TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Kecskemét arcai: Dobó Enikő - balatonfüredi lányból kecskeméti díva

02
2017 máj.

Kecskemét arcai: Dobó Enikő - balatonfüredi lányból kecskeméti díva

 

Rozéval, a kutyusával az ölében mesélt nekünk Dobó Enikő színművésznő legszebb és legcikisebb színpadi pillanatairól, az álomszerepről, parfümkészítésről, nyalánkságokról, és persze kifaggattuk arról is, sokáig marad-e még a városunkban. Kecskemét imádja őt, színházi berkekben pedig ugyancsak méltatják sokszínű játékát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint újabb elismerése: áprilisban, a színházi világnap alkalmából a pályakezdő tehetségek elismerésére létrehozott Soós Imre-díjat ítélték oda neki.

 

Kecskemét arcai című új sorozatunkban neves és kevésbé ismert vagy egyáltalán nem ismert kecskemétiekről mesélünk, akik alakítják, formálják a várost, színesítik a kecskeméti életérzést: lehetnek nők, férfiak, művészek, vállalkozók, sportolók, önkéntesek, hétköznapi hősök. Ami fontos, köztünk, értünk, velünk élnek.

 

A színművészet és az állatok iránti szeretet már gyerekkorában kibontakozott

 

Trendalelke: Sok kislány álmodozik arról, hogy színésznő vagy énekesnő lesz, viszont kevesek tartanak ki az álmuk mellett. Mi a Te történeted? Hogyan lesz egy balatonfüredi kislányból díjnyertes színművésznő?

Dobó Enikő: Elég hamar kiderült, hogy van valami közöm ehhez a szakmához, a barátok is mindig mondták, “ennek a kislánynak szép hangja van, indulhatna tehetségkutatón”, de vidéken ez nem tűnt reálisnak. A szüleim úgy gondolták, vállalkozó lesz a lányuk, mint ők, akik gravírozással foglalkoztak, korábban pedig a sport volt az életük. Tehát nekik nincs különösebb közük a művészethez, én viszont már a zeneóvoda és az ének-zene tagozatos általános iskola közben rájöttem, ez az én utam: szépirodalmi műveken keresztül meg tudtam nyílni, úgy éreztem, ilyenkor az iskolatársaim, szüleim meghallják azokat a belső vívódásaimat, vagy tegyük fel a humoros oldalamat, amiket egyébként nem olyan könnyen osztottam meg másokkal. Közvetlen kisgyerek voltam, csak nehezen tudtam kifejezni magam. Aztán jött a Refi (Református Gimnázium), ott végképp ez volt az eszközöm. Vacilláltam azon, hogy orvos vagy jogász legyek, ami a szüleimnek nagyon imponált volna, közben viszont sok visszajelzést kaptam, hogy érdemes a színészet felé orientálódnom. Az egyik megerősítés az volt, hogy országos szavaló versenyt nyertem, pedig lehetőség híján nem is jártam drámaszakkörre. A történelemtanárom, Adorján Zoltán készített fel nagyobb versenyekre.

Némi dráma is kellett a nagy felismeréshez...

Egy nap szintén versenyre készültem, és rádöbbentem, hogy nem tudok szavalni, nem megy ez nekem. Úgy éreztem, hazug minden szó, ami elhagyja a számat, nem természetes. Elzártam az összes könyvemet a szekrénybe, duzzogtam, zokogtam, úgy éltem át, mint egy brutális szakítást. Gyűlöltem Petőfit, Adyt, minden általam addig kedvelt költőt. Ugyanakkor a nagy haragvásom közben azt éreztem, mintha a hangomtól fosztottam volna meg magam. Miután felszáradtak a könnyeim, rájöttem, ez nem egy átmeneti állapot. Egyszer fent, máskor lent. A hibáiból tanul az ember, nekem pedig az a legfontosabb, hogy színész lehessek, hogy az életem hátralévő részében ez legyen a hivatásom. A színészet egy mesterség, ezt is lehet tanulni, így hát elkezdtem készülni a színművészeti egyetem felvételijére...

Az egyetemmel kapcsolatban is akadnak emlékezetes sztorijaid, jól sejtjük?

Pesten az első rosta után kidobtak, de egyet is értettem: nem hittem magamban, azt sem tudtam, mire számítsak, ügyetlen és félénk voltam. Zsótér Sándor játszott velem, ettől annyira izgultam, hogy a kérdést sem fogtam fel, levertem egy tál pogácsát, megütöttem Zsótért teljesen indokolatlanul - szóval nagyon szégyelltem magam. Ezután színitanodákba felvételiztem, és mire a Kaposvári Egyetem következett a sorban, már tudtam, hogy lazának, bátornak és spontánnak kell lennem. Amikor felvettek, a szüleim az egyetem előtti parkolóban vártak egy kis pezsgővel, ez nagyon hangulatos emlék maradt.

 

A Magasföldszint énekesnőjeként egy vadabb arcát is megmutatta

 

A minimális szabadidődet sem bulizással töltötted, mint más egyetemisták, inkább alapítottatok egy zenekart.

Az osztálytársammal, Benkó Bencével összeültünk nyáron, és viszonylag gyorsan megfogant a Magasföldszint (később Alagsor). Szerettük, csináltuk, de 2012-ben eljöttem Kecskemétre, és nagy áldozatokat kellett volna hoznom a folytatásért. Szétordítottam a hangomat, közben operettet kellett énekelnem. Szeretem, imádom őket, de tudni kell nemet mondani. Idén nyáron mindenképp összeállunk újra, egy kis nosztalgia erejéig, de ennyi, most épp nem látom magam egy rocksztár képében.

Változatos szerepekben láttunk már a vadóc francia királykisasszonytól (János Vitéz) a mély érzelmű Shelbyig (Acélmagnóliák). A valóságban milyen Dobó Enikő?

Nagyon szeretem az életet, pozitív személyiségnek tartom magam, nem szeretek szomorkodni fölöslegesen, de ha elfáradok, akkor hajlamos vagyok begubózni. A próbafolyamatok közepén mindig eljön egy mélypont, látszik a fejemen, hogy szétzuhantam, aztán ez elmúlik. Amit addig megtaláltam, elveszítem, utána azonban beépül, és több lesz.

Gyerekdarab, operett, dráma, és még sorolhatnánk, mennyi műfajban bizonyítottál már. Melyik az, amiben igazán otthon érzed magad?

Mindig magamból dolgozom, de igyekszem magam alárendelni az adott szerepnek; megpróbálom megérteni azt a személyiséget, és a saját eszközeimmel, tapasztalatommal életre kelteni. Minden szerep egy kicsit én is vagyok, az összes műfajban megtalálom a szépséget, kihívást. A mesedaraboknál sok energiát kapunk a gyerekektől, én pedig szélsőséges lehetek, nagy ecsetvonásokkal dolgozhatok. Az operett ezzel szemben nagyon nehéz műfaj: énekelni, táncolni kell, közben mély érzelmeket felszabadítani magamból primadonnaként, ha meg szubrettet játszom, akkor leegyszerűsítve: nagyon viccesnek és tűzről pattantnak kell lennem, miközben dupla szaltózom a partnerem feje fölött.(Most nyilván túloztam.) Egy drámai darab a színész mindene: hogy megnyíljon, hogy olyan dolgokat hozzon a felszínre, mutasson meg a nézőknek, amiket inkább takargatunk, vagy nehezen beszélünk róla, szégyellünk, esetleg traumát okoztak bennünk. Olyankor nem csak azt látják, hogy Enikő milyen mosolygós. A vígjáték szintén nehéz műfaj, elképesztően komoly teljesítmény mosolyt csalni többszáz ember arcára nap mint nap, úgy, hogy mondjuk előtte szakítottál a pároddal vagy összevesztél az édesanyáddal, netán fáj a hasad vagy a kollegáddal nem vagy jóban - és akkor most még soft példákat hoztam. Ha ez sikerül, az nagy elismerés a színészeknek.

 

Egy ifjú szívet is meghódított a Manóvizsga premierjén

 

Mik voltak a nagy pillanataid eddig a színpadon?

Sok van. Például amikor összenézünk két jelentet között, és úgy érezzük, ez szuper, minden együtt van, megszületett ez a pillanat. Ilyen egy-egy próbán is persze többször előfordul. Úgy lefeküdni, hogy a nézők szeméből sugárzott a hála, az öröm, a jókedv, ugyancsak csodálatos érzés. Ha konkrét esetet kell említenem, az tüneményes volt, amikor egy kisfiú a Manóvizsga premierjén feldobott egy szál rózsát nekem. Akkor azt éreztem: ez szerelem. Az is jóleső, mikor történik valami, és a közönség velünk örül. Nemrég a Mágnás Miskában Orth Petivel álltam a színpadon, az lett volna a szövegem, hogy “Hallja? Kakukk! Keresi a fészkét.”. De a “Hallja” után megszólalt egy telefon a közönség soraiban. Kinéztem, és elkezdtem nevetni. Nem elröhögtem magam, egyszerűen csak azt gondoltam, ez álomszép. Megállt az előadás, a nézőkkel együtt nevettünk vagy egy percig, majd szépen továbbmentünk. Az a kapocs, ami ott kialakult köztünk és a nézők között, rányomta az előadásra a pozitív bélyegét.

Ha jól tudjuk, Julia Roberts bőrébe bújni Shelbyként, az Acélmagnóliákban, ugyancsak színfolt az életedben.

Tényleg az! Csodálatos alakítása ez a fiatal Julia Robertsnek, egy olyan remek partnerrel, mint a filmbeli édesanyja, Sally Field. Anyuval együtt, összebújva néztük, amikor kicsi voltam, és rongyosra sírtuk a pizsamánkat. Erre felnőttem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy Kecskeméten bemutatjuk. Mi, csajok nagyon szeretjük játszani ezt az előadást, összekovácsolt bennünket. Csapó Virág ráadásul azóta állandó anyukámmá avanzsált a színházban.

Malőrökből is kijutott már?

Persze! A Csongor és Tündében volt három apró szerepem: rókalány, prostituált és egy leány alak. Ebből a prostituáltnak volt egyedül három mondata, takarásban el is mondtam, majd beléptem, játszottam a narkós lányt magassarkúban, meg kellett volna szólalnom, már emeltem is a kezemet, és elképzelni sem tudtam, mi a szöveg. Ráadásul rímben kellett volna beszélnem. Valami őrületes nagy butaságot mondtam, és mire odasétáltam a súgóhoz, a többiek továbbmentek. Nagy csalódás volt! Hogy lehet ilyen blackout az ember fejében? A Csókos asszonyban két évvel ezelőtt, karácsonykor, hulla fáradtan ugyancsak elfelejtettem a szöveget. Elkezdtem improvizálni, de két sor után vissza tudtam lépni. Mindenki zokogott, én is zokogtam, közben mosolyogtam, és az jött le, hogy milyen mélyen átéli a társulat ezt a jelenetet - Katóka érkezését -, mindenkinek potyog a könnye az örömtől. Pedig ha tudták volna...Utólag nagyon vicces, szívesen megnéztem volna kívülről. A másik ilyen élményem a Marica grófnőben volt, amikor a darab vége felé átvettem a nagyestélyi ruhámat, majd megszólalt az ügyelő hangja, hogy “Enikő, sürgető!”. Belénk hasított a felismerés, hogy még vissza kellett volna mennem a shimmy ruhámban. Gyorsan letépték rólam a nagyestélyit, a rengeteg kiegészítőt, aztán valahogy beestem. Kiss Zoltán meg Sirkó Laci aludtak a színpadon, nekem kellett volna őket ébresztenem. Egy idő után szépen magukhoz tértek, elkezdtek énekelni, beszélgetni, a közönség pedig nevetett. Ők színházat csináltak, brillíroztak, én meg majdnem elájultam.

 

Az áprilisban bemutatott Vőlegény című darab mérföldkő a karrierjében

 

Kecskeméten képzeled el a jövődet?

Szeretnék Kecskeméten maradni, mivel csodás szerepeket kapok itt és ez segíti a fejlődésemet. Úgy gondolom mérföldkő az életemben Szép Ernő Vőlegény című színműve. A következő szezonban pedig az operettek csúcsában, a Csárdáskirálynőben játszhatok majd.

Van olyan álomszerep, amit egyszer mindenképp szeretnél eljátszani?

Ibsen: Nóra - abból írtam a szakdolgozatomat. Nagyon közelinek érzem az életemhez azt a szerepet. Sok szerepre kíváncsi vagyok természetesen, hiszen a világirodalom tele van jobbnál-jobb darabokkal. Hiszek a sorsban is, néha a rendezők olyasvalamibe látnak bele, amire én nem is gondolnék.

A szinkronszínészet a másik hivatásod. A filmezés nem vonz?

Dehogynem! Nyáron, ha minden igaz fogok is forgatni. A rendező Vámos Zoltán, ez lesz az első nagyjátékfilmje. Múlt nyáron is forgattam egy napot a készülő Jeles András-filmben. A filmezés nehéz szakma, rengeteg gyakorlat lenne szükséges hozzá, de erre sajnos kevés lehetőségünk adódik.

 

Ízig-vérig nő, akit rabul ejtenek a finom illatok

 

Egy másik vágyad a parfümkészítés, igaz?

Igen, jó lenne kiköltözni Franciaországba, Versailles-ban megtanulni a parfümkészítést, létrehozni egy saját márkát, illatokat kreálni nap mint nap, bejárni a világot. De valójában távoli cél ez... Egy magyarországi kurzus is nagyon sokba kerül, és időm sem lenne rá. Az illatok viszont rabul ejtenek. Volt már rá példa, hogy követtem valakit egy darabig, mert annyira megtetszett az illata. Remélem, nem vette észre…

Egyáltalán van szabadideje egy színésznek?

