Az ötlet születése...
Már a májusi reggelin felvetődött a jótékonysági főzés ötlete Szani Editnek köszönhetően. Szeptemberben tártuk a tagjaink elé az ötletet, amit aztán lelkesen támogatott a Trendalelke Vállalkozónői Reggeli közössége, nem csupán anyagilag, hanem tettekkel is.
Jelentős izomerővel sikerült csak tolni...
A vállalkozónői összefogásnak köszönhetően múlt hét pénteken délben jöhetett a bazi nagy bevásárlás. Lecsaptunk a legjobb akciókra, hogy minél hatékonyabban használjuk fel az összegyűlt adományt, így alaposan kitömtük a bevásárlókocsinkat egy jófajta tárkonyos raguleves hozzávalóival:
- 14 kg sertéshús
- 22 kg zöldség
- 5 kg tejföl
- 1 liter olaj
- 1 kg liszt
- 2 kg tárkonyos fűszer- és zöldségkeverék
Délután aztán bevetettük magunkat a Woytila-ház népkonyhájára, ahol nekiveselkedtünk a tengernyi alapanyag feldolgozásának Mezei Attila, a ház mesterszakácsának segítségével. Nem mondom, hogy nem fáradtunk el, heroikus küzdelemnek bizonyult a hús és a zöldségek felkockázása. Röpke kétórás előkészítés után szaladtunk haza muffint sütni.
Egy tartalmas raguleves után magától értetődően kívánkozik a desszert, ezért estébe, éjszakába nyúlóan, serényen sütöttünk kb. 300 süteményt (a többség muffint, de volt, aki egy soklapos karamellás szeletet is bevállalt), hogy szombaton egy komplett menüt tálalhassunk.
Szombaton 8 órakor kiegészültünk a Woytila népkonyhájának csapatával, Brigivel, Linával és Zsuzsával, és velünk tartott a 8 éves kislányom, Szonja is, aki bár még csak lélekben vállalkozónő (szállodakomplexumot tervez Kecskemétre), de fontosnak tartotta, hogy tevékenyen jelen legyen a jótékonysági főzésen.
Óriási bográcsban rotyogott a tárkonyos leves, kevertünk, kavartunk, habartunk, és amíg a leves jól elvolt magában, besegítettünk a vasárnapi hideg ellátmány összekészítésében.
11.30-kor aztán megnyitott a népkonyha, és egy órán keresztül folyamatosan érkeztek a nélkülözők, akik hálás szívvel és sok jó szóval fogadták az asztaluknál felszolgált ételt. A tálalás előtt tengernyinek tűnő raguleves, a hatalmas hegyekben álló muffin-arzenál aztán gyorsan apadt, és fél egy után a repetázóknak köszönhetően egy cseppnyi leves és egy muffinmorzsa sem maradt a népkonyhán.
A tanulság?
Jónak lenni könnyebb, mint gondolnánk. 120 főre bevásárolni, előkészülni, sütni-főzni nem olyan fáradságos, csak kell hozzá egy jó ügy, egy ötletgazda, egy szervező és sok lelkes közösségi ember: vállalkozónők a javából, akiknek az üzlet mellett szívük és lelkük is van.
Köszönet mindenkinek, aki adományozott, bevásárolt, hámozott, aprított, sütött, főzött és fotózott!
Ugye jövőre is adunk magunkból egy darabot?
Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!
Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!
