TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Kecskemét arcai: Sellőlányból színésznő, Decsi Edit
11
2018 dec.

Kecskemét arcai: Sellőlányból színésznő, Decsi Edit

 

A színpadon sokszínű művésznő, egy kávé mellett érzékeny, közvetlen, őszinte beszélgetőtárs. Decsi Edit életében sok interjúnyi érdekesség lapul, tele van pozitív életszemlélettel és mély gondolatokkal. Egy darabig jól megfért az életében egymás mellett a sport és a színház, végül a színpad mellett döntött. Jól tette, a kecskeméti közönség kedveli a játékát, ékes bizonyítéka ennek a 2017/2018-as évad végén elnyert Legjobb női epizodista címe. Interjúnkban igyekeztünk a szélsőséges szerepek mögött megbújó nőt faggatni gyermekkorról, jó és rossz szokásokról, álmokról és persze színházról. Sorozatunkban újdonságként egy barátnőt-kolléganőt is segítségül hívtunk, mutassa be Editet.

 

Kecskemét arcai című sorozatunkban neves és kevésbé ismert, vagy egyáltalán nem ismert kecskemétiekről mesélünk, akik alakítják, formálják a várost, színesítik a kecskeméti életérzést: lehetnek nők, férfiak, művészek, vállalkozók, sportolók, önkéntesek, hétköznapi hősök. Ami fontos: köztünk, értünk, velünk élnek.

 

Az első szerelem: a szinkronúszás

 

Trendalelke.hu: Mielőtt színésznő lettél, egészen más területen építettél profi karriert: színpad helyett az uszodában. Mesélj erről a korszakról!

Decsi Edit: Eszterrel, a nővéremmel együtt irattak be minket a szüleink úszásra, csupán azért, hogy legyen vízbiztonságunk. 3-4 évesen kezdtem, és 12 éves koromig reggel és iskola után egyaránt edzésekre jártam. A nővérem nagyon sikeressé vált ebben a sportágban, több korosztályban magyar bajnoki címig jutott, nekem azonban nem igazán volt sikerélményem. A szüleim kézilabdáztak, ezért kacérkodtam a gondolattal, hogy arra váltok, de nem szerettem volna elszakadni a víztől. Kapóra jött, hogy pont akkoriban indult Székesfehérváron a szinkronúszás, kipróbáltam, ott ragadtam. Nagyon kemény sport, pont ez tetszett meg benne! Többször voltam válogatott versenyző, majd az olimpiai keretbe is bekerültem. Mivel azonban nagyon fiatal, feltörekvő volt a sportág ekkor Magyarországon, nem igazán láttam benne perspektívát hosszú távon. Mindenesetre meghatározó időszaka maradt az életemnek. A rengeteg edzés, a tudatosság, a csapatban való létezés és az edzőm, Molnár Andrea hatása mind formáltak. Egyáltalán nem bánom a sok nyári edzést sem, sőt, életem egyik legklasszabb nyári szünete volt, amikor mindig másik csapattársamnál aludtam, hogy ne kelljen apukámnak naponta ingáznia Székesfehérvár és Budapest között. Sokat utaztunk a versenyek miatt, illetve számos helyre hívtak minket bemutatózni - a kecskeméti strand megnyitóján is itt voltunk!

 

Az első nagy szerep Kecskeméten 

 

Mikor kapcsolódott be a szinkronúszás mellé a színészet?

Minden lében kanál voltam gyerekként, már az oviban is - hangos, de nem rossz. Szavalóverseny, szép kiejtés verseny, énekkar, néptánc, tanulmányi- és sportversenyek, diákönkormányzat - mindenre jelentkeztem. Nem a szereplés miatt, hanem mert tényleg szerettem ezeket a tantárgyakat, programokat. Azt hiszem, a közösséghez tartozás tetszett bennük. 10 évesen kerültem aztán szorosabb kapcsolatba a színházzal, amikor az iskolánkból gyerekszereplőket válogattak. Az Oliver című musicalben szerepeltem a helyi színházban. Érdekesnek találtam belelátni ebbe a világba, a színészek mindennapjaiba, a színház működésébe, egy előadás létrejöttébe, úgy éreztem, hogy beavattak egy nagy titokba. A gyerekdarabok után statisztáltam jó néhányszor a fehérvári színházban, közben pedig még szinkronúsztam, úgyhogy a gimi csak a 3. helyen állt az életemben. Sajnos ez meglátszott a tanulmányi átlagomon is.

 

Mikor buliztál?

Családias és jó színházi közösség alakult ki a Fehérváron, aminek akkor én voltam a legfiatalabb tagja, ez elég jó buli volt már önmagában is. Nagyon szívesen vendégszerepelnék ott, mert sok olyan színész tagja a mai napig annak a társulatnak, akikkel gyerekként egy színpadon szerepeltem. Biztos izgulnék, de örülnek ha megmutathatnám, mi lett belőlem.

 

Kicsi Edit, aki sosem sírt

 

Nem mindig voltál te minden lében kanál… Van egy aranyos gyerekkori történeted. Elmeséled?

Ne haragudj érte, anya! Csecsemőként nyugodt, szótlan gyerek voltam, mint egy kis Buddha. Nem sírtam, már-már bosszantó volt a “kukaságom”. A szüleim figyeltek, amikor aludtam, hogy még szuszogok-e, élek-e. Anya aztán egyszer tett egy próbát velem: nem adott enni, kíváncsi volt, mikor fogok sírni végre, de nem bírta sokáig, és egy idő után közelített felém a cumival, amire hirtelen rákaptam, mert már nagyon éhes voltam, csak nem adtam neki hangot. 

 

A fehérvári szerepek után már egyenes út vezetett odáig, hogy ez legyen a hivatásod?

Pályaválasztáskor a színművészetire jelentkeztem Pestre, illetve Kaposvárra, de megjelöltem még a portugál szakot is az ELTE-n - utóbbit persze nem gondoltam komolyan. Nem vettek fel sehova. Harmadszorra jártam sikerrel Kaposváron, tehát 21 évesen. Addig fizetős színiiskolákban próbálkoztam, hétvégenként pedig vendéglátóztam Fehérváron, mert nem akartam a szüleimre hárítani a költségeket. Budapesten éltem és igyekeztem minél több színházat látni.

 

 Egy fontos állomás Edit karrierjében: Szerelem (Barta Lajos)

 

Találtál ismerős arcokat, amikor 2011-ben Kecskemétre kerültél?

Kiss Zoli Székesfehérváron játszott, a Holdbeli csónakosban ott guggoltam mellette gyerekszínészként. Kecskeméten pedig a második darabban ő volt a partnerem. Rajta kívül is bőven akadt ismerős, főleg Kaposvárról: Märcz Fruzsiék osztálya akkor indult, amikor először felvételiztem, aztán a második próbálkozásomkor Téby Zitáék kezdtek, majd én Porogi Ádámmal jártam együtt, és később már én segíthettem Dobó Enikő felvételijében. Rusznyák Gábor és Kocsis Pál tanított minket. Csapó Virágot láttam sokszor a kaposvári színpadon, de Pécsre szintén átjártunk, ott pedig Zayzon Zsoltot ismertem meg.

Cseke Péter és Réczei Tamás hívott engem, Porogi Ádámot és Keresztény Tamást Kecskemétre gyakorlatra, majd a gyakorlati év után szerződést ajánlottak. Ez így nagyon simának hangzik, de sok izgalom övezte.

 

Szabadság... 

 

A sportolásból maradt valami, amit tudsz használni a színházban?

