TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Kecskemét arcai: Hírös Gasztroszínház, ahol nem csak kukkolni lehet

06
2016 dec.

Kecskemét arcai: Hírös Gasztroszínház, ahol nem csak kukkolni lehet

A nagy sörleszámolás - Hírös Gasztroszínház A nagy sörleszámolás - Hírös Gasztroszínház

 

„Mi mindent látni Kecskeméten, / mílyet a világ nem terem - így szól Weöres Sándor Szekér Endrének Kecskeméten című rögtönzött versének utolsó versszaka. Kecskemét már sok mindent adott a világnak: Kodály Zoltán muzsikája vagy a Magyar népmesék mellett igazán büszkék lehetünk a Hírös Gasztroszínházra, az országban egyedülálló, improvizatív teátrumra, amely összművészeti közösségi élménnyel ajándékoz meg bennünket.

 

Trendalelke.hu: Magyarországon egyedülálló, amit létrehoztatok. Honnan jött az ötlet? Van külföldi példa előttetek, ahonnan ihletet kaptatok?

Tóth Ákos Károly - a Hírös Gasztroszínház művészeti menedzsere: A 2010-es évek elejére két nagyon izgalmas tendencia is datálható. Ekkor kezdett felpörögni a gasztroforradalom, megszereztük az első Michelin-csillagot, egyre több minőségi streetfoodos hely nyílt, színvonalas gasztroblogok jelentek meg. Fine dining vonalon és az átlagember konyhájában is minőségi növekedés mutatkozott. A színházi alkotók ezzel párhuzamosan kiléptek a kőszínház falai mögül, új utakat kerestek a nézőkhöz, amiket a hagyományos színpad-nézőtér frontális felosztásában nem lehet megtalálni.

 

Ilyen is lehet a színházi élmény Kovács Attilának és a Spaletta Étterem és Sörháznak köszönhetően



Gáborral egy 2012-es budapesti kísérlet után, 2014 kora tavaszán egy felkérés kapcsán megpróbáltuk  meglovagolni ezt a két különböző tendenciát, ötvözve a színházat a gasztronómiával. Nyilvánvaló volt, hogy ezeket organikus módon kell összekapcsolni, tehát nem szuszakolunk be egy hagyományos színházi előadást egy étterembe vagy egy borbárba. Az a célunk, hogy egy minden érzékszervre ható közösségi élményben legyen része a vendégeknek, a nézőknek. Összemossuk a határokat: nem lehet elválasztani, meddig tart a gasztronómiai, hol kezdődik a színházi élmény.

Sárosi Gábor, a Hírös Gasztroszínház igazgatója: A Hírös Gasztroszínház egy olyan kísérleti forma, amivel az országban csak mi próbálkozunk. Izgalmas színháztörténeti inspiráció persze van, mégpedig a commedia dell' arte, vagyis a középkori vásári komédiák világa, mely életszerű helyzeteket dolgozott fel, miközben a nézőkkel is kommunikáltak a színészek. A mi világunk is erre hajaz, mert a nézőket bevonjuk a cselekmény folyamába és a karakterfejlődésbe is. Az újkeletű az, hogy ételekkel párosul a színház. Az olaszoknál azért persze felfedezhető ez a vonal is.

TÁK: A két világháború közti magyar kabaré világa ugyancsak jó alap az inspirációhoz. Nagyon sokat olvasunk, hiszen az irodalom is gazdagon tematizált gasztronómiában vagy ilyen vonatkozású költői képekben.

 

Mirandolina - A fogadósnő: szenvedélyek, ízek, zamatok és rengeteg humor vetélkednek egymással a „színpadon

 

Miért kapta a Hírös jelzőt a gasztroszínház? Mondhatjuk, hogy ízig-vérig kecskeméti történetről van szó?

SG:  Az alapokat a Kecskeméti Színjátszó Műhely adja, amely 1998 óta működik, az általános- és középiskolás diákokat mozgatja meg. Rajtunk kívül ebből a műhelyből került ki Bárnai Péter (A martfűi rém egyik főszereplője), Konfár Erik, aki a Színművészeti Egyetem harmadéves hallgatója, valamint a Vígszínház vezető színésznője, Bata Éva. Szándékunkban áll visszacsábítani az egykori kecskeméti színjátszókat Kecskemétre, a Hírös Gasztroszínházhoz. Egy színházi sarjról fakadunk, ezáltal egy színházi nyelvet beszélünk, tehát nagyon jól tudunk együtt dolgozni, keresni az utat, aminek most még csak az elejét tapossuk.

 

Itt nem csak kukkolhatunk, alakíthajtuk is a darabot


Miben más gasztroszínházban játszani a hagyományos kőszínházhoz képest?

