TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Őrangyalok vigyáznak a kecskeméti cicákra!

10
2017 febr.

Őrangyalok vigyáznak a kecskeméti cicákra!

 

Három hétköznapi szakmákban tevékenykedő, de messze nem hétköznapi hölgy. Erőn felül, munka előtt és után, valami felsőbbrendű doromboló erő megszállása alatt állva azon fáradoznak Kecskeméten, hogy az elkóborolt macska hazatérjen, a beteg meggyógyuljon, az árva szerető otthonra leljen, a 8.-nál tartó pedig még egy darabig ne használja fel 9. életét. Ők Bartus Dóra, Kiss Viktória és László Ágnes, alias Kecskeméti Cicamentők.

 

A húszéves múltra visszatekintő Környezetünk Állataiért Alapítvány megfáradt kuratóriumától vette át a három tenni akaró önkéntes az irányítást, így a kezdetben csak Facebook csoportként működő Kecskeméti Cicamentők mára szervezeti háttérrel is rendelkezik. Jelenleg a kemény magot ők hárman jelentik, de vannak, akik időszakosan segítenek fuvarral, átmeneti otthonnal.

Amikor egy kávézóban leültem - szintén cicamániásként - beszélgetni az angyaltrióval, az interjú előtt még gyorsan megtárgyalták egy hosszú szőrű, szelídnek tűnő, feltehetően újonnan az utcára került fekete-fehér cica sorsát. Először csak kapkodtam a fejem a sok információ és a máris rögtönzött cselekvési terv hallatán, majd rájöttem, valószínűleg minden nap hasonlóan telhet a Cicamentők életében, én meg jól belecsöppentem egyből a munkájuk sűrűjébe.

 

 

Városszerte népes kolóniák élnek, többezer kóborcica lakik Kecskeméten

A szóban forgó cica a Széchenyiváros kedvenc kidobóhelyén keltette fel Viki figyelmét. Rögvest két új infóval lettem gazdagabb: egy kis helyismerettel és az etető néni fogalmával. Az Irinyi út és az Akadémia körút sarkánál, a református temető mögött egész kolónia él, az egyik legnagyobb kóbormacska-lelőhely a városban, átlagosan több mint 50 cicával. Közülük néha egy-egy lelencnek szerencséje van, és hazaviszi őt egy gondoskodó gazdi, néhányukat az etető nénik passzolnak el, de sajnos a legtöbbre a biztos kimúlás vár.

“Ivartalanítottunk ott jó néhány cicát, néhányuk utána el is kelt, de az a baj, hogy mindig vannak új tagok, nem győzzük kapacitással” - panaszkodott Ági. “Egyébként találtak már a református temetőben vizslát is.”

“A kedvencem Holli volt” - veszi át a szót Viki. “Őt úgy rakták ki meglehetősen hideg időben, hogy tele volt a háta súlyos sérülésekkel, amiket Leukoplasttal leragasztottak, az állatot becsavarták egy whiskasos plédbe, majd az egyik hordóba helyezték. Amint értesítettek, rohantam hozzá, orvoshoz vittem. Épphogy túlélte.”

A Homokbányán szintén sok hányatott sorsú állat él, de a megyei kórháznál és a Honvédkórház kertjében, valamint a repülőtér közelében ugyancsak elszaporodtak a cicák.

 

 

Sok a szívtelen ember, de szerencsére sok az ellenpélda is

Ezen a ponton máris kiderült, vannak a fenti történet emberi szereplőjének totális ellentétei is a városban, az ehhez hasonló állatorvosi beavatkozásokat ugyanis a Kecskeméti Cicamentők számláján gyűlő adományokból finanszírozzák. Ezen felül létrehoztak egy Támogatói Klubot: a benne lévők legalább havi 500 forintos támogatást vállalnak, amiből aztán a rászoruló cicáknak étel, gyógyszer, kezelés, ivartalanítás jár. “Persze van, hogy saját zsebből fizetünk” - egészíti ki Dóri.