A mozgáskoordinációmon látszik még talán, de nagy fájdalom számomra, hogy a spárgák, a spicc, a lazaság már csak emlék. Jellemző, hogy Rusznyák Gábor rendezéseiben mindig mozgok egy kicsit, most, a Nyaralásban is. Korábban a Hamletben volt egy jelenet, amit imádtam: Ophelia őrülési jelenete egy tánc volt, közel áll hozzám ez a közlésforma. Barta Dóra koreográfussal nagyon szeretek dolgozni. Ámulattal csodálom a Kecskemét City Balett minden tagját. Nyitott vagyok mindig a velük való közös munkára. A koreográfiát hamar rögzítem, ez megmaradt a szinkronúszásból, ha a hajlékonyságom nem is.

 

Azért csak nem lettél antisportember?!

Alapvetően lusta vagyok és a rendszerességet nem nagyon tudom fenntartani a sportban. Mindig kell valami, ami felkelti az érdeklődésemet. Ősszel nagyon tetszettek a természet színei, és egyszerűen attól, hogy sütött a nap, kedvet kaptam a futáshoz, alig vártam minden nap, hogy egy jó zenével fussak a dombnál. Most a TRX-szel ismerkedem.

 

Aki még nem látta a Made in Hungáriát, sürgősen pótolja!

 

Volt egy pont a karrieredben, amikor összefonódott a két szenvedélyed: a Made in Hungária.

Az egy nagy szerelem! Szinkronúszom benne a strandon, és én játszom Winkler Marit. Most nyáron volt 10 éve a forgatás, de még a mai napig megismernek emiatt az emberek. Gyerekként is imádtam a Hungáriát, úgyhogy ez egy óriási dolog volt. A castingokon egy idő után már bent ült Fenyő Miklós. 10 évesen voltam a koncertjükön, a kazettájukat nagyon sokat hallgattam, sőt, most is van a kocsimban egy Hungária kazetta. Az a stílus, a rockabilly, a ruhák, a rock&roll mind nagyon közel álltak hozzám, fantasztikus volt abban a korban eltölteni egy nyarat. Szuper csapat dolgozott együtt, minden héten tartottunk stábbulit. Milyen fordulatos az élet, Szente Vajk filmbeli partneremként levágta a hajam, erre eltelt pár év, és most rendező - színész minőségben dolgozunk újra együtt itt, Kecskeméten.

Tudtuk, hogy lesz egy strandjelenet, az egyik castingos srác pedig hallotta, hogy én szinkronúsztam, és feldobta a rendezőnek. Beszélgettünk róla, aztán felhívtam pár csapattársamat, kitaláltam a koreográfiát, majd felvettük. Csodás emlék nekem, amit a DVD örökké őriz.

 

Trokán Nóra fotósként is megállja a helyét!

 

A színpadon melyik volt a legemlékezetesebb pillanatod?

Bezerédi Zoltán rendezte Barta Lajos Szerelmét pár évvel ezelőtt, itt, Kecskeméten, annak az egyik próbáján esett meg. Egyébként is nagyon szerettem azt a darabot, remek csapatmunka volt, egy fontosabb állomás a pályafutásomban. Az egyik próbán Bezerédi a teljesen üres nézőtér közepén ült, onnan nézte a jelenetet, amiben engem elhagyott a szerelmem és erről levélben értesített. Kérdezgette a húgom, mi bajom, és mindenre azt mondtam, hogy semmi, semmi. Egyszer csak Zoli megállította a próbát, és megkérdezte: “Tudod, milyen az a semmi?” Erre elszavalta József Attila Semmi című versét, aminek az első versszaka így hangzik:

“Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi.
Legyen, hogy ne legyen,
legyen, hogy ne legyen -
mondjuk: Edit.”

Annyira passzolt oda, rázott a hideg, hogy micsoda instrukciót kaptam!

 

A Vérnász színészként és nézőként is tanulságos darab 

 

Van olyan szerep, amit nagyon szeretnél eljátszani?

Nincs idealizált szerep, szeretek azzal foglalkozni, ami jön, bármihez hatalmas alázattal állok. Izgalmas, ha a szerepeim különböznek egymástól és más műfajúak az előadások, amikben dolgozom. Tavaly ez abszolút teljesült, a Képzelt beteg és a Vérnász pont két ilyen szerep. Sokat tanultam magamról mindkettőből. A szereposztásban nem vagyok kompetens. Ha belépek a színpadra, a testalkatom, a hangom, a tartásom, a vonásaim már jelentenek valamit, és ezek az alkati jellegzetességek predesztinálhatnak bizonyos szerepekre, de ez csak a külső, a felszín, ezen változtathatunk egy jelmezzel, maszkkal, parókával. Nyilván azt, hogy mit gondol és érez, hogyan viszonyul helyzetekhez, emberekhez az általam életre keltett szereplő, minél többet van jelen a színpadon, annál több lehetőségem van részletekbe menően megmutatni.

 

Edit és nővére, Eszter sokszor lazulnak együtt 

 

A színpadon igen gazdag érzelmi tárházzal dolgoztok. A magánéletben mennyire vagy érzékeny?

Nagyon. De ez alapvetően jellemző a családomra. Sokat sírunk, hála az égnek, főleg örömünkben. Esetemben ez egy szerencsés alkati dolog, amit remekül tudok kamatoztatni a szakmámban. A folyamat fordítva is működik, a színház kihat a mindennapokra. Például a Vérnász próbafolyamata alatt éreztem, hogy minden eddiginél érzékenyebb vagyok a környezetemre, jobban elérzékenyültem a filmeken, zenéken; meghatódtam egy utcán látott hétköznapi gesztustól, egyszerűen sokkal több mindent érzékeltem az engem körülvevő világból. Szeretem ezt az állapotot.

 

Említetted, hogy a családod is intenzíven éli meg az érzelmeket. Milyen érzés neked, nekik, amikor eljönnek egy előadásodra?

Nemrég barátok kérdezgették anyát velem kapcsolatban, és azt mondta, mindig rám tud csodálkozni egy-egy szerepben. Ez nagyon meglepett, azt gondoltam, hogy elfogultak, mert a kislányukat nézik. Jólesett ezt hallani. Nekem mindig nagy erőt ad, amikor tudom, hogy ők a nézőtéren ülnek.

 

Bepillantás a kulisszák mögé

 

Jut időd a klasszikus háziasszony teendőkre?

Amikor a baráti társasággal adódik egy kisebb összejövetel, akkor nagyon szeretek az alkalmakra valamit sütni. Mindig kísérletezem, nézem a receptvideókat, és ami szimpatikus, elkészítem. Olyan időszakokban pedig, amikor a színház kevesebb energiámat emészti fel, mert nincs épp se előadás, se próbafolyamat, akkor sportolok és tudatosan megtervezem az étrendem, szeretek ugyanis főzni is.

 

Kecskeméten hol időzöl szívesen?

Nagyon szeretem a Rákóczi utcát, amikor színesek a levelek, de télen is van romantikája előadás után, késő este hazasétálni, hóban, fagyban. A Piarista Gimnázium mögötti Gyenes Mihály teret ugyancsak kedvelem, sétálni szoktam ott. Gyerekkoromban Fehérváron lakótelepen laktunk, ahhoz hasonlít az a környék. A Barátok templomának kiskertjét szeretem még, valamint a Szabadidőközpontot ősszel. Az évszakok mindig megszépítik a tereket. Mindig gyönyörködöm a Rigó utcai fasorban.

Szeretek moziba járni, az Otthon mozit imádom. Amikor az Oscar közeledik, akkor a jelölt filmeket próbálom megnézni, hogy tudjam, miről van szó. Magyar filmeket is nézek, hogy képben legyek, a francia filmekért pedig odavagyok, Jean Dujardin az egyik kedvenc színészem, aki A némafilmes c filmmel vált ismertté.

 

Egy spontán utazás bármikor jöhet!

 

Mihez kezdenél, ha lenne fél év szabadságod és egy kimeríthetetlen bankkártyád?

Az elmúlt egy évben sokat utaztam így valószínűleg utaznék továbbra is. Nyár elején elmentem New Yorkba. Korábban már jártam ott, így akkor kipipáltam a kötelező elemeket a bakancslistámról, mostanra ilyenek maradtak rajta, mint a Central Parkban csónakázni vagy például a MET-ben megnézni a Hattyúk tavát. Szintén nyáron eltöltöttünk néhány sportos napot Horvátországban a nővéremmel és Trokán Nórival. Október elején pedig egy hirtelen jött ötlettől vezérelve pár napot Barcelonában pihentem. Annyira imádom azt a fajta szabadságot, amit az utazás ad! A Picasso múzeumban egy idézet nagyon megmaradt: “Minden gyerek művésznek születik. A probléma: művésznek maradni, miközben felnövünk.” Nagyon megnézném New Yorkot télen is, mint a Reszkessetek betörőkben; elmennék Los Angelesbe szörfözni, átélni a kaliforniai életérzést, azt a lazaságot, amit a filmekben látsz. Egy bérelt lakókocsival, fürdőruhában egész nap…

 

 A Legjobb női epizodista

 

Boldog vagy?

Egészséges a családom, mindenben számíthatok rájuk, jó a viszony köztünk; nagyon jó barátok vesznek körül, és van egy állandó kőszínházi helyem Kecskeméten. Tehát igen, alapvetően nincs panaszra okom.

 

Ha már említetted a barátokat, úgy tudjuk, különleges módon tartod a kapcsolatot Illés Alexával, aki az elmúlt szezon végén távozott a társulatból.

Nagyon sokat lelkiztünk, beszélgettünk, jóban lettünk a közös munka során, most pedig, hogy Pécsre költözött, postai levelezésbe kezdtünk. A levél írása közben csak ülsz és a gondolataiddal foglalkozol, arra időt kell szánni, ezért azt gondoltam, hogy ez mindkettőnknek jó terápia. Szülinapomra mellékelt a levélhez egy sorsjegyet is, amin nyertem.

 

Kell az energia!  :)

 

Van egy rossz szenvedélyed…

Édesszájú vagyok és imádom a gumicukrot. Még a moziban is azt eszem. Ez odáig fajult, hogy mindenkitől ezt kapok ajándékba, ha valami esemény van, premierre, szülinapra, karácsonyra, ráadásul brutál nagy mennyiségben. Persze ezt nem bánom, egész gumicukorraktár halmozódott fel nálam, amit képtelenség lenne hasfájás és bűntudat nélkül elfogyasztani, ezért az jutott eszembe, hogy teszek párat az idei cipősdoboz csomagokba, amiket jótékony célra szánok.

 

A képzelt beteg ebben az évadban is látható! 

 

“Milyen Edit? Egy klasszikus nő, igazi színésznő! Remek barát, őszinte és igaz ember, nyitott a változásra, a tapasztalásra, a kalandokra. A színpadon mindig az előadás érdekében cselekszik, figyel és együtt játszik a partnerrel, sosem önző. Ez a közös hit köt össze minket, hogy a szakmában és a magánéletben is azt keressük, hogyan lehet tisztán, őszintén együtt élni ebben a világban.”  Illés Alexa színésznő

 

Decsi Editet a 2018/2019-es színházi évadban ezekben az előadásokban láthatod:

  • Leonard Gershe: A PILLANGÓK SZABADOK (Jill Tanner) - 2018/2019
  • William Shakespeare: OTHELLO, A NÉGER MÓR (Bianca, Cassio kedvese ) - 2018/2019
  • Carlo Goldoni: NYARALÁS (Rosina, Costanza unokahúga) - 2018/2019
  • Szörényi Levente - Bródy János: KŐMŰVES KELEMEN (Asszony) - 2017/2018
  • Molière: A KÉPZELT BETEG (Mimolette, Argan leánya, Cléante szerelmese) - 2017/2018

 


Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: kedd, 11 december 2018 20:13
Értékelés:
(5 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449