TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ 1848 márciusában is volt miért izgulni Kecskeméten
15
2020 márc.

1848 márciusában is volt miért izgulni Kecskeméten

Fotó: Kecskemét, Kossuth Lajos szobrának leleplezése 1906-ban Fotó: Kecskemét, Kossuth Lajos szobrának leleplezése 1906-ban Kép forrása: https://www.facebook.com/monarchiahagyateka/photos/a.1729865070652176/2229592557346089/?type=3&theater


1848. március havának első felében a kecskemétiek élték megszokott életüket, várták a tavaszi munkák kezdetét, ráhangolódtak a húsvét előtti nagytakarításra. A kofák és kereskedők a pesti József napi vásárra készülődtek. A vasútvonal Kecskemét és Pest között még csak Ceglédig volt kiépítve, így vonattal még nem kelhettek útra, csak kocsikkal és szekerekkel. József nap előtt sokan úgy döntöttek, hogy mégsem utaznak, noha a vásár az adásvétel mellett a találkozások örömét is jelentette. De az az értesülés, ami 1848. március 15-ét követően Kecskemétre is megérkezett, itthon, az addig unalmasnak gondolt alföldi mezővárosban is izgalmas eseményeket ígért. Köszönet a cikkért Székelyné Kőrösi Ilona történész, néprajzkutató szakembernek, számos kecskeméti helytörténeti könyv szerzőjének, aki mindent tud a város régmúltjáról.



A kortársak visszaemlékezései szerint a nagy nap híre városunkban is kedvező visszhangra talált. Március 16-án már ünnepelt Kecskemét. A lelkes helybeli polgárok a református diákokkal, Tatay András főiskolai tanár vezetésével felvonulást szerveztek. A kollégium épületére, a templomok tornyaira, majd más középületekre is nemzetiszínű lobogókat tűztek ki.  Néhány napon belül itt is "divattá vált" a háromszínű kokárda; legszebb példányait gyöngyökkel hímezték a kecskeméti lányok, asszonyok. Az ünnepélyes külsőségekhez hozzátartozott a város esti díszkivilágítása is, ami nem hasonlítható a későbbi idők villanyvilágításához, de a házak utcai ablakaiban elhelyezett 2-2-szál gyertya is felemelő érzést nyújtott a kortársak számára.

 



A pesti forradalom eseményeit a vidéki városok is követték. Kecskeméten az első hivatalos rendezvényre március 17-én került sor, amikor összeült a városi közgyűlés. A városatyák egyöntetű helyesléssel elfogadták a 12 pontot és elhatározták, hogy küldöttséget indítanak Pozsonyba azzal a megbízatással, hogy ezeknek a követeléseknek a törvénybe foglalását javasolják és képviseljék. Korábban nem volt szokásban, de most nyilvánossá tették a közgyűléseket, és igyekeztek felvilágosítani az érdeklődőket a pesti események lényegéről. Ezt a célt szolgálta Gömöry Frigyes ügyvéd versbe szedett magyarázatának kinyomtatása is. Ez a szórólap a néhány éve működő Szilády nyomdában készült, a március 18-án megjelent "Kecskeméti tisztes polgárok és Lakosok" megszólítással napvilágot látott hirdetményhez hasonlóan.

 



Kecskemét történetírója, Hornyik János a pesti forradalom idején Szentkirályon tartózkodott. Az eseményekről március 17-én, a városba visszaérkezve értesült. Tanúja volt, hogy a városháza előtt Horváth Pál olvassa "Petőfi dalát" (ez volt a Nemzeti dal korabeli általános elnevezése), és a falra szegezve olvasható a 12 pont. Megemlékezett a diákok zászlók alatti felvonulásáról is.  

A szemtanú hitelességével írt az eseményekről Hajagos Illés, Kecskemét első polgármestere, aki az 1848-as forradalmat követő helyhatósági választások során nyerte el ezt a tisztséget. Hajagos Illés: A magyar szabadságharc és Kecskemét című írása 1892-ben került ki Tóth László kecskeméti nyomdájából, beszámolt a a pesti forradalom fogadtatásáról, az ünneplő Kecskemétről és az első városi intézkedésekről. Figyelemmel kísérte és több évtized múltán is lelkesedéssel idézte fel a nemzetőrség  szervezését.

Az ifjú kecskeméti polgárok már a március 15. utáni napokban önként kezdtek jelentkezni a szerveződő nemzetőrségbe, létszámuk rövidesen elérte a 900 főt. A lovas nemzetőrök tisztjeinek ünnepélyes választására március 18-án került sor a vásártéren. A helyi "nemzeti őrsereg" választmányának hirdetményét március 23-iki dátummal nyomtatták a Szilády nyomdában. 16. évüket betöltött férfiakat vártak a nemzetőrségbe, amelynek egyelőre a rendfenntartás, a kül- és belterület védelme volt a feladata. A rendszabályok szerint meghatározott helyeken állomásoztak, váltották egymást az őrtanyákon, éjjel-nappal cirkáltak, és a fegyverforgatást is gyakorolták.  

 

Gáspár András, a szabadságharc egyetlen polgári származású tábornoka kecskeméti születésű volt.



Március 26-án, vasárnap délelőtt került sor az addig feliratkozott nemzetőrök felesketésére a városháza előtt. Az ünnepi műsort a tanulóifjúság kezdte a Szózat eléneklésével. Nagy Lajos főbíró (egyben választmányi elnök) beszéde után következett az eskü, "mit felmond az Elnök, s ő utánna a nemzeti őrsereg minden egyes tagja egyszerre, levett fövegekkel, s három első ujját feltartva." Az újabb elnöki szavak után elhangzott a Himnusz, majd a Rákóczi indulót énekelve elindult a díszmenet.

Hajagos Illés, a forradalom és a szabadságharc lelkes híve és tevékeny részese 1892-ben, a koronázás 25. évfordulóján már megbékélt a kiegyezéssel és így fogalmazott:  "Éljünk hatalmunkkal bölcsen. Műveljük a népet. Törekedjünk erkölcsi és vagyoni gyarapodásra: mert csak ez biztosítja jövőnket. Legyünk valahára egyek."


Szereressetek minket a Facebookon is lájkokkal és megosztásokkal!

Utoljára frissítve: vasárnap, 15 március 2020 17:37
Értékelés:
(2 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449