 

Két szerencsés, a Cicamentőknek hála, immár gazdis kiscica

 

Sosincs megállás

Az összes létező kolóniát ismerve, élőcsapdával és hordozóval járják rendre a várost, néha órákig lesben állva, hogy néhány finom falattal tőrbe csalják a kiszemelt cicát. Elég egy apró hiba, ha nem sikerült elsőre a fogás, a bizalomvesztés végzetes, a macska ugyanis nem felejt, ő ugyan még egyszer a közelébe nem megy annak a csúnya nagy fémszerkezetnek. Így vannak a szemlélődő macskák is, társuk elvitele hosszú időre mély nyomot hagy bennük. Persze akadnak barátkozós cicák vagy legalább kevésbé távolságtartóak, őket könnyebb becserkészni. Az elfogott állat aztán előbb orvosi vizsgálaton esik át, ha szükséges, ellátják, ivartalanítják, később pedig indulhat a hajtóvadászat egy szerető gazdi után. A menthetetlenül szelidíthetetlen egyedek eredeti helyükre kerülnek vissza.

A gazdik az örökbefogadási szerződéssel vállalják az oltási- és ivartalanítási kötelezettséget. “Ez egyrészt jogilag is kötelező, másrészt jó szűrő, hogy megbízható-e a gazdi, mert aki még ezeket a minimális költségeket sem vállalja, ahhoz jobb, ha nem kerül az állat” - magyarázzák.

 

 

A 22-es csapdája: az etető nénik

“Olyan szempontból jó, hogy vannak a kolóniákhoz kijáró, a cicákat eleséggel ellátó nénik, hogy kialakul az ember irányába némi bizalma a macskáknak, így könnyebben befoghatóvá válnak. Ugyanakkor ha van élelem, van szaporulat is, tehát a probléma végeláthatatlanul tovább gyűrűzik” - fejti ki Dóri. “Sokszor a tudatlanság is gondokhoz vezet, például a nem megfelelő étel könnyen súlyos betegségeket idéz elő.”

Furcsamód ugyanezen nénik olykor az operatív munka hátráltatásában is jeleskednek.

“Kiabáltak már rám kígyót-békát is, meggyanúsítottak, hogy kísérletezni fogok a befogott macskán, el akarták venni a hordozót. Ha direkt kértem, hogy aznap ne etessék a cicát, mert állatorvoshoz vinném, éhesen pedig könnyebb befogni, akkor direkt bekajáltatták. Számos ilyen sztori van” - meséli Viki.

A másik nagyon veszélyes embercsoport a hozzá nem értő szaporító. Dórinak velük is sokszor meggyűlt már a baja. Épp ezért arra figyelmeztet, aki fajmacskát szeretne, nagyon körültekintően járjon utána, kitől vásárolja kedvencét. A valódi tenyésztőt elsősorban az különbözteti meg a dilettáns szaporítótól, hogy törzskönyvet ad, magas árat mond, nem tart tucatnyi macskát, és gondosan választotta ki a szülőket.

 

Mázlinak is mázlija volt, új életében kényelmesen töltheti délutáni sziesztáit

 

Ők a legjobban és ők a legkevésbé kelendőek

Évente egy-két tucat cicát sikerül elhelyezniük új gazdinál, ezek eloszlása igencsak hullámzó az év folyamán. Legkönnyebben természetesen a kölyköknek találnak otthont. A felnőtt macska talán novembertől februárig adható örökbe, mert akkor nincsenek kicsik, de ők nagyon nehezen kelnek el. Színt illetően a cirmos-fehér a legkevésbé kelendő, tőlük még a fekete egyedeken is hamarabb túladnak.

Amíg nem találnak felelősségteljes gazdát, Ágiék maguk is ideiglenes szállást biztosítanak lehetőségeikhez mérten. Nála például előfordult már 30-as létszám is az otthonában, többen közülük ráadásul karanténba kényszerültek, így még a fürdőszobát is a négylábúak birtokolták átmenetileg.

