TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Vidám Marcsi most már nem kecskeméti, hanem egy kőkemény spártai csaj!

31
2017 okt.

Vidám Marcsi most már nem kecskeméti, hanem egy kőkemény spártai csaj!

 

Önkéntes katonai kiképzéshez tudnánk hasonlítani a Spartan Race küzdelmeit, és ezt Vidám Marcsi meg is erősítette nekünk. Először cipelt a hátán 25 kilós zsákot hegymenetben, kúszott a hideg sárban szögesdrót alatt és próbált kötelet mászni vizesárokból startolva. A Happy Mozgás & Szépségcentrum vezetője mosolyogva tolta végig a 8 km-t - hiába, a név kötelez -, mi meg elképesztően büszkék vagyunk rá, hogy ilyen elszánt csajok vannak Kecskeméten!

 

 

 

Trendalelke: Mivel a hivatásod is a mozgás, annyira nem meglepő, hogy ilyen kemény megmérettetésen látunk, de mégis, hogyan csöppentél a spártaiak közé?

Vidám Marcsi: Dr. Nagy-Bognár Anett révén, aki egyben az edzőnk is volt e téren. Ő már jól ismeri ezt a versenyformát. Mindig is fanatikusnak véltük, sőt, picit talán csodabogárnak is, hogy azért fizet, hogy egy kiadósat szenvedjen. De mindig mondogatta, mennyire motiváló az, hogy megtudod, hol tartasz, mekkora kihívást tudsz teljesíteni, nem beszélve arról, hogy igazi adrenalinbomba robban a testedben. Meggyőzött. Leszögeztem, hogy csak csapatban vagyok hajlandó indulni, össze is jött a kis triónk - két vendégemmel együtt neveztünk be, akik egyébként testvérek. Nagyon klassz volt társaságban futni, végig poénkodtunk, nevettünk, persze közben azért szenvedtünk is.

 

 

Különféle helyszíneken különféle nehézségű versenyeket rendeznek. Ti melyiken debütáltatok?

Az eplényi Sprinten, ami 5+ km, ez azt jelenti, hogy 5 kilométer az alaptáv, plusz 20 akadály, összesen 8 km. Olvastam olyanokat, hogy ez a helyszín a legkeményebb, de nem is csoda, brutális szintkülönbségek - 8-900 méter - és nagyon durva terepviszonyok fogadtak minket. Már a rajthoz is kisvasúttal mentünk fel!

 

Hogyan készültetek?

Jó fél évvel előtte beneveztünk, aztán jöhetett a felkészülés Anett vezényletével: futottunk, illetve mivel nagyjából tudtuk, milyen akadályokra számíthatunk, célzottan is készültünk. Mindig tesznek be meglepetés akadályt, ezúttal egy héttel a verseny előtt kiírták, hogy kötelező fejlámpát hozni. Egyből valami nagyon szűk, félelmetes helyet vizionáltunk, de csak egy laza és rövid feladat volt egy alagútszerűben.

 

 

Akkor nem ez volt a legszivatósabb feladat…

Nem bizony. Ami mindannyiunknak betett, az az 1 km-es cipekedés volt: 25 kilós homokzsákkal a hátunkon kellett felmenni a hegyre, majd lejönni. És nem volt könnyítés a csajoknak!

 

 

Október lévén már nem eshetett túl jól a vizes, sáros ruha.

Előző nap, a Spartan Beasten még viszonylag jó idejük volt a résztvevőknek, mi viszont már kaptunk esőt és szelet is. A végére annyira vacogtam, hogy a beérkezéskor kapott tea felét kilötyögtettem. Aztán persze a tisztálkodási lehetőségek is spártaiak voltak, hideg vízben mostam le magamról a sarat. Ez is afféle akadály volt. Talán az egyik legdurvább.

 

Volt még egy nehezítő tényező: a térded. Igaz?

Sajnos nemrég közölte az orvos, hogy újra műteni kellene, az utóbbi hetekben sokat fájdogált is, viszont a verseny előtti napokban kezdett múlni a fájdalom, és szerencsére nem okozott gondot a helyszínen. Persze vigyáztam is rá, nem hajtottam túl a futós részeket, óvatosan teljesítettem az akadályokat, nehogy lesérüljek. Így 4 óra alatt teljesítettük a távot.

 

 

Sokat ad mentálisan egy ilyen verseny?

Én mindig is úgy gondoltam, hogy maga a sport erősíti a jellemet. Bármilyen akadály, nehéz szituáció felmerül az életben, könnyebb túllépni rajta, ha edzettek vagyunk fejben. Erre tökéletes tréning a Spartan Race!

 

Volt mélypont, amikor megkérdezted magadtól, mit keresel ott?

Nem! Csak mástól hallottam ilyet. Én teljes szívemből élveztem, már készülünk az áprilisi, nagykanizsai versenyre!

 

 

Működik a bajtársiasság, segítetek egymásnak, ha valaki lesérül, kimerül, feladni készül?

Természetesen! Sokan küzdöttek izomgörccsel, és láttunk például olyat, hogy valaki megállt masszírozni, előkerült a hátizsákból a magnézium. Abszolút segítőkészen állunk egymáshoz, no, meg persze biztatjuk egymást az akadályoknál. Ez is szerves része a spártai életnek - óriási erőt ad. Az egyik csapattársam például lenyomott egy olyan akadályt, amit nem is gondoltunk volna, de ott álltunk, buzdítottuk, és megcsinálta!

 

Mi van olyankor, ha nem sikerül egy-egy feladat?

Olyankor jön a büntetőzóna és 30 darab nehezített négyütemű fekvőtámasz. Minden akadályt megpróbáltunk, nekem a 20-ból 6 alkalommal kellett burpee-ket csinálnom. Nem csupán jó állóképesség és erős izomzat kell az akadályok teljesítéséhez, vannak ügyességi feladatok is, például kellett szalmabálába célba dobnunk egy dárdaszerűvel.

 

 

Mit tanácsolsz annak, aki a hatásodra esetleg kedvet kap egy spártai versenyhez? Bárki képes felkészülni rá?

Amellett, hogy Anett buzdított a nevezésre, olvastam valamit, ami nagyon megfogott, és talán az adta meg aztán a kezdő lökést: egy fogyatékos férfit szárnyai alá vett egy edző, és arról a szintről, hogy lépcsőzni alig tudott, valamivel több mint fél év alatt eljutottak odáig, hogy le tudta nyomni a Spartan Race-t. A mi futamunkban is volt egy srác mankókkal. Nincs lehetetlen, de persze sok erőfeszítésbe kerül, fel kell turbózni az állóképességet és az erőnlétet, valamint nagyon fontos komponens az alázat. De ez az életre is igaz.

 

Mi a helyes hozzáállás?

Én izgalommal vártam, tényleg jól szórakoztunk menet közben, gyönyörködtünk az őszi tájban. Bulinak kell felfogni, nem szabad rágörcsölni.

 

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: 2017. október 31., kedd 13:58
Értékelés:
(3 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449