Nyomtatás
02
2019 szept.

15 rászoruló gyermeket iskoláztak be a Trendalelke Vállalkozónői Reggeli közösségének tagjai


A mélyszegénységből a tanuláson keresztül vezet a kiút, a tanuláshoz pedig hatalmas fegyelmezettség, kitartás, motiváció és persze egy csomó eszköz kell. A Védőháló Karitatív Közhasznú Egyesület és Adománybolt közvetítésével 15 hátrányos helyzetű gyermek számára tettük könnyebbé az iskolakezdést a Trendalelke Vállalkozónői Reggeli közösségének tagjaival, hisz jól felszerelkezve mégiscsak nagyobb lelkesedéssel és lendülettel lehet nekivágni a tanévnek!

 

2,5 évvel ezelőtt indítottuk útjára a vállalkozónői reggelit Kecskeméten, hogy a helyi vállalkozónőknek kapcsolatépítő és vállalkozásfejlesztési fórumot hozzunk létre. Összetartó közösségünk eddig évente 2 alkalommal jótékonykodott: pénz vagy kiselejtezett ruhák, megunt játékok helyett saját készítésű ételt adományoztunk. Tavasszal és télen a Woytila-ház által pártfogolt rászorulóknak készítettünk 100-120 adag, kétfogásos ebédet a népkonyhán.

 

Dugig pakoltuk az új iskolatáskát

 

Idén nyáron pedig úgy döntöttünk, hogy hátrányos helyzetű gyerekeknek varázsolunk jó kedvet és persze tanszereket iskolakezdésre. A felhívásra villámgyorsan “elkelt” a 15 gyermek tanszerlistája. Somogyi Tímea, a Védőháló Karitatív Közhasznú Egyesület és Adománybolt képviselőjének segítőjével lázasan egyeztettünk a kiegészítő információkról, többek között nyomoztuk a lábméreteket, hogy a tornacipők is bekerülhessenek a csomagokba.

 

Somogyi Tímea, szociológus és önkéntes, aki napról napra igyekszik egy kicsit jobbá tenni a világot.

 

 

“A szegénységből egyetlen kiút vezet: a munkavállalóvá válás, ehhez pedig elengedhetetlen a tanulás - én ezt a saját bőrömön tapasztaltam, bejártam ezt az utat, ezért azt gondolom, hitelesen beszélek róla” - mesélte Timi, akinek törekvéseit 2 éve Richter Aranyanyu Díjjal méltatták. “Torokszorító látni, ha egy szülő hiába szeretné, nem tudja megadni a gyermeke számára, amire szüksége van. Ezért vagyunk mi, hogy ha bárki olyan helyzetbe kerül, amit saját erőből nem tud megoldani, akkor kezet nyújtunk neki. Senki helyett nem teszünk meg olyasmit, amit ő is megtehet magáért. Ha kell, a felajánlásokból bútort biztosítunk, a lomok eltakarítására konténert rendelünk - de ezekben mind közreműködést várunk el, mert nem akarjuk az önfenntartó képességet csökkenteni, közösen szeretnénk javítani az életminőségen. Rendszeresen szervezünk élményprogramokat, ha beüt a krach, segítünk a bevásárlásban, a gyógyszerek költségeit fedezni vagy felszerelkezni az iskolakezdésre.

 

 

A tanszeradományok átadása kapcsán mindig megtapasztalom, mekkora öröm ez mindkét fél számára, ez pedig engem is boldoggá tesz, érzem, hogy hasznos, amivel foglalkozunk és természetesen feltölti a lelkem, hogy kitartóan végezzem tovább a munkám. Néha nehéz megállni könnyek nélkül… Mihálykó Márta, a tanszergyűjtés mögött álló önkéntesünk mondta egyszer, hogy mindenkinek kell valaki, aki hisz benne. Mi hiszünk ezekben a gyerekekben.”

A nagy lelkesedéssel összeállított pakkokat aztán meghatódva, sokszor szó szerint örömkönnyekkel vittük be az egyesület adományboltjába. A vállalkozónők közül többen bevonták a gyermekeiket is az akcióba.

 

Szonja és Zsanna is lelkesen vitte az adományboltba az általuk kiválasztott kislány, Vivien iskola felszerelését az adományboltba

 

A reggelis közösség tagjaként Dr. Lányi Krisztina fogorvos is kivette a részét a kezdeményezésben: tini korú lányát, Seregély Borát kérte meg, hogy állítson össze egy iskolakezdési csomagot.

“A segítségnyújtás mindig is nagyon fontos része volt az életemnek, ami nem feltétlen nagy dolgokban nyilvánult meg, legtöbbször apróságokban, a mindennapi életben. Az adakozás lényege számomra, hogy segítsünk a rászorulóknak, ha tehetjük, származásuktól függetlenül, amely lehetőséget ad, hogy levetkőzzük a társadalomban kialakult gátlásokat, és felülkerekedve rajtuk igyekezzünk kitörölni őket a köztudatból. Emiatt csatlakoztam a hátrányos helyzetben élő, roma gyerekeket segítő szerveződéshez, ahol füzetek és egyéb tancuccok gyűjtését vállaltam egy kisiskolás számára. Timiék játszóházáról sokat hallottam anyukámtól, hiszen ő már többször, különböző formában segített nekik korábban. Nagyon örültem, hogy végre én is kaphattam valami feladatot” - lelkesedett Bora. “Összegyűjtöttem otthon mindent, amit csak találtam, és amivel úgy gondoltam, örömöt szerezhetek másnak. Nagy gonddal válogattam a tanszereket a papírboltban. Igyekeztem olyanokat keresni, amivel sikerül meghoznom a kislány kedvét a tanuláshoz. A dobozba egy levelet is tettem, amiben szép tanévet és sok sikert kívántam neki. Jól esett lelkesíteni ezzel, még így is, hogy valójában nem tudom, kit ajándékoztam meg.”

 

 

Makra Zsuzsanna gyermek agykontroll oktató a tengerentúlról is szeretett volna részt venni a jótékonysági ügyben, így ő a közösség egyik tagját kérte meg, hogy szerezze be a tanszereket:

“Úgy szocializálódtam, hogy az úttörő ahol tud, segít. A saját gyermekeim réges rég kinőttek az iskolás korból, így örömmel ajánlottam fel, hogy ismeretlenül is támogatom az Attila nevű kisfiú iskolakezdését. Két dolog döbbentett meg: az egyik, hogy 2019-ben még vannak olyan szegény családok, akik nem tudják megvenni a tanszereket; a másik az iskolai kezdőcsomag ára (évekkel ezelőtt vettem ilyesmit utoljára). Boldog vagyok, ha sikerült megvidámítanom egy gyermek sulikezdését, és remélem, nagy élvezettel használja majd, és sikerei lesznek az iskolában!”

 

 

Olvasnál még Somogyi Tímeáról és a Védőhálóról? Korábbi portréinterjúnkban megteheted.

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: hétfő, 02 szeptember 2019 19:38
Értékelés:
(1 szavazat)

Kapcsolódó elemek

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned