TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Ilyen tanóra is van Kecskeméten: Boldogságóra bekötött szemmel

24
2017 okt.

Ilyen tanóra is van Kecskeméten: Boldogságóra bekötött szemmel

 

Egy osztály, ahol mindig zajlik az élet. Egy osztály, amelyben szívesen lennénk újra gyerekek. A Magyar Ilona Általános Iskola 4.b-s tanulói kedden újabb különleges vendégekkel múlatták az időt, megtörve picit a monoton tanmenetet: belecsöppenhettek a vakok és gyengénlátók mindennapjaiba; írtak, olvastak, lépcsőztek bekötött szemmel, és természetesen megszeretgették Grafitot, a vakvezető kutyát.

 

 

 

 

 

Az osztálynál már többször vendégeskedtünk korábban: megnéztük, milyen élményekkel szolgál a Sakkpalota és kutyás terápia kombinációjával felturbózott magyar- és matekóra, nemrég pedig rendhagyó környezetórára kísértük őket a kecskeméti tangazdaság óriás káposztái közé. Ezúttal két vak és egy gyengénlátó embertársunktól hallhattak humorral átszőtt történeteket, milyen kalandos az élet fehér bottal és vakvezető kutyussal.

 

 

“Harmadik éve tartok az osztályban Boldogságórákat az erkölcstanórák keretében (a programot többek közt Bagdy Emőke és Bagdi Bella neve fémjelzi), mert úgy éreztem, nagyszerű dolog gyerekeket tanítani, de ha a lelkükkel nem foglalkozom, akkor félmunkát végzek. Minden hónapban megvan az adott témánk: szeptemberben a hála volt, októberben pedig az optimizmus. A látóterembe kerültek olyan ismerősök - az egyik tanulónk rokonai -, akik látássérültek. Szerettem volna, ha a gyerekek találkoznak velük, és megvizsgáljuk, vajon az ő életükben mi az, ami optimizmussal tölti el őket. Mi már megbeszéltük az osztályban, hogy az az optimista, aki mindenben meglátja a jót. Innen jött nekem az ötlet, hogy aki vak, mégis hogyan láthatja meg mindenben a jót...” - magyarázta Szénási-Mata Ágnes tanítónő az ötletforrás történetét. “Azáltal, hogy fogyatékkal élő emberekkel találkoznak, tudni fogják a mindennapi életben, miként segítsenek nekik, hogyan viszonyuljanak hozzájuk.”

 

 

Melinda, Zsolti és Zsuzsa csupa rejtelmes dologgal ismertette meg a kíváncsi hallgatóságot: beszélő óra, pénzfelismerő program, felolvasó iPhone. A show-t néhányszor ellopta Grafit, Zsuzsa hű társa, aki képzett vakvezető eb - hol az egyik új barátja ölében pihentette fejét, hol egy másik kéztől várta a simogatást. Igaz, most nem engedhette el magát teljesen, hisz tudja, amikor rajta a hám, szolgálatban van!

 

 

Melinda, Zsolti és Zsuzsa meséltek az életükről, hangsúlyozva, hogy ők is csak ugyanolyan emberek, mint bárki más, azzal a pici különbséggel, hogy az egyik érzékszervük nem olyan, mint nekünk. Elhangzott pár vicces sztori: mi van olyankor, ha a vakvezető kutya nem hajlandó mozgólépcsőzni és ölben kell vinni, vagy ha egy laikusban túlbuzog a segítő szándék, így felrakja látássérült társát egy buszra, amire nem is akart felszállni… Megtudtuk azt is, egyáltalán nem ciki a viszontlátásra elköszönés, illetve hogy ők is néznek tv-t.

 

 

A sztorizgatás után a gyerekek kipróbálhatták, milyen úgy közlekedni, írni, olvasni, anyagokat felismerni, hogy közben a látásukra nem támaszkodhatnak. Kattogott az írógép, barátkoztak a Braille-írás megfejtésével, a fehér bot használatával, illetve záporoztak a kérdések Melinda, Zsolti és Zsuzsa felé. Videókért görgess a bejegyzés végére!

 

 

Mi közben Melindával beszélgettünk, akiből áradt az optimizmus. Azt mondja, nincs ennek különösebb titka, annak ellenére, hogy “picit mások, mernek közeledni bárkihez, és aztán a többi emberből töltekeznek, ahogy a látók belőlük”.

 

Galéria:

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: 2017. október 24., kedd 19:27
Értékelés:
(2 szavazat)

Média

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449