TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Az Autizmus Világnapjára: A feleségem fia

02
2018 ápr.

Az Autizmus Világnapjára: A feleségem fia

 

Szeretem nézni a feleségem első házasságából született autista fiát. Janó a neve. A fiúnak, nem a feleségemnek. Szeretem nézni a fiút. Ahogy jön-megy, egy-egy biztonsági pillantást vetve a Kisvakond százezredszer látott epizódjára. Ahogy kirakózik, halálos biztonsággal illesztve össze a sok száz darabos készlet elemeiből a képet. Ahogy a bútorokon dobol, különleges ritmusképletű futamokkal szórakoztatva magát. Szívesen elnézem, ahogy a kutyával, macskával játszik, valami bensőséges, előttem rejtett titkos összhangban. Szeretem ezeket nézni, de be kell vallanom, mind gyakrabban kapom magam azon, hogy irigykedem.

 

Igen, irigykedem. Egy középsúlyos autista fiúra, aki nem beszél. Ez utóbbi külön is érdekes nekem, aki szerelmese vagyok a nyelvnek, a szavaknak. Egyre erősebb bennem a meggyőződés, hogy nem azért nem beszél, mert nem képes rá, hanem azért, mert nem akar. Egyszerűen nem érzi szükségét annak, hogy szavakat használjon. És én ezt egyre jobban kezdem megérteni ezt az önkéntes némaságot. Mert látom, hogy mi, úgynevezett „normálisak” mire használjuk a szavainkat. Arra, hogy elfedjük velük az igazságot. Hogy hazudjunk. Másoknak is, de főleg önmagunknak. Ő nem akar részt venni ebben. Tudom, hogy mindent ért, amit mondunk neki. Mégsem akar beszélni. Vagy talán éppen ezért nem akar.

Irigykedem a nyugalmára is. Van valami nagyon megnyugtató körülötte. A mi világunk csupa feszültség. Neurózis. Aggodalom. Ő meg olyan, mintha egy gyönyörű szappanbuborék venné körül, amelynek belső hártyáján szivárvánnyal írt, gyönyörű és álomszerű történetek vannak, amelyek kívülről olvashatatlanok. Ezek a történetek nem sárga csekkekről, nem kölcsönös áskálódásokról, nem többnyire hamis elvárásokról, nem teljesítménykényszerről, nem rosszindulatú érdekekről szólnak. Hanem a háborítatlan, tiszta létezésről üzennek. Egy létezésről saját törvényekkel. Mondjuk, hogy kerülni kell a hirtelen, éles, hangos zajokat. Az ismeretlen útvonalakat. Az időrend váratlan felborulását. De ha ezek a törvények nem szenvednek csorbát, akkor az élet tiszta, egyszerű és szép. mint a Paradicsomban.

Irigylem az emberek iránti közönyét is. Nem a szeretet hiánya ez. Tud szeretni, ezt tudom. Abból, ahogy időnként átöleli az édesanyját. Vagy, ahogy megborzolja az üstökömet (valamiért szereti szaglászni a hajamat is…). Az emberek iránti közönye abban nyilvánul meg, hogy nem fektet energiát abba, hogy ártson másoknak. Nem pazarol energiát arra, hogy gyűlöljön. Nem rosszindulatú, nem irigy (ellentétben velem…), nincsenek gonosz, ellenséges gondolatai. A mi világunk ezért „sebezhetőnek”, „védtelennek” tartja, és bizonyos szempontból az is. De éppen ez a „sebezhetőség”, „védtelenség” az az erő, amely megóvja.

Irigylem a csenddel való barátságát is. Azt is, hogy otthon van a magányban. Nem fél egyiktől sem. Mi már nem tudunk mit kezdeni a csenddel, és rettegünk a magánytól. Neki ezek természetes társai. Akik úgy ölelik át, mint valami jó, puha, meleg kabát. Csendkabát. Magánykabát. Amelyeket persze, ha kedve van, le is tud venni. De szeret beléjük burkolózni, beléjük gombolkozni.

Ez az autista fiú boldog. Nem vagyok benne biztos, hogy érdemes lenne ebből „kigyógyítani”. Talán érdemes lenne inkább nekünk tanulni a szavakhoz, a nyugalomhoz, az emberekhez, a csendhez, a magányhoz való viszonyából. És akkor lehet, hogy mi is boldogok lennénk. Vagy legalábbis boldogabbak, mint így „normálisan”.

Szerző: Libor Zoltán

Még több infó, vers és vallomás a szerzőtől az Autista a tesóm facebook oldalon.

 

Az alsó tagozatos iskolás korosztály 1%-a autista

Az autizmus diagnózisok száma erőteljes emelkedést mutat az egész világon, ezért az ENSZ 2007-ben április 2-át az autizmus világnapjává nyilvánította. Egy idén nyáron záródó több éves, 16 EU-s országban zajló kutatás előzetes adatai szerint az alsó-tagozatos iskolás korosztály 1%-a autista. Ez Magyarországon 100 000 embert jelent. Nem tehetjük meg tehát, hogy ne foglalkozzunk vele! A világnap alkalmából több szempontból is igyekszünk bemutatni az autizmust: szülői aspektusból, illetve átérezhetjük azt is, milyen autistaként élni a világban, mely telis-tele van villódzó fényekkel, különös zajokkal és rengeteg emberrel, akik mit sem sejtenek, hogy ez mennyire bosszantó tud lenni.

Csak Budapesten naponta minimum egy autizmus diagnózist adnak ki. A legoptimistább becslések szerint is minden 100. gyerek autizmussal jön világra. Az autizmus nemzetközi hetének kezdetén a Mars Alapítvány kampányában VR filmen keresztül mutatja meg, mit érez egy autista gyerek, így hívja fel a figyelmet, mik akadályozzák őket a hétköznapi életben olyan egyszerű dolgok kapcsán, mint például a bevásárlás vagy a tömegközlekedés. A kampány célja, hogy közelebb hozza az autista emberek világát. A most közzétett kisfilmben érzékszerveinkkel ugyanazt érzékelhetjük, amit a főszereplő autista kisfiú a bevásárlóközpontban. Megtekintésért görgess a bejegyzés végére!

„Azt látom, hogy azok az emberek 'félnek' tőlünk, akiknek nincs elég tudás a birtokukban – legyen az pedagógus, orvos, pénztáros stb." – mondja Oravecz Lizanka, aki felnőttként kapott asperger diagnózist, és szakértőként segíti a Mars Alapítvány munkáját. "Autistának lenni olyan, mintha egyszerre lennék süket, néma, vak. Süket vagyok, amikor zajban kell meghallanom a másik embert, viszont denevérfülű, ha csend van. Néma vagyok, ha hirtelen kell válaszolnom, mert nagyon szorongok, pedig amúgy rengeteget beszélek. Elvakítanak a fények, miközben élesen látok minden apró porszemet a levegőben, vagy észreveszem a legapróbb változásokat is a környezetemben. Sokszor vagyok vak szociálisan is.”

Magyarországon 1989 óta létezik autizmus diagnosztika. A diagnózist nyújtó intézmények legtöbbjének azonban sem ideje, sem módja nincs arra, hogy az autizmus diagnózis után támaszt, információt nyújtson a családoknak. A Mars Alapítvány ezt a hiányt pótolja szülőknek és pedagógusoknak nyújtott tréningjeivel.

 

 

 

Az autizmus világnapja Kecskeméten: 4. Futni-kék!

 

Ebben az évben is csatlakozik az AGYE (Autista Gyermekekért Egyesület) az Autizmus Világnapjá​n, április 2-án a "Ragyogj kékben!" nemzetközi kampányhoz, így sötétedéstől este 9 óráig ismét megcsodálhatjuk a Városháza épületét az autizmust jelző kék fényben pompázva. Természetesen nem marad el a közös élményszerzés sem, immár negyedszer tartják meg a Futni-kék belvárosi együttfutást.

 

Gyülekező: Városháza előtti tér

Időpont: 2018. április 7., szombat
​ ​

Program:

  • Zenés toborzó délután 4 órától a kecskeméti Városháza előtti téren.
  • Start: 5 órakor, a táv a szokásos: Kossuth tér - Vasútkert - Kossuth tér.

 

Az idén is kék fejpántot kap minden regisztráló. A futókon kívül szeretettel várják a szurkolókat is, no és azokat, akik "csak úgy" szeretnének egy jókedvű délutánt eltölteni!

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: hétfő, 02 április 2018 15:40
Értékelés:
(4 szavazat)

Média

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449