünk befelé figyelni?

Igen. Külső okokat keresünk a saját szomorúságunkra, másokat hibáztatunk a haragunkért. A Személyiségfejlesztő Akadémia Érzelmiintellegencia-fejlesztő képzésén magas óraszámban tanítunk önismeretet, de emellett minden módszert a saját kompetenciáik fejlesztésén keresztül tanulnak meg a hallgatók.

Énhatékonyság és szerethetőség - az önbecsülés két alapvető komponense. Azaz, annak érzése, hogy képes vagyok irányítani az életemet, érzéseimet, megküzdeni a kihívásokkal, miközben tudom magamról, hogy elfogadható vagyok, megérdemlem a szeretetet, a boldogságot, ugyanakkor képes vagyok másokkal együttműködni, közösséget vállalni.

Ezeket is tanítjuk, hisz saját érzéseink megélése, azonosítása adja belső bölcsességünket, amikor már értjük életünk nehéz szituációit is, benne saját reakcióinkat, és azokra már nem félelemmel tekintünk, hanem nagyszerű fejlődési lehetőségként. Például, ha magányosnak érzem magam, miközben a férjem meccset néz, dönthetek úgy, hogy feltűnően duzzogok, hisztériázni kezdek, hogy már megint a fránya meccsnézés, utálom a focit… De úgy is, hogy kellő empátiával a meccs után (amikor a párom már képes rám figyelni!) kommunikálom az érzésemet, hogy magányosnak érzem magam, mert esetleg gyerekkoromban sokat voltam magamra utalva - tehát felismerem, miből adódik ez az érzés -, és megkérem, hogy öleljen meg, foglalkozzunk egymással is egy kicsit. Persze még jobb, ha magas érzelmi intelligenciával erre magától is ráérez a pár férfi tagja.

Miért ez a nehezebb út?

Sokkal könnyebb másra haragudni, ha jönnek a negatív érzelmek. Ebben meghatározó, ki hogyan szocializálódik. Nem az az önismeret, ha tudom magamról, hogy szép vagyok, meg okos. Az már valami, ha hibáztatás helyett észlelem, hogy engem zavar, ha mondjuk valaki rendetlenségben is jól érzi magát, mert én ezt nem tudom elképzelni, és ez haragot gerjeszt. S még jobb, ha ismerem érzéseim gyökerét is, hogy idomár szülők mellett nevelkedtem, sosem feleltem meg nekik, sosem voltam elég jó az ő mércéjük szerint, ezért én is maximalizmust követelek mindenkitől. Ezeknek a felismerése, tudatosítása az igazi önismeret, a változás első lépése. Az őszinteségtől pedig félünk, nehogy megbántsuk a másikat, pedig én azt gondolom, ha jól kommunikáljuk az érzéseinket, észrevételeinket, gondolatainkat, akkor nem fogunk vele senkit megbántani.A másik, amitől félünk, hogy az érzéseink elmondásával kiadjuk magunkat, és leomlik a tökéletesség álarca. Pedig csak akkor teremthetünk belső harmóniát, ha ezt el tudjuk fogadni.

 

 

Mi a helyzet a negatív tulajdonságainkkal úgy, mint irigység, féltékenység, stb.? Ezek tényleg szégyellnivalók?

Ezek teljesen természetes érzelmek, de nem tudják az emberek, hogyan éljék meg őket. Könnyű azt mondani, hogy bocsáss meg, pedig az is egy hosszú folyamat. Olyan ez, mintha a júniusi cseresznyét márciusban akarnánk leszedni, aztán csodálkozunk, ha rossz az íze. Minden negatív érzésnek, indulatnak helye van, időt kell hagyni rá, hogy idővel átalakulhasson, pozitívvá válhasson, persze nem magától.

Nem vagyok szakértő, de Magyarország nem tűnik EQ bajnok nemzetnek.

Azt gondolom, a társadalmi minták sem túl pozitívak. A bevett megküzdési stratégia ma gyakran a másik devalválása, nem a saját képességeim megmutatása. Én azt látom, hogy rengeteg egészséges ember érzelmi kompetenciáit fejlesztve megelőzhető számos konfliktus elmérgesedése – az indulatok, az agresszió, az empátiahiány.

Növelni lehetne ezzel az önbizalmat, az önmotivációt is, meg lehetne előzni az indokolatlan válásokat, munkahelyi viszályokat, belső szorongásokat sokaknál.

A Személyiségfejlesztő Akadémia Érzelmiintellegencia-fejlesztő képzésén olyan személyiségfejlesztőket szeretnénk képezni, akik főleg az érzelmiintelligencia- képességét először önmagukban fejlesztik, utána pedig megtanulják a módszertant, hogyan lehet segíteni mások érzelmi fejlődését. 