Van, csak nem tudunk vele mit kezdeni. Ha nincs program, akkor hirtelen nem találom a helyemet, és nyomaszt, hogy nincs mit tenni. Szerencsére sok barát, családtag várja, hogy találkozzak velük, és azért persze ott a sok teendő, ami mindenkinek az életében jelen van. A szüleim eljönnek a premierekre, de én hozzájuk karácsonykor és húsvétkor tudok csak hazamenni, meg nyáron egy keveset, amikor szeretek betérni a családom fagyizójába Balatonfüreden, a Silverine Hotel aljában működő Füredi Fagyizóba. Díjnyertes a fagyink!

Ezek szerint édesszájú vagy? Mi a kedvenc édességed?

Marcipán - bármilyen formában -, grillázs, vattacukor, csoki, fagyi. Tisztán, töményen. Ha van időm, nagyon szeretek sütni. Karácsonyra sütiket készítek a kollégáknak; isteni például a nutellás kalácsom.

 

Rozéval elválaszthatatlan cimborák lettek

 

A kalóriákat pedig ledolgozzátok Rozéval, a kutyusoddal?

Igen, nagyokat kirándulunk a Városligetben, Kecskeméten pedig a Czollner téren, a KTE pályán szoktunk sétálni, tulajdonképpen mindig más irányba, hogy ne unjuk meg.

Még az ő megléte is kapcsolódik a színházhoz…

Igen, Szente Vajk egyik darabjában láttam hasonló kutyust, rákerestem, és rájöttem, hogy én mindig is egy border terriert akartam. Imádom a mérges nagyanyó pofiját és az ágrólszakadt kis testét. Hipoallergén, nyugodt, rendkívül okos, barátságos, csupa jó tulajdonsága van. Február 13-án volt egy éves.

Tetszik Kecskemét? Vannak kedvenc helyeid?

Szeretem a várost; csendes, nyugodt, nagyon jó emberek laknak itt. A Pasta Miát kedvelem, ott szoktam ebédelni többnyire. Próba után jöhet a Frei Café, meg a Vincent, de egyébként egyfolytában a színházban vagyunk. Mindkét mozit is nagyon szeretem, hogy melyikbe megyek, attól függ, milyen típusú filmet néznék szívesebben.

 

A színpadról lelépve nem viselkedik primadonnaként 

 

A sztárallűrök összeegyeztethetetlennek tűnnek veled. Jól látjuk?

Fiatal vagyok, mégis primadonna szerepeket játszom. Egyszer sírva mentem be a próbára, és úgy éreztem, az emberek azt gondolják, na tessék, a primadonna hisztizik. Ember vagyok, nekem is vannak érzéseim; alapvetően vidám vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy nem törik el néha nálam is a mécses. Így ki tudja, lehet, hogy idővel én is egy pejoratív értelemben vett primadonna leszek mások szemében. Az emberek könnyen megbélyegeznek bárkit, aztán már nincs mit tenni ellene. Mert igenis szúrja sok ember szemét az, ha valaki gyorsabb ütemben fejlődik és szerencsésebb a pályája. Mindig jelen van a féltékenység. Elkerülhetetlenül. De hiszek abban, hogy a magamba és másokba vetett hitem az idő múlásával is állni fogja a sarat.

Végezetül, oszd meg velünk a titkod, mitől ragyogsz egyfolytában?

Attól, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek, van egy kutyám, nem vagyok egyedül, és naponta kb. 4000 kalóriát juttatok a szervezetembe, aminek a háromnegyed része cukor. Komolyra fordítva a szót, megkapni 600 ember szeretetét esténként csodálatos, minden fájdalmat felülír. A próbákon pedig sokszor visítva nevetünk, óvjuk-féltjük egymást, szeretettel fordulunk egymáshoz. Mindannyian sok energiát fektetünk a munkánkba, de megtérül.

 

Dobó Enikő aktuális előadásai a Kecskeméti Katona József Színházban:

  • Szép Ernő: VŐLEGÉNY (Kornél, Papa és Anya lánya) - 2016/2017
  • Donizetti - Németh Virág: A MANÓVIZSGA (Kacska) - 2016/2017
  • Anton Pavlovics Csehov: APÁTLANUL (PLATONOV) (Marja Jefimovna Grekova, fiatal lány) - 2016/2017
  • Szirmai Albert - Bakonyi Károly - Gábor Andor: MÁGNÁS MISKA (Rolla grófnő ) - 2016/2017
  • Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Heltai Jenő: JÁNOS VITÉZ (Francia királylány) - 2016/2017

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: 2017. máj. 03., szerda 11:08
Értékelés:
(9 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449