Bárnai Péter, a Hírös Gasztroszínház vezető színésze: Színészként elsőre zavarba ejtő lehet, hogy a néző a színpadon van, viszont nagyon fontos kizökkenteni a közönséget a saját valóságából. Megszokott dolgokat új szemmel látni, mintha csak először látnák. Én nagyon szeretem a gasztroszínházi előadásokat, hiszen alkalmam van természetesen játszani. A néző elfelejti, hogy mindez egy előadás, emberként tekint a színészre. Színészként pedig ez egy hálás dolog. Az étel is egyfajta kommunikációként fogható fel, az ízlelés útján aktivizálódik a néző. Ha épp a jelenet nem is érdekes, az ízek felidéznek benne emlékeket, bekapcsolja az érzékszerveket, ami a színészek esetében is hasznos. Például a borkóstolás engem is kizökkent egy pillanatra, mivel befogadom az ízt, a jelenbe tesz, elengedem a kottát, segít, hogy ne egy feladatot teljesítsek. Így sokkal hitelesebb leszek és a kapcsolatom is erősödik a nézővel.

SG: Az improvizáció során gyakran előfordul, hogy a néző véleményt nyilvánít, kérdést tesz fel, így a színésznek nem a szövegkönyv szerint kell továbbvinnie az előadást, hanem mint egy másik jelenlévő nézőként válaszolnia, reagálnia kell ilyen helyzetekre. Ehhez kiváló segítség, ha az érzékszervek élesek. Persze a színésznek észrevétlenül kordában kell tartania a nézőket, nem mehet tévútra a cselekmény.

TÁK: A kizökkentés egyáltalán nem kellemetlen értelemben történik, egyszerűen csak a kőszínházban megszokott passzivitásból emeljük ki a nézőt, de ha nem akar valaki részt venni az interakcióban, akkor nem is kell neki, maradhat a háttérben megfigyelőként.

 

Nézői élmények a négyzeten


A nézők mennyire fogékonyak erre az újfajta színjátszásra?

BP: Egy szegedi előadás után megkérdeztem a nézőket, miért nem szóltak közbe, mivel láttam rajtuk, hogy vannak gondolataik, véleményük, mégis hiába dobtam fel többször a labdát, nem folytak bele az előadásba. Azt mondták, még új volt nekik az élmény, legközelebb már biztosan nem maradnának csendben.

SG: Tudatában kell lennünk, hogy melyek azok a szempárok akik benne vannak a játékban, mert velük lehet aktívan játszani. A magyar színháztörténet elmúlt 150 évében elsősorban a kőszínházi, dobozszínházi előadásokhoz szokott hozzá a néző, vagyis ül a sötétben, mint a moziban, és békén hagyják. Tulajdonképpen egy kukkoló szerepben nézi a színészeket. A mi esetünkben azonban együtt lélegzik a színész a nézővel, és ez még Magyarországon különlegesnek hat. Ma a bábszínházakban található meg az a kötetlen hangulat, amit például a középkorban Shakespeare színházában is tapasztalhatott az akkori színházlátogató. Napjainkban a felnőttek inkább a rejtőzködő nézői szerepet részesítik előnyben, amit mi gyökeresen meg szeretnénk változtatni, hiszen ha a színház véleményt mondhat, akkor ez a jog a nézőt is teljes mértékben megilleti.

Fiú, leány, bor -  gasztroszínház és párkapcsolati workshop egyben?


Kik járnak gasztroszínházi eseményekre?

TÁK: A célcsoportokat előadásonként váltogatjuk: a Valentinák inkább a 20-30 közöttieket célozta meg, talán ezen belül is inkább a hölgyeket, míg a Fiú, leány, bor 18-99 éves kor között mindenkinek tetszett. Utóbbira sokszor párok jöttek, ami azért volt vicces, mert ugye párkapcsolati témáról van szó, és nem egyszer láttuk a párok tagjait egymást oldalba bökni vagy a hölgyeket cinkosan összepillantani.

SG: A Delírium c. előadásunk kifejezetten közösségépítő szándékkal valósult meg. Az italokra épült, drámajátékokat játszottak az asztaltársaságok. Miközben ment az előadás, nekik nyomozniuk kellett. Persze a vacsora sem maradt el. Kötetlen céges rendezvények születtek belőle.


TÁK: 2014 óta öt bemutatónk volt: a már említett Delírium mellett a Mirandolina egy vacsoraszínházi, ételekkel párosult este volt, amit Carlo Goldoni A fogadósnő c. darabja ihletett. Mindkettőt a Kecske Bárszínházban mutattuk be. 2015 tavaszán a Koch Borház elődjében, a Borhálóban volt a Fiú, leány, bor premierje, amit borkóstolóval kötöttünk össze. Tavaly novemberben pedig a Valentino kávézóban a Valentinákat interaktív játékra hangoltuk koktélokkal. Az őszi premierünk a Spaletta Étterem és Sörházban A nagy sörleszámolás volt, egy misztikus krimi, egy sörtörténeti stand up commedy és egy akció sci-fi ötvözete, rengeteg humorral és nem kevés delíriummal, finom sörökkel  és csúcsgasztronómai fogásokkal fűszerezve.

 

 


Hogyan tartja fenn magát a színház?

SG: A Hírös Gasztroszínház magánszínház, egyelőre kizárólag a jegybevételekből tartja fenn magát, illetve az alapítók saját befektetéseiből. Ez csak úgy sikerülhet, ha a kultúra iránt mélységesen elkötelezett gasztronómiai partnerek helyet biztosítanak nekünk, így tulajodonképpen ők szolgáltatják a díszletet a produkciónknak. A Spaletta séfje, Kovács Attila még a menüket is külön az előadásainkhoz kreálja, szerintünk zseniálisan.

A színészek körében mennyire népszerű ez a meglehetősen nagy kihívásokkal teli új út?

BP: Nekem jó, hogy kockázatot kell vállalni, mert ez kizökkent, a jelenben tart, és szavatolja a minőséget.

 

Beszélgetőtársaink: Sárosi Gábor, Fehér Anna, Tóth Ákos Károly és Bárnai Péter


A kecskeméti Koch Borház évente több alkalommal is díszlete és házigazdája is gasztroszínházi előadásoknak, melyeknek szerves része az általad vezetett borkóstoló. Milyen élményekkel gazdagodsz a gasztroszínház révén?

Fehér Anna, a Koch Borház üzletvezetője: Pont most számoltam utána, hogy 10 éve tartok borkóstolókat, éves szinten 50-100-at. Ezeknek megvan a maga forgatókönyve, amitől a gasztroszínházi előadás azért eltér. Mivel mi is részei vagyunk az előadásnak, sok mindenre kell figyelnünk. Például fel kell mérni a közönség tagjainak alkoholszintjét, ki az, aki esetében lassan egy hozzászólás már nem a művészet színvonalát emeli. Fantasztikus, hogy nincs két egyforma előadás, nem lehet megunni, mindig tanulok belőle valamit. Az én szakmámtól eltérő, kiváló szakemberekkel együtt dolgozni szintén építő.

 

Ha már a Kecsekmét arcai rovatban szerepeltek, nem maradhatnak el a „Mit változtatnátok meg Kecskeméten” kérdés?

SG: Legyen pezsgés, közösségi élet, mert nem jó egy alvó városban élni. Gondolkodjunk sokkal színesebben a társasági életről! Erre remek törekvés a gasztroszínház.

TÁK: Több nyitottságot szeretnék mindenki részéről az éjszakai élet irányába. Egy kultúrvároshoz hozzátartozik a kulturált szórakozás lehetőségeinek biztosítása is.

Vannak kedvenc helyeitek a városban?

TÁK: Nagyon szeretek végigsétálni a felújított Rákóczi utca középső sávjában. Nagyon kedves nekem a Nagyszínház melletti benzinkút tetején lévő zöld mini park - bár ez nem biztos, hogy teljesen legális, de középiskolás korom óta sok kedves emlék köt hozzá borozgatós estéktől randikig. A Görög udvar hangulata, Hanga bácsi óráival ugyancsak az egyik kedvencem.

BP: A Görög udvar közös ikonikus helyünk, ugyebár egy gimibe jártam Gáborral és Ákossal, és abban az időben mindig a Hanga órásnál néztem meg, mennyire vagyok késésben, mert ott futva is láttam az időt. Mindhárman jól ismerjük a várost, és tudunk is érte tenni, tudunk változtatni a nem tetsző dolgokon.

SG: Nekem az egyik kedvencem az Arborétum, úgy ismerem, mint a tenyerem, koromsötétben is eltalálok benne bárhova. A mellette lévő Júlia farm előtti nagy teret is nagyon szeretem. A Kéttemplom köz is szerintem nagyon hangulatos hely lesz egyszer. A Nagykőrösi utcát is kedvelem a maga sötétségével és ‘56-os hangulatával, filmes közegben érzem ott magam. Az elmúlt 7 évben napi szinten végigsétálok rajta, nagyon hangulatos. Bár imádunk itthon is játszani, de reméljük, hogy hamarosan az ország minél több pontjára eljuttathatjuk a gasztroszínházi élményt.

Hírös Gasztroszínház

Hírös Gasztroszínház a facebookon

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: 2016. december 07., szerda 11:41
Értékelés:
(5 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449