Az egyik helyi turiban szereztünk be meleg, téli sálakat, gondolva gyerekekre, nőkre és férfiakra egyaránt, amiket kimostunk, majd plakátot és kísérőkártyát gyártottunk hozzájuk. Ezután nyakunkba vettük a belvárost, hogy alkalmas fát találjunk számukra átmeneti fogasként. Keresgélés közben azért megfordult a fejünkben, hogy vajon komplett idiótának fogunk-e tűnni a járókelők szemében, hogy sálakat aggatunk a fákra.
Sok időnk nem jutott ezen töprengésre, hiszen az Alföld Áruház és a Kormányhivatal közötti parkban ráakadtunk egy fogasnak kiválóan alkalmas fára. Hihetelen, de szinte azonnal felkeltettük “célközönségünk” figyelmét, ugyanis érdeklődve jött oda hozzánk egy hajléktalan férfi, hogy ugyan már hallottak erről a sálas dologról, de akkor ők most tényleg kérhetnek a nálunk lévőkből? (Állítólag a főtéri fákon is volt már néhány sál.)
A csoport minden tagjának jutott a ruhadarabból azután, hogy az akció népszerűsítése érdekében lefotóztuk a fán lógó sálakat. Persze nem úsztuk meg a járókelők furcsállását sem, egy idősebb hölgy elképzelni sem tudta, hogy miért tekergetjük a sálakat a fára.
A fotózás alatt szóba elegyedtünk a bennünket megszólító férfival. Kiderült, hogy a sálakon túl mennyi mindenre lenne még szüksége a mindennapjaikat az utcán töltő embereknek: cipők, kesztyűk, nadrágok és tulajdonképpen mindenféle meleg ruhadarab hiánycikket jelent számukra. Beszélgetőtársunk csak egy fél pár kesztyűt talált magának a hideg évszakra, sorstársa pedig szanaszét szakadt cipőjét mutatta nekünk a téli zimankóban.
Kérték, hogy vigyünk nekik meleg holmikat, téli cipőket, ezért most minden ismerőst azzal nyaggatunk, hogy nézzenek szét a szekrényeikben jó állapotú, meleg pulóverek, kabátok, cipők után, hátha akadna valami ezeknek a szerencsétlen sorsú embereknek.
Beszélgetésünk során a rossz hírekkel ellentétben egyáltalán nem tapasztaltunk részükről agressziót vagy tolakodást. Örömmel fogadták a segítséget, és persze megosztották velünk, kinek mire lenne még szüksége. A fotózást csupán egyikük vállalta, a többiek ijedten ugrottak fel a padról a fényképezőgép láttán. A sál-akció után még bevásároltunk egy nagy halom péksüteményt, amivel igyekeztünk néhány gondtalan percet csempészni a napjukba.
Biztosan nem ez volt az utolsó alkalom, hogy felkerestük ezeket az embereket, akik teljesen kiszolgáltatottak a mi jó szándékunknak. Összeszorult szívvel, de még több tenni akarással köszöntünk el tőlük.
Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!
Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!
