TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Kecskemét arcai: Lőrincz Luca, keramikus és kecskepásztor

23
2017 jún.

Kecskemét arcai: Lőrincz Luca, keramikus és kecskepásztor

 

Minden művész érdekes, összetett egyéniség. Ilyen a teljes szívéből kecskeméti Lőrincz Luca is, akinek négylábú, mekegő múzsái ihletik legújabb alkotásait. Három évtizede hatja át mindennapjait a kreativitás ilyen-olyan formában, az agyag számára pedig maga a meditáció, no, és persze a folytonos tanulás, kísérletezés szeretett eszköze. Lucával a SZIGMA - (J)összművészeti Együttlét alkalmával, az épület kirakatában ücsörögve sztoriztunk egy jót.

 

 

 

Kecskemét arcai című új sorozatunkban neves és kevésbé ismert vagy egyáltalán nem ismert kecskemétiekről mesélünk, akik alakítják, formálják a várost, színesítik a kecskeméti életérzést: lehetnek nők, férfiak, művészek, vállalkozók, sportolók, önkéntesek, hétköznapi hősök. Ami fontos, köztünk, értünk, velünk élnek.

 

Trendalelke: Kislányként mindenki szeret színezni, gyöngyöt fűzni, aztán sokunknál az alkotás öröme el is vész, ahogy ezeket kinőjük. Te mikor érezted, hogy neked ez a hivatásod kell legyen?

Lőrincz Luca: Mindketten alkotó emberek, apukám szobrász-grafikus, anyukám pedig fazekas. Általuk én már egy varázslatosan kreatív világba csöppentem bele, ami nagyban befolyásolta a jövőmet. Édesanyámnak köszönhetem a kerámia szeretetét, mivel az Ő szárnyai alatt kerültem először kapcsolatba az agyaggal. Ez olyan nagy hatással volt rám, hogy tanulmányaimat is ez határozta meg, egészen kiskoromtól tudtam, ez az út, amit nekem be kell járnom. Középiskolában és az egyetemen is szilikátipari formatervező szakon végeztem. Emellett elvégeztem a vizuális nevelés szakot, mivel szeretnék a jövőben gyerekek művészeti oktatásában részt venni, akár iskolai keretek között is. Úgy érzem, ez ugyancsak közel áll hozzám, hisz évek óta aktívan részt veszek művészeti szakkörök, táborok rendezésében gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

 

Milyen művészeti ágak vonzanak még?

A kerámia volt mindig is a fő irány, de ha lenne lehetőségem, akkor a szobrászat vagy a grafika is nagyon érdekel, főként a más típusú anyaghasználat miatt. Természetesen, ha az ember már ilyen területen dolgozik, csak rajta múlik, mennyire kísérletező típus, hiszen a lehetőség mindenki előtt ott van arra, hogy bármilyen új technikát vagy alapanyagot kipróbáljon.

 

 

Sokaknak a kézművesség hobbi, neked viszont a munkád. Te hogyan kapcsolódsz ki?

Koncertek, utazás, nyár - ez a teljes lazulás receptje. Emellett a párommal nemrég belevágtunk a kecsketenyésztésbe, szám szerint jelenleg 33-at nevelgetünk. Kutya, macska ugyancsak lakik a háznál, úgyhogy róluk gondoskodni is egyfajta kikapcsolódás. Számomra ez éles váltás volt, mert panelban nőttem fel a 4. emeleten, ahol mondanom se kell, ennyi állat tartására nem volt lehetőség. A velük eltöltött idő igazán jót tesz a lelkemnek. Egyébként az a mondás nagyon igaz, hogy akkor jó, ha a hobbid a munkád. Én is akkor vagyok igazán önmagam, amikor dolgozom. Ha van néhány szabadnapom, azt is a műhelyben töltöm.

 

Mi inspirál?

Az fantáziavilágom már pici koromban is jól működött, amit nagyban köszönhetek szintén a szüleimnek. Emlékszem, már nem is voltam olyan kisgyerek, és még mindig alap volt az esti meseolvasás. A mai napig gazdálkodom ebből. Persze nagyon sok új hatás is ér, akár az életem pillanatai vagy a természet. De szeretem például a - nem ijesztő - fantasy filmeket; vagy sokszor hangos könyveket hallgatok munka közben. Amikor dolgozom egy munkán, mindig pörög a fejemben egy sztori. A Szigmában most látható egyik szobrom például a jelenlegi személyiségváltozásomról, a vegetáriánus életmódra való átállásról szól. Egyfajta szerepcserét mutat be, engem és a szerelmemet, kecske valónkban.

 

 

Nem csupán ezt az egy művedet ihlették a kecskék. Honnan jött ez az állatszeretet és a sajtkészítés tudománya?

A párom, Laczkó tervei valósultak meg a kecsketartással - aki egyébként villamosmérnök -, ő tanulta ki a sajtkészítés csínját-bínját is, én afféle kuktaként tevékenykedem mellette. Azt hiszem, magamtól soha nem mertem volna belevágni, hisz nulla tapasztalatom volt az állattartásban. Természetesen, mint minden jó érzésű emberben, az állatok iránti szeretet és tisztelet bennem is megvolt, de amikor valaki ennyi élőlényért vállal felelőséget, akkor teljesen más szemszögből kezdi látni a dolgot. Részben pont ezért nem tervezzük, hogy gigászi méretű kecskefarmmá bővülünk, mert szerintünk ez addig működik jól, amíg minden állat megkapja a törődést.

 

Mi jellemzi még a munkáidat?

Leginkább figurális tárgyakat készítek, mert azt gondolom, hogy minden emberből kivált valamit, míg egy absztrakt forma nem feltétlenül, a kevésbé edzett szeműek talán el is siklanak felette. De természetesen készítek használati tárgyakat, illetve kül- és beltéri kerámiákat is.

 

 

Melyik alkotásodra, kiállításodra vagy a legbüszkébb?

Talán némi kishitűségnek (és a határidőkkel ápolt rossz viszonyomnak) köszönhetően nem jellemző, hogy pályázatokra adjak be műveket, de azért volt már jó néhány kiállításom. Ilyenkor nagyon jól esik, ha akár negatív, akár pozitív kritikát kapok a látogatóktól, mert ez előrevisz, és visszajelzést ad arról, hogy mások értik-e a bennem cikázó gondolatokat. Viszont ami érdekes, hogy nem szeretem már azt az alkotást, amelyik megjárt egy kiállítást, mert utólag mindig módosítanék rajta. Ami kellemes emlék, amikor frissen diplomázott fejjel, még tojáshéjjal a fenekemen a Kecskemét arcai elnevezésű kiállításon szerepelt a Panelprogram című kerámiám, amivel az I. díjat is kiérdemeltem akkor. Egyébként jelenlegi élet- és pályaszakaszomban nem üldözöm az ilyen-olyan díjakat, de a Kozma Lajos iparművészeti ösztöndíjra tervezem pályázni a közeljövőben valami projekttel, ami esetleg Kecskemét városát is színesíthetné.

 

 

Van-e alkotóként álmod, amit mindenképp beteljesítenél - például egy bizonyos helyen kiállítani, egy konkrét művet elkészíteni, valamelyik híres művésztől tanulni?

Nekem a Szigmában (Rákóczi út 4.) kiállítani egy óriási álom volt, és most valóra vált! Már középiskolás korunkban azt vizionáltuk, hogy ez a hely állandó kiállítóteremmé avanzsál egyszer. Erről még mindig ábrándozom... Nagyon sok tervem van a jövőre nézve, inkább nagyobb méretű plasztikákban gondolkodom, és persze nagyon szívesen tanulnék bárkitől, de a legfontosabb szerintem a magunk tapasztalatit bővítenünk, hiszen abból tanulunk a legtöbbet.

 

 

Úgy tűnik, egyre több fiatal folytat művészeti tanulmányokat. A divattól a grafikáig számos területen híresek a magyar tehetségek nemzetközi szinten is. Szerinted minek köszönhető ez az új hullám és hova tart?

A dizájn, az esztétikum megkerülhetetlen lett, óriási igény van a formatervezésre még a legbanálisabb termékeknél is. Kinyílt a világ, az emberek vágynak a kreatív dolgokra. Ugyancsak sikkes lett kézműves termékeket vásárolni a ruházati termékektől kezdve, a használati tárgyakon át az élelmiszerekig, az új generáció egészen tudatos vásárlónak mondható e téren. A magyar képző- és iparművészet pedig mindig is világszínvonalú volt, szerencsére most újra kezd előtérbe kerülni. Szerintem nagyon fontos dolog az emberek nyitottsága a nem tömegtermékek iránt. Nekünk művészeknek és tervezőknek ez feladatunk, hogy hidat képezzünk a tárgyak és a közönség között.

 

 

Milyen a kecskeméti művészélet 2017-ben és milyennek szeretnéd látni, tapasztalni 5 év múlva?

Rendkívül aktív. A kortárs alkotók lelkesek, tehetségesek, csakhogy alig van terük, lehetőségük megkedveltetni magukat, hiszen nem sok bemutatkozási helyszín áll rendelkezésükre. A másik ebből fakadó probléma, hogy szerintem iszonyatos szakadék tátong a hétköznap embere és a művész között. Világszinten egyedülálló műkincseket rejtenek a kecskeméti kiállítóhelyek, műhelyek pincéi és padlásai, melyek formálnák, csiszolnák az emberek művészeti érzékenységét. A szüleimtől rengeteg sztorit hallottam a letűnt idők szépségeiről. Akkor több mecénása is volt a művészeti életnek a városban és a megyében, erre lenne most újra szükség. Kecskeméti születésűként mindig visszahúzott ide a szívem, akár Pesten vagy épp Angliában laktam, mert hiszek benne, hogy egyszer megint olyan pezsgő kulturális életünk lesz, mint régen. Jó lenne a város részéről egy összefogás, ami kicsit felpezsdítené az erre szomjazókat. Például szuper lenne, ha az összes üresen álló, kihasználatlan épületét odaadná a fiataloknak, nem is feltétlenül képzőművészeti célra. Magyarországon már több megyeszékhely szolgálhat ebben példaként - Budapest, Szeged, Pécs. Miért ne lehetne Kecskemét is egy kicsit az ország közepe, ha tobzódunk a valós értékekben, csak épp zömét a színfalak mögé rejtjük?! Én egy nyüzsgő egyetemi várost képzelek el 5 év múlva, kortárs gyűjteménnyel és a fiatalok aktív bevonásával.

 

 

A te kreációiddal mikor találkozhatunk legközelebb?

2017. augusztus 25-én nyílik kiállításom az Ifjúsági Otthon galériájában, a következő hetek energiáit arra összpontosítom.

 

Vannak kedvenc kecskeméti helyeid?

Szigma. Még akkor is, ha zárva van. :) Az Otthon Mozi, az Ifjúsági Otthon, a kerámiastúdió, a filmstúdió, a Főtér, a Gyenes tér, a piac, a zsibi, az Arborétum, stb. - mindhez kötődöm. De a legjobb otthon!

 

Mit mutatnál meg a városban egy olyan művészbarátodnak, aki még nem járt itt?

Először a kerámiastúdióba vinném el, majd megmutatnám neki Kecskemét építészeti csodáit. Aztán jöhet a zsibpiac és egy jó baráti sörözés.

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: 2017. június 22., csütörtök 23:01
Értékelés:
(6 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449