Az érzelmi intelligencia területei az önbizalom, az önmotiváció, az empátia, a társas kapcsolatok képességei (együttműködés, konfliktuskezelés és kommunikáció), valamint a legfontosabb, az érzelmek felismerése és kezelése (félelmek, szomorúság, düh). Szóval ez egy sokkal összetettebb fogalom, mint sokan gondolják. Az IQ tudjuk, hogy fejleszthető, de az EQ még inkább, sőt fejlődik életünk végéig magától is, de nem mindegy, milyen irányba. Például egy indulatos ember a minél több frusztráció hatására egyre indulatosabb lesz, ami természetesen egy negatív irány. Ebben segíthetnek szakemberek, megfelelő irányba terelni ezt a fejlődést. 

Az érzelmiintelligencia-fejlesztő (személyiségfejlesztő) szakember hasonló a life coach-hoz?

Mindegyik szakember fontos, de más a szerepük a segítésben, eltérő a képzettségük is, és más-más eredményt érnek el az emberekkel. Míg a life coach csupán egy probléma megoldására fókuszál kommunikációs technikák alkalmazásával, addig az érzelmiintelligencia-fejlesztő érzelmi képességeket fejleszt, melyek javítják az életbeli boldogulást, továbbá családi, munkahelyi szervezeti rendszerek pozitív irányú változását. Különböznek abban is, hogy a képzésünkben nagy hangsúlyt kap az önismeret, s a képzés magas óraszáma az egyéni és csoportos módszerek széles tárházának elsajátításán túl a saját képességek kiművelésére is nagy hangsúlyt fektet.

 

 

 Hogyan kell elképzelni egy érzelmiintelligencia-fejlesztő képzést? A résztvevők magukat fejlesztik vagy másoknak segítenek?

Az érzelmiintelligencia-fejlesztő képzésünk államilag engedélyezett, elemeit 20 éve oktatjuk. Ez egy komplex, mély önismeretet, hatékony egyéni és csoportos fejlesztő módszereket, család-, rendszer- és szervezetállítást tartalmazó, hosszabb lélegzetvételű oktatás - 3 év, 600 óra, ebből 100 óra önismeret, ami felsőfokú végzettségűeknek szól. Mi nem pszichoterapeutákat képzünk, hanem ennek az „előszobájájaként” az egészséges emberek személyiségét, érzelmi kompetenciáit fejlesztő szakembereket. Nagyon fontosnak tartom megtanítani a kompetenciahatárokat is: meddig tart az egészséges ember EQ kompetenciáinak fejlesztése, és honnan kezdődik a beteg ember pszichoterápiája, így nagy hangsúlyt fektetünk a pszichológiai és pszichopatológia ismeretek elsajátítására is.

Egyértelműen fejlődnek a résztvevők érzelmi képességei, és képesek lesznek egyéni és a családi rendszerben, generációkon keresztül hurcolt problémákat orvosolni az érzelmi intelligencia: önbizalom, önismeret, önmotiváció, empátia, érzelmi képességek, kommunikáció, konfliktuskezelés, együttműködés fejlesztésével. Rengeteg egyéni- és csoportmódszert sajátítanak el, ezeket családban, párkapcsolatban, munkahelyen, szervezetekben, lakóközösségben, üzleti életben - mindenhol, ahol emberi kapcsolatoknak egy stabilabb szintje létezik - lehet hasznosítani. Naiv meggyőződésem, hogy ha az emberek EQ-ja fejlődne, akkor jobbak lennének a kapcsolatok, kevesebb lenne az aggodalom, a szorongás, az agresszió, a megoldhatatlannak tűnő probléma, a tabu, stb.

A hallgatóink fejlesztők lesznek: nem megmondják, mit hogyan kell tenni, gondolni, érezni, mert ez még rosszabb eredményt, még több szorongást szül, mert a „diagnózistól” még nem gyógyult meg senki. Ehelyett segítik, ösztönzik az emberek saját képességeinek fejlődését, elindítanak bennük egy egészséges érési folyamatot. Az ismert bölcsesség szerint nem halat adnak, hanem halászni tanítanak.

 

Szeretnéd fejleszteni az önismeretedet? Jól jönne a magánéletedben és a munkában is?

Kecskeméten is indul a Személyiségfejlesztő Akadémia államilag elismert szakképesítést adó „Érzelmiintelligencia-fejlesztő, Személyiségfejlesztő” képzése.

Érdekel!

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: 2017. június 21., szerda 09:27
Értékelés:
(6 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449