TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ A Gyermekek Világnapjára: Zoli története
20
2016 szept.

A Gyermekek Világnapjára: Zoli története

 

Zoli átlagos kisfiú. Kilencéves, alacsony, vékony, fülei elállnak, kék farmert és feliratos pólót visel. Kissé riadtan ül az első padban, mikor először látom január első napjaiban, a fiam osztályában. Év közben érkezett. Nemsokára a tanítónő rendkívüli szülői értekezletet hív össze. Az értekezlet témája Zoli. A tanítónő, a pletykákat megelőzendő elmondja, amit a gyerekek már biztos elmeséltek: Zoli nemrég került állami gondozásba, és ebbe az iskolába is. Zolit eddig a nagymamája nevelte, de ő meghalt, az anyukája külföldön van, az apukája hétvégente látogatja. Zoli egy közeli nevelőotthonban él.


Kicsit többet megtudunk Zoliról, mint a személyiségi jogai indokolnák, de legalább néhány segítőkész szülő a szárnyai alá veszi. Elhívják a gyerekükhöz délutánra. Zoli nem megy, minden délben busz viszi haza az otthonba. Elhívják zsúrra. Zoli nem megy, hétvégén az apukáját várja. A farsangra a szülők kölcsönadnak neki Superman-jelmezt. Ennek örül Zoli, bár kicsit lötyög rajta, és inkább Darth Vader szeretett volna lenni. A születésnapjára visznek be neki tortát, de Zoli nem örül, inkább rosszkedvű a fotón. Biztos nem szereti a csokitortát.

Zoli az első hetekben morcos, nincs kedve játszani. Félévkor nem kap bizonyítványt, mert az előző félévi papírjai még nem érkeztek meg az előző iskolából. Nem derül ki, hova járt eddig. Az sem, hogy juthatott el a harmadikig. Zoli nehezen sajátítja el a római számokat, mert még az arab számokat is alig ismeri, nem birkózik meg a rokon értelmű szavakkal, mert olvasni is alig tud. Németül pedig egyáltalán nem tud, az osztály meg harmadik éve tanul. A tanítók igyekeznek neki segíteni, Zoli nem örül.

Félévkor érkezik egy másik új gyerek az osztályba, de neki van bizonyítványa, és rendkívüli értekezletet sem hívnak össze miatta.

Zoli sok mindenből kimarad. Egyedül ő jön szakadt farmerban, mikor ünneplőben kéne érkezni a szavalóversenyre. Nem hoz virágot nőnapra. Nem küldenek vele uzsonnát, esődzsekit, naptejet és iránytűt a kirándulásra. A szülők zárt Facebook-csoportban tartják a kapcsolatot, az osztályfőnök egy levelezőlistán teszi közzé a kéréseit. Három hónap alatt azt sem sikerül kideríteni, kit is kéne feltenni Zoli nevében ezekbe a csoportokba. A gyámot? Valamelyik nevelőt? Az apát? Tanítás után busz viszi haza, mindig változó felügyelők kíséretében. A tanítónő áprilisra megunja az üzengetést, inkább kerít egy tartalék fehér inget Zolinak, plusz egy virágcsokrot, és valaki megosztja vele az uzsonnáját. A tanítás utáni programokra Zoli hol eljön, hol nem. A sárkányröptetésen nincs ott, az állatkerti sétán sem, az uszodai kiránduláson viszont igen, csak persze fürdőnadrágja nincs. Leginkább akkor jön el, ha hetekkel előbb az üzenőfüzetbe bekerült a program. Ha előző nap írták ki a Facebookra, akkor nem. Ebben van jó is, például anyák napján is korán hazaviszik. Néha meg egyedül ő vesz részt. A szülősztrájk napján Zoli egyedül ül az osztályban, az összes többi gyereket otthon tartották a szülők. Sebaj, legalább a tanítónő átveszi vele újra a szorzótáblát.

Májusra Zoli pont beilleszkedik, végre jobb a kedve, kezd játszani a többiekkel, barátságot köt az osztály legrosszabb magaviseletű tanulójával. Az osztályképen már mosolyog, a 750 forintot a képre meg összedobja neki az osztálypénzből a szülői munkaközösség. Addigra kiderül, hogy Zoli semmit sem tud, a másodikos anyagot sem, pedig közben megérkezett az előző évi bizonyítványa is. Rejtély, hogy engedték át idáig, súlyos hiányosságait nem tudja pótolni pár hét alatt a tanítónő, a fejlesztőpedagógus, a matektanár, akik foglalkoznak vele.

Döntés születik: Zoli évet fog ismételni. A bizonyítványosztáson finoman közlik, hogy Zoli nem folytatja tovább az osztályt. Egy másik gyerek is megbukott, de neki nem mondják a nevét. Zoli megint nincs ott, talán jobb is így.

Ősszel látom újra az évnyitón. Zoli megint harmadikos, riadt arccal ácsorog az udvaron az idegen gyerekek között, egyedül rajta nincs fehér ing.

Forrás: Gyereksorsok blog

Még több történet gyereksorsokról

 



Mitől szakadhat szét egy család?

 

A Gyermekek Világnapja alkalmából készült egy felmérés arról, mitől félnek a magyarok gyerekükkel kapcsolatosan, szerintük mitől szakad szét egy család, mi segíthet egy családi krízisben…

Leginkább munkánk elveszítésétől félünk, és attól, hogy betegség miatt nem tudunk gondoskodni gyerekünkről, krízis esetén pedig a családtól és a pszichológustól várjuk a segítséget. A magyar felnőttek szerint még mindig az alkoholprobléma a vezető ok, ami miatt a szülők elveszíthetik gyereküket.
 
23 ezer gyerek él ma gyermekvédelmi gondoskodásban. 140 ezer veszélyeztetett gyerek van hazánkban, őket bármikor kiemelhetik családjukból. A munka, lakás elvesztése, egy betegség bármikor megingathat egy addig jól működő családot is. A magyar felnőtt legerősebb félelme, hogy elveszíti munkáját, vagy betegség miatt nem tud gondoskodni gyerekéről – erre jutott többek között az SOS Gyermekfalvak felmérése, amelyben 250 felnőttet kérdeztek meg, hogy milyen félelmeik vannak, mi jelent segítséget krízis esetén, kiben bíznak és szerintük mitől szakadhat szét egy család.
 
A megkérdezettek 61 százaléka tart a munkanélküliségtől, a betegségtől minden második ember retteg. Minden harmadik ember a lakásának elveszítésétől fél, azonban csak minden nyolcadik tartja valószínűnek, hogy utcára kerülhet gyerekével.

A többség szerint a szülők és a pszichológusok kezében van a megoldás családi krízis esetén: leginkább maguk a szülők (86 %), a gyerekpszichológus (82 %) és a testvérek (70 %) tudnak segíteni a válaszolók szerint. Legkevésbé a védőnőben, a pedagógusokban és a rokonokban bíznak.
 
A szülők alkoholproblémája (82 % szerint) és a lakhatási gondok (80 % szerint) a két vezető ok a gyerekek elvesztésénél a megkérdezettek szerint. Bár hivatalosan ritkán derül ki, ha egy gyereket családon belül bántalmaztak, a válaszadók a szexuális bántalmazást (78 % szerint) és a fizikai bántalmazást (78 % szerint) a következő két leggyakoribb indoknak vélik a gyerekek kiemelésénél. 71 %-ban a szülők drogproblémája, 68 %-ban pedig a gyerek pszichés bántalmazása is hangsúlyos szerepet játszhat szerintük, hogy állami gondoskodásba kerülnek.

A gyerekeket érhető legnagyobb, feldolgozhatatlan trauma a válaszadók többsége szerint a gyerekek prostitúcióra kényszerítése (70 % szerint). A szexuális erőszakot minden második megkérdezett találja feldolgozhatatlannak. Minden harmadik válaszadó a szülők halálát is ide sorolja, a fizikai és pszichés bántalmazást azonban csak 16-22 százalékuk.

 

 

Sok kis Zoli van az országban


Az SOS Gyermekfalvakban 400 olyan gyerek él, akik bántalmazás, elhanyagolás, betegség, haláleset miatt kerültek ki a családjukból. Róluk nevelőszülők gondoskodnak.

„A pszichológus kulcsfontosságú a szervezet életében, hiszen a nálunk lévő gyerekek szinte mindegyike traumatizált. Hosszú évek munkája, mire ezek a gyerekek feldolgozzák a velük történteket. Rengeteg munkaórát töltenek pszichológusaink a gyerekekkel, és ez pótolhatatlan” – mondta Szlankó Viola, az SOS pszichológusa.

SOS Gyermekfalvak

 

Tetszett, amit olvastál?

 

Csatlakozz közösségünkhöz a trendalelke.hu honlapon, facebook oldalunkhoz, és nem maradsz le a kecskeméti nőknek fontos hírekről, eseményekről, ajánlókról.

 

Kecskeméti nőnek lenni jó!

Utoljára frissítve: kedd, 20 szeptember 2016 17:33
Értékelés:
(1 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449