“Ha lenne egy többszáz férőhelyes, korlátlan büdzséből gazdálkodó menhelyünk, azt is két hét alatt telepakolnánk” - hívja fel a figyelmet Ági az ivartalanítás fontosságára, ugyanis nem csupán az árva macskáknál, hanem a gazdával rendelkezők esetében is óriási probléma a kontroll nélküli szaporodás. Amiatt is szükséges az ivartalanítás, mivel az elütött macskák legtöbbje ivaros kandúr: sajnos ők párzási időszakban mindennel foglalkoznak, csak a forgalmas utakon való átkelések előtti körülnézéssel nem.

Egyes országokban ellenben kötelező az ivartalanítás és a chipezés macskák esetében is. A Kecskeméti Cicamentők rutinos csapata szerint a helyzet megoldásához vezető út első lépéseként Magyarországon is nagyon fontos lenne a szemléletformálás, már a gyermekeknél kezdve, hogy megtanulják: az állatok élete értékes, a házi kedvencekről való gondoskodás nem csak addig tart, míg mi örömünket leljük benne, hanem akkor is felelősek vagyunk értük, ha betegek lesznek vagy megöregednek.

 

 

Nagy a lelki teher…

Ági, Dóri, Viki és az állatorvosok hatásköre, ereje is véges, így sok cicánál sajnos nem jöhet más opció szóba, csak az altatás. “Nagyon megvisel minden egyes kudarc, de bírni kell. Ha valaki hozzászokik és már nem hatja meg minden egyes cica sorsa, akkor jobb, ha abbahagyja ezt a tevékenységet” - figyelmeztet Ági.

Több kötetes könyvet megtöltenének az évek során felhalmozott cicamentős sztorik. Jócskán kaptam ízelítőt kegyetlenségből (hurokcsapdák és egyéb horrorisztikus emberi kegyetlenségek), de még többet emberségből (például egy 12 éves kissrác önálló segítségkérése kapcsán). Humor ugyancsak vegyül a cicamentő lányok mindennapjaiba, mondjuk ha az ember séta közben fáról potyogó kiscicákkal találkozik - Viki efféle kalandokról is be tud számolni.

 

 

Milyen esetekben fordulhatunk a Kecskeméti Cicamentőkhöz?

  • Elveszett a saját cicánk
  • Ellátásra szoruló (például elütött) cicát találtunk
  • Gazdátlan cicát találtunk, kaptunk
  • Meglévő állatunknak nem tudunk tovább otthont biztosítani

FONTOS azonban, hogy az alapítvány lelkes magánemberekből verbuválódott, akik ellenszolgáltatás nélkül, saját szabadidejükben végzik a tevékenységet, ezért korlátozottak a lehetőségeik. Nem menhelyként működnek, kötelező jelleggel nem tudnak bárkinek, bármikor, bármilyen esetben segíteni!

 

Hogyan fordulhatunk hozzájuk?

Üzenetben a Facebook oldalon keresztül vagy e-mailben a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen.

 

Miként segíthetjük működésüket?

  • Anyagi támogatással: a Környezetünk Állataiért Alapítvány számlaszáma: 10402506-25015506-00000000
  • Az SZJA 1 %-ának felajánlásával, az alapítvány adószáma: 19049560-1-03
  • Átmeneti otthon nyújtásával
  • Szállítással
  • Adományozással (étel, gyógyszer, stb.)
  • Saját állat ivartalanításával, megfelelő tartásával

 

 

Kedvet kaptál az örökbefogadáshoz? Szofi nagyon szeretne az örök barátod lenni! Tudd meg a történetét és hogy hogyan lehettek élettársak!

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t! 

 

Utoljára frissítve: péntek, 10 február 2017 09:00
Értékelés:
(9 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449