TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Én ezt tanultam Vekerdy Tanár Úrtól
09
2019 okt.

Én ezt tanultam Vekerdy Tanár Úrtól

 

Jó pár évvel ezelőtt Kecskeméten adott elő Vekerdy Tamás. Éva barátnőmtől korábban ajándékba kaptam az egyik könyvét, amikor bele akartam őrülni a munka-gyermek-háztartás triumvirátusába. Az egész könyv zseniális volt, kifejezetten alkalmas háborgó anyalelkek megnyugtatására, gyógyítására. Amikor kiderült, hogy Kecskeméten vendégszerepel majd, Éva verbuválására csapatosan ültünk be az előadására.

 

Szokás szerint telt ház volt az eseményen. A Tanár Úr csak mesélt és mesélt, aztán jöttek a kérdések. Felállt egy háromgyermekes anyuka, aki egyszerre félszegen és izgalomtól fűtötten adta elő a sztoriját. A kislányával minden reggel óriási veszekedéssel jár a készülődés, mintha direkt tenné ezt az anyukájával. Vekerdy Tamás persze rögtön megkérdezte, melyik gyerkőcről van szó, és persze, a középsőről… (aki ismeri Vekerdyt, tudja, miért oly egyértelmű ez). Aztán jöttek azok a fordulatok, amiket a könyveiből már jól ismertünk: érdemes volna kicsit korábban kelni, közösen reggelizni, beszélgetni, hogy ne érezze rosszul magát a kislány. Miközben erről beszélt Vekerdy Tamás, néha megállt, és látszott, hogy forognak az agytekervényei. Aztán hirtelen megkérte az anyukát, hogy mondjon egy konkrét esetet. A válasz valahogy így hangzott: “Valamelyik reggel Törpilla-jelmezben akart jönni óvodába. De hát az egy vékony kis ruha, novemberben nem veheti fel, mert megfázik.” “Értem - válaszolta Vekerdy, majd rövid tanakodás után azt mondta: “Nem tudom, hogy milyen ez a Törpilla-jelmez, vajon alá lehet-e öltözni, vagy fel lehet-e venni a kabát tetejére?” Óriási ováció tört ki a közönség soraiban. Ez a sztori és az ő válasza beleégett a lelkembe.

1-2 évvel később a kisebbik lányomat orvoshoz vittem, úgy 3-4 éves korában. Kikészítettem a ruháját, mire ő határozottan közölte, a Jégvarázs Elzájának jelmezében megy a doktor nénihez. Rögtön bevillant az ominózus történet, és bármiféle vita nélkül megegyeztünk abban, hogy kap egy szimpla fehér pulóvert és fehér harisnyát a jelmez alá. A szürke februári napon a jégvirágos palástban, kék koronával vonultunk be a rendelőbe…

2 éve a nyári szünet kellős közepén próbáltam elcipelni magammal a lányokat bevásárolni. Épp valamiféle szerepjátékot játszottak és jelmezeket próbálgattak. Nagyon asszertív módon egyezséget ajánlottak: veszekedés nélkül eljönnek velem, ha jöhetnek jelmezben. - “Dehogy jöttök jelmezben! Mindenki minket fog nézni! És egyáltalán, milyen jelmezben jönnétek? Hát, ebben tuti nem jöttök velem. 40 fok van, ez földig ér, és az anyaga sem a nyári hőséghez van kitalálva.”

Végül királynői jelmezben vonultunk le a kocsihoz.... Az egyik szomszédasszony meg is érdeklődte, milyen buliba megyünk hétköznap: “Jaj, csak a Tescóba szaladunk ki bevásárolni!” - válaszoltam egy óriási mosoly kíséretében.

Végigmasíroztunk a Tescón, cipőt próbálgattak a Deichmannban, és mindenhol, mindenkit nevetésre bírtunk. A korzón férfiak lökdösték a feleségüket, hogy “nézd már”, én pedig vinnyogva nevettem végig a bevásárlást. Az meg már csak hab a tortán, hogy a kocsiban lehúzták a hátsó ablakot, és királynői eleganciát mímelve integettek a közlekedésbe belefásult kecskeméti autós társadalomnak…

Értelmetlen vita és ordibálás helyett mindkétszer remekül szórakoztunk, és most is fülig ér a szám, ha eszembe jut ez a két történet.

Sok mindent tanultam Öntől, kedves Tanár Úr, de ez a szívemnek legkedvesebb.

Hiányozni fog!

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: szerda, 09 október 2019 19:07
Értékelés:
(13 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449