TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ 10 nyomós indok, miért ne etess soha vízimadarat!
29
2020 jún.

10 nyomós indok, miért ne etess soha vízimadarat!

Fiókáit hínárral etető szárcsa (Fotó: Orbán Zoltán) Fiókáit hínárral etető szárcsa (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Az alapvetően jó szándékú emberek még mindig nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak etetése felesleges, különösen nyáron, amikor korlátlanul találnak maguknak táplálékot. Bármennyire nem szeretnénk ezt hallani és tudomásul venni, nemhogy nem segítünk vele, kimondottan veszélybe sodorjuk őket! Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a "szeretetünkre", hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük! Mi szemrebbenés nélkül rászóltunk már a Balatonnál kacsákat és hattyúkat etető családra, akik megköszönték, hogy felnyitottuk a szemüket, mert sosem hallottak még a problémáról. Ha te is vízimadarakat etetőkkel találkozol a nyáron, íme, mi mindennel tudsz érvelni.

 

Angyalszárny-betegségben szenvedő fiatal bütykös hattyúk (Fotó: Lukács Kata)

 

1. A hosszú ideje (hónapok, évek óta) tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen "táplálék" diéta megbetegít(het)i a madarakat. A nem megfelelő táplálék miatt a fiókák visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet szenvednek el. Eennek külön neve is van: "angyalszárny-betegség", ami röpképtelenséget, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár elhullását okozza. Az etetés kapcsán leginkább érintett hattyú-, réce- és lúdfajok változatos, alapvetően zöld növényi részekből: füvek, levelek, hajtások, gyomok, vízi- és kultúrnövények magjából álló táplálékukat a gyepeken, szántókon legelészve, nyárom a víz felszínéről és a víz alatt is keresgélve szerzik meg. Az etetőhelyeken szintén nagy számban megjelenő szárcsák és vízityúkok jobban kötődnek a víz közelségéhez, ahol főleg rovarokat, csigákat, kisebb részt növényi részeket szedegetnek.

 

Sokszor a madarak egyszerűen belefagynak a vízbe, de a csőrükre, tollukra fagyott jégdarabok is könnyen a vesztüket okozhatják (Fotó: Papp Ferenc)

 

2. A mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést. A többségében közepes és nagytestű, erős testalkatú vízimadárfajok felnőtt példányainak nincs állományszintű ragadozója. Ezeknél a madaraknál tojás- és fiókakorban magas a zsákmánnyá válás esélye, a kifejlett, röpképes egyedek elsődlegesen a szélsőséges téli időjárásnak, a fagy és a hó előli elvonulás be nem tartásának esnek áldozatul. Az elkényelmesedő madarak a közeledő rosszidő-frontot érzékelve sem húzódnak délebbre, még akkor sem, amikor a befagyó vizeken egyre kisebb szabadon maradó vízfoltokra szorulnak vissza.. A lihogónak nevezett „kacsalékeknek” az a veszélye, hogy a vízen úszó madarak keltette mozgás hatására a víz a fagyhatárt elérve sem tud megszilárdulni. Éjjel aztán, amikor a madarak a vízen lebegve mozdulatlanul alszanak, a lihogó vize hirtelen fagy be, tömegesen csapdába ejtve és hosszú éhhalálra ítélve a madarakat.

 

Kenyérért verekedő szárcsa és dankasirályok (Fotó: Orbán Zoltán)

 

3. Növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt. Ugyancsak sérülésveszélyt jelent maga a jég: a még vékonyabb, töredező jég mély sebeket ejthet a lábukon, a megszilárdult, csúszós felszínre leszálló, megbillenő madarak szárnya, lába meghúzódhat, kificamodhat, eltörhet.

 

4. Főleg az etetés által partközelbe szoktatott hattyúk számára jelent további problémát a horgászat. A sekélyebb parti vizekben hosszú nyakukkal elérik a felcsalizott horgokat és önetetőket, amit a veszélyről mit sem tudva lenyelnek, majd miközben elrepülnek, elúsznak, a megfeszülő és elszakadó zsinór a horgot mélyen a madár csőrébe, nyelőcsövébe vagy gyomrába akasztja. Ezek a horgot nyelt hattyúk sokszor hosszú horgász szereléket húznak maguk után. Segíteni rajtuk egyedül a befogásukat követően, gyakran műtéti úton lehet csak.

 

A szintén gyakran bedobált, adalékanyagokat és sót vagy cukrot tartalmazó chipsek, rágcsák, a karácsonyról megmaradt bejgli (!) sajnos tovább rontja a képet (Fotó: Orbán Zoltán)

 

5. A vízimadarak etetésének egyik alapvető problémája, hogy egészen kis területű, a madarakat természetes úton táplálékkal ellátni képtelen, fészeképítésre, költésre és fiókanevelésre teljesen alkalmