TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Kecskemét arcai: Szekeres Ildó

04
2016 febr.

 

Kecskemét arcai címmel új sorozatot indítunk útjára. Neves és kevésbé ismert vagy egyáltalán nem ismert kecskemétiekről mesélünk, akik alakítják, formálják a várost, színesítik a kecskeméti életérzést: lehetnek nők, férfiak, művészek, vállalkozók, sportolók, önkéntesek, hétköznapi hősök. Ami fontos, köztünk, értünk, velünk élnek. Elsőként egy igazán színes egyéniséget ismerhettek meg: Szekeres Ildót, aki Tündérsütiként gasztroblogol, Magnolia névvel egyedi és megismételhetetlen stílust teremt dekorációival, mindemellett a kecskeméti ifjúságot is szeretettel terelgeti.

 

 

Hol eszik jó sütit Tündérsüti, a gasztroblogger Kecskeméten?

A Kéttemplom közben található KözPontban szívesen sütizek, mert szerintem ez a legjobb hely most a városban. Az imádat kezdődött a sajttortával, amit azt hittem, már nem lehet überelni, azután jött az isteni flódni, most pedig a top kedvenc a répatorta.


Gondolom, egy gasztroblogger a cukrászdákon kívül megválogatja az éttermeket is.

Nehezebb kérdés az étterem-ügy. A piacnál lévő olaszba járunk elég sokat. Nagyon halpártiak vagyunk, és abban a Sugovica viszi a pálmát, de ezzel tulajdonképpen be is zárul a kör, nem nagyon van másik kedvenc helyünk a városban. Inkább főzünk, mi olyan főzősök vagyunk.


Mit főztök?

Bármit. Indiait, olaszosat.


Magyaros fogások készülnek nálatok?

Hébe-hóba, de a pacal és a körömpörkölt nem a top kedvenc. (Nagy nevetés.)

 

 



Eredetileg rajztanár vagy, kollégiumi nevelőtanárként dolgozol, évek óta gasztrobloggerkedsz Tündérsüti néven, és nemrégiben Magnolia Decor néven elindítottad a dekorációs kellékek forgalmazását.  Hogy bírod?

Karácsony előtt már a végkimerültség határán voltam, felkeltem reggel, délelőtt a dekorációs anyagokat készítem, rohanok a postára, a fonalboltba, a nyomdába, délre vagy egyre megyek a kollégiumba, ledolgozom a 8-9 órámat, és az esti hazaérkezésem után még megint nekiállok a dekorációkkal foglalkozni.

 

A sok tevékenységed közül melyik az igazi szívszerelem?

Nehéz kérdés. Ha 1 évvel ezelőtt kérdezted volna, akkor a sütis blogot mondtam volna. Most, hogy visszatértem a gyökerekhez, mert a grafika és a kreatív irány volt mindig is  az enyém, csak kicsit elhanyagoltam, most fontosabbak ezek, nagyobb alkotói sikereim vannak velük, ezért a gasztrobloggerkedés most  csak hobbi és felüdülés számomra. De összekapcsolódik a kettő, mert nálam a sütés is egy dekorálós, dizájnos történet.

 

 

Nem vágytál saját Tündérsüti kávézóra, cukrászdára?

De igen, főként, amikor hazajöttem Angliából 2011 elején vágytam egy kis kávézóra, kis sütizőre. Akkor még az volt a terv, hogy a húgommal közösen csináljuk majd, de ők aztán ott ragadtak Angliában egy időre, és csak nemrég jöttek haza. Közben sütöttem néha nagyobb adagokat barátoknak például esküvőre, és akkor azt vettem észre, hogy amikor elindul a „tömeggyártás”, az engem már stresszel. Elvész az a fajta örömsütés, amit én szeretek, vagy az ajándékozás öröme. Ha cukrászdája van az embernek, akkor ez napi szinten ilyen. Nem hasonlítható össze azzal, hogy sütök otthon egy adag cupcake-et a családnak. Rájöttem, hogy az én maximalizmusommal nem fér össze, hogy ilyen nagy mennyiségben készítsek süteményeket.


Még akkor sem, ha lenne segítséged? Nálatok genetikailag kódolva van a sütés és kreativitás?

Valahogy elmúlt, nem gondolkodom benne. Szeretem, szívesen csinálom. De sok lenne, ha csak kötelességből csinálnám, és másról nem szólhatna a napom. Eltettem egy fiókba, mert lételemem és szükségem van rá, de pont ekkora mennyiségben, mint amit jelent ez a blog, és amit sütögetek a családnak, a barátoknak, ismerősöknek ajándékba.


Tehát a gasztroblog marad kedvtelés.

Nem is volt vele soha különösebb tervem. A tesóm akkor már évek óta gasztroblogolt, és mindig mondta, hogy indítsam el a saját oldalamat. Amikor hazajöttem Angliából, elkezdtük felújítani a lakást, és azt mondtam, hogy ha szép lesz a konyhám, olyan lesz, amilyennek megálmodtam, akkor meglepem magam azzal, hogy akkor elindítom ezt a sütis blogot. Így is lett.

 


Sokan próbálkoznak a blogolással, legtöbben gasztroblogot vezetnek. Szerinted mi kell a sikerhez?

Ez egy jó kérdés. Én nem gondolom, hogy megtaláltam a siker kulcsát. Szakmai berkekben én egy ismeretlen gasztroblogger vagyok. Az én blogom csak egy szűk réteget szolgál ki. Nem is törekedtem soha olya praktikákra, amik tömegével vonzzák az olvasókat. Ismerek olyat, aki minden hónapban nyereményjátékot szervez, mert azzal komoly lájkmennyiséget lehet begyűjteni néhány nap alatt.  Én csak nagyon ritkán szervezek játékot, például karácsonykor, pedig tudom, hogy ezzel lehet nagy olvasótábort szerezni. Ha valaki csak azért lájkol, mert szeretne nyerni egy tábla csokit, akkor én nem ragaszkodom hozzá, hogy a követőm legyen. Olyan jöjjön, akinek tetszik, beleszeret a dolgaimba, úgy érzi, kap valamit. Fontos, hogy az ember aktív legyen. Ha hónapokig nem történik semmi az oldalon, nincs kommunikáció, nincsenek témák, amiről az emberek tudnak beszélgetni, ott nem fog bekövetkezni nagy fejlődés és siker. Ott kell lenni, csinálni kell, aktívnak kell lenni.


És nyilván kitartónak is kell lenni? Mióta írod a blogodat?

3 éve, persze nem napi szinten. Nem azért, mert nem sütök, hanem azért mert megvannak már a kedvenc sütijeink. Ötödszörre nem teszem fel ugyanazt. A blog facebook oldalát viszont napi szinten kezelem. Ott napi szinten kell, hogy valami történjen.

 



A fotóid is kifejezetten művésziek: odafigyelsz a részletekre, nagyon rendben van minden.

Valahol nálam már egy kicsit beteges ez a maximalizmus, hogy minden mindennel passzoljon.  Egy kész fotót is képes vagyok még egy óráig szerkesztgetni, mert az egyik rózsaszín árnyalat nem cseng össze a másik rózsaszínnel. Ezek a dolgok piszkosul szúrják a szememet, ha nincs meg az összhang.


Mi változott az elmúlt 1 évben nálad, hogy a gasztrobloggerkedés helyett a kézműveskedés felé fordultál?

Már előtte is kreatívkodtam, volt már Meska boltom, ahol árultam papírból készült termékeket.


Mégpedig Milady néven. Miért nem Tündérsütiként kreatívkodtál?

Nem engedett Ildo néven regisztrálni a rendszer, mivel foglalt volt, próbáltam különböző számvariációkkal is, de nem ment. Van egy régi kedves barátom, aki Miladynak hív, én pedig őt Milordnak. Más már nem jutott eszembe, ezért ezzel regisztráltam.


Hogyan tovább az új iránnyal, a Magnolia-val?

Nyáron gondolkodtam rajta, hogy van Meska boltom, de olyan szedett-vedett. Én magam sem tudom bekategorizálni, hogy az egész miről szól. Úgy éreztem, hogy helyre kéne tenni, ki kéne pofozni, adni kéne neki egy rendes nevet, egy rendes arculatot, belőni az irányvonalat, hogy akkor tulajdonképpen mit is csinálok én. A névválasztás kompromisszumos megoldás lett, mivel én a Magnolia Stúdiót szerettem volna, ez a márkanév már régóta a fejemben volt. De szembesülnöm kellett vele, hogy egy dunakeszi fitnesz stúdió már használja ezt a nevet. Bár nem hasonló a profilunk, mégsem szerencsés, ha ugyanazzal a névvel próbálunk érvényesülni.  Így lett végül szimplán Magnolia.

 


Bár még friss a dolog, de vannak már  sikerélményeid a Magnolia kapcsán is.

Szeretem, hogy nagyon sok a visszajelzés. Amikor valaki megvesz egy süti vagy tortadekorációt, hogy ő is megszépítse az általa készített desszertet, az nagyon jó érzés. Utána küldik a fotókat a tortákról és cupcake-ekről, rajtuk az én kis zászlócskáimmal, és a dicsérő szavakkal. Napi szinten nagyon sok levelet kapok már most, ami engem meglep. Sokszor nem is akarnak semmi különöset, csak megírják, hogy mennyire tetszik nekik, amit csinálok, és sok sikert kívánnak. Ezek nagyon jóleső dolgok, amikor valaki még erre is vesz a „fáradságot”.


Elég nagy fegyvertényt is elkönyvelhettél mostanság. Az egyik budapesti elit gyermekruhaüzletben a te dekorációid díszítették a desszertasztalt.

A Mamas & Papas egy sajtórendezvényen, újságírók és bloggerek körében mutatta be a karácsonyi kollekcióját. Előtte 3 napig nem aludtam, annyira izgultam, de remekül sikerült a rendezvény, nagyon jó volt a fogadtatás, mindenki el volt ragadtatva a dekorációimtól.

 


Remélem, névjegykártyát vittél magaddal…

Vittem, persze. Amúgy nagyon jó születésnapi ajándék volt nekem ez az egész, hiszen konkrétan a születésnapomon zajlott az esemény. Szinte repdesve jöttem haza Pestről, annyira jólesett az elismerés. Hihetetlenül pozitív élmény volt annak ellenére, hogy nagyon rástresszeltem előtte és közben is, hogy minden tökéletes legyen.


Milyen terveid vannak a Magnoliával?

Vannak saját webáruházas terveim, amin már el is kezdtünk dolgozni. Szeretem a Meskát, de úgy érzem, egy idő után érdemes saját felületet kialakítani, mert a meskás vásárlási folyamat nem olyan egyszerű, például a regisztráció miatt. Szeretném, ha a saját webáruházam  a húsvéti időszakban már működhetne. Rengeteg dolog és ötlet van a fejemben folyamatosan, de a legnagyobb problémám, hogy örökös időhiánnyal küzdök.

 


Mikor lesz főfoglalkozás a Magnoliából?

Ha ilyen ütemben növekszik az igény a munkáimra, akkor talán már idén! Elmúlt a karácsonyi dömping, azt hittem januárban teljes uborkaszezon lesz. Ehhez képest majdnem ugyanolyan intenzíven dolgozom, mint az ünnepek előtt. 2016 a gyerekek éve lesz a Magnoliánál. Rajongok a letisztult, skandináv stílusú gyerekszoba dekorációkért, most kicsit ebben az irányvonalban is gondolkodom a romantikus, vintage hangulat mellett. Az első ilyen termékeimnek nagyon pozitív a fogadtatása. Közben gőzerővel készülök a tavaszra, a húsvétra, nyuszikat horgolok, ajtódíszeket készítek, és imádom a munka minden percét.


Mire lenne szükséged a továbblépéshez?

Egyetlen dologra: IDŐ! Most úgy érzem, hogy lassan ez szab határt a kapacitásomnak.

Sok sikert Ildó!

Tündérsüti blog

Magnolia a facebookon



Tetszett, amit olvastál?

 

Csatlakozz közösségünkhöz a trendalelke.hu honlapon, facebook oldalunkhoz, és nem maradsz le a kecskeméti nőknek fontos hírekről, eseményekről, ajánlókról.

 

Kecskeméti nőnek lenni jó!

Utoljára frissítve: 2016. február 05., péntek 13:00
Értékelés:
(11 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449