TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Életpálya \ Hájas Réka kecskeméti alkotóra és a nagymama tálalójának zseniális újjászületésére szavazhatunk

05
2020 dec.

Hájas Réka kecskeméti alkotóra és a nagymama tálalójának zseniális újjászületésére szavazhatunk

 

Réka nem tagadja, hogy a régi bútorokkal, tárgyakkal valami földöntúli kapcsolat köti össze. Valahogy mindig pont arra jár, ahol egy régmúltról mesélő kidobott tárgy könyörög új életért. Az antik bútorok Teréz anyája gyakran kap ismerősöktől üzenetet, miszerint nem egy macskának vagy kutyának, hanem a bútoruknak keresnek új, szerető otthont. Egy kecskeméti kuka mellett árválkodó darabból és egy neves kecskeméti család örökségéből gondolt újra Réka egy tálalószekrényt, amivel az Alkotóenergia pályázatra nevezett. Nem is tudom eldönteni, hogy az étkezőben vagy inkább kiállításon volna-e jobb helye. Pajkó Andrea írása.

 

 

Trendalelke.hu: Ezerféle dolgot csinálsz: a Kadafalvi Általános Iskolában pedagógusként dolgozol, festőművészként is ismert vagy, alkotótáborokat és workshopokat tartasz. Emellett van időd még bútort festeni?


Hájas Réka: Régi szerelem ez, nem újkeletű jelenség az életemben. Én abban nőttem fel, hogy a régi darabokat fel lehet újítani. Nagyon sok régi bútorunk volt a nagyszüleink révén, plusz anyukám alkotó ember, kirakatrendező-dekoratőrként dolgozott hosszú évekig. Rengeteg helyen jártam vele kisgyerekkorom óta, láttam, hogy mit csinál, hogyan csinálja. Amikor nagyobb lettem, akkor már én is csináltam. Mindig felújítottunk, átalakítottunk, átrendeztünk, így szó szerint ebbe nőttem bele, és engem annyira megérintett, hogy végül így maradtam.
Amihez nem kell hozzányúlni, azt persze nem szoktam piszkálni. Aminek megvan az a fajta lelkisége, amit én szeretek egy régi bútorban, azt meghagyom eredeti állapotában. De van, amikor jön az ihlet, hogy egy picit átalakítom, megcsiszolom, átfestem vagy kiegészítem. A bútorok iránti szerelem vezérel, szeretem azokat a darabokat, amik nem csak szépek, hanem beszédesek is. Az otthonunk festett bútorokkal van tele, és időnként felkérésre is alkotok.

 

Nemrégiben költöztünk új házba, és alapvetően modern az otthonunk, de a kiegészítők terén szeretném behozni a régi tárgyakat. Járom a zsibpiacot, bújom a Galeria Savaria kínálatát. Szerintem függővé lehet válni. Te is függő vagy?


Szerintem én ezt megúsztam. De ha a gyerekeim ezt hallanák most, akkor ordítanának, hogy „nem igaz Mami”! Ha megyünk valahová együtt, én mindig meglátok valamit az út szélén, akár egy ágkupacot vagy kavicsot, és persze hazahozzuk. Ők már előre figyelmeztetnek, hogy „mami ne nézz jobbra, csukd be a szemed!” Persze, egy minimális függőségem van, de nincs már bennem az, hogy mindenáron kell. Próbálom kordában tartani a szenvedélyemet, és szoktam nemet mondani arra, amiről tudom, hogy nem fér el nálunk. Ilyenkor felajánlom a lehetőséget másnak.
 

Hol lelsz rá a beszédes bútorokra, tárgyakra?


Egyre nehezebb egyébként fellelni őket. A családunknak voltak fix helyei, bevált forrásai, hogy Nagykőrösön vagy épp Szolnokon kitől lehet vásárolni. Az apukám is nagyon sokat jön-megy, gyakran szól, hogy talált valamit. Én szintén járok a piacra. De jönnek konkrét megkeresések, üzenetek, telefonok, hogy ennek a bútornak lelke van, még használható, Réka, nézd meg.

 

 

Van valami spirituális szál közted és az élni vágyó bútorok között.


(Nagy nevetés. ) Valószínűleg így van, sokszor megtalálnak maguknak a bútorok. Persze van, amikor már nem tudom hová tenni őket, így továbbadom őket.

 

 

Nálatok mindennek lelke és története van?


A bútoraink nagy része “akart” hozzánk jönni. A pályázatra benevezett tálalószekrény Leskowsky Albertéktől került hozzám. A családba anno nászajándékként került be a szekrény, amit 1921-ben a Tiszán hajóztattak le. Amikor Alberték költöztek nemrégiben, helyhiány miatt meg kellett válniuk tőle. Próbáltak új, szerető otthont találni azoknak a daraboknak, amiket nem akartak csak úgy elkótyavetyélni. Tudták rólam, hogy szeretem a régi bútorokat, és végül így keveredett hozzám a tálaló, aminek új életet adtam.
 

 

A Leskowsky házaspár látta már, hogy mi lett a nagymama tálalójából?


Kati már látta, hogy „mit tettem vele”. Szerették, és megnyugodtak, hogy jó helyre került. Amikor hozzám került, az alsó részét rögtön átalakítottam, felújítottam, lefestettem. A teteje sokáig az eredeti állapotában maradt meg, de aztán illesztettem hozzá egy elemet, ami egy másik bútorról származott. A női fejes részt konkrétan kukáztam, ki volt dobva egy konténer mellé. A Leskowsky család tálalószekrényénél idősebb tálalót díszíthetett korábban. Nyáron rögzítettem hozzá a felső részt, ami tulajdonképpen egy leemelhető polcos elem.

 

Nem hiszem el, hogy egy ilyen darabot kukáztál!


Azt videóra kellett volna venni!  (Nagy nevetés.) Mentem a kis Suzukimmal, amikor megláttam a 160x90-es méretű bútordarabot a kuka mellett. Persze nem fért be a csomagtartóba. Elkezdtem egyedül, a háromajtós kocsimba beszuszakolni, körülbelül a tizenötödik variáció után fért be. De egyszerűen nem akartam ott hagyni, mert olyan szép volt az íves része, hogy beleszerettem. Tudtam, hogyha ott hagyom, akkor valaki más el fogja vinni, ezért inkább beküzdöttem az autóba. Aztán jó háromnegyed évet állt, és úgy gondoltam, hogy ágyvég lesz belőle. De nem lett. Kép született belőle, mert a polcos elemre ráfestettem egy képet. Még jó hogy leemelhető, mert tavasszal lesz egy kiállításunk, ahol ez a felső rész is megjelenik majd.

 

Akkor újabb 100 évre biztosított a szekrény élete?


Remélem, hogy a gyerekeim tovább viszik majd, mert tetszeni fog nekik.

 

 

Modern bútort, például lamináltat nem is vásárolsz soha?


Nem hiszem, de kutatgatok az emlékezetemben. Abszolút nem jellemző rám, de igen, volt már hogy vettem, de persze átfestettem, átalakítottam. A modern bútorok sem taszítanak, nincs velük semmi bajom, de nem érzem magamat velük olyan jól és komfortosan, mint a régi darabokkal.

 

                                                 


Nem csupán az otthonodban kelnek új életre a régi szekrények, az osztályodat is megörvendeztetted valamelyik évben a szeptemberi iskolakezdés kapcsán egy meseszekrénnyel.


Volt egy szekrényünk, amit szintén Leskowksyéktól  kaptunk, és a párommal, barátnőmmel kitaláltuk, hogy meseszekrény lesz belőle. Az első két évben tényleg meseszekrény volt. A belsejét kitapétáztuk mesejelenetekkel, és be is lehetett ülni a szekrénybe, akár párosával, akár csak én egyedül mesélőként, a többiek pedig körben ülve hallgatták a mesét. Még most is megvan, nem is engednék a gyerekek kivinni az osztályból. Bár már meséket nem rejt, de kincseket igen. Itt van velünk, a miénk, szeretjük. Szeptemberben új osztályom lesz, elballagnak a negyedikeseim, valamit majd megint ki kell találnom.


Ha szavaznál Réka újragondolt tálalószekrényére az Alkotóenergia pályázaton, itt teheted meg.



Tetszett a cikk?

 

Ajánlj másnak is bennünket!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Utoljára frissítve: szombat, 05 december 2020 12:42
Értékelés:
(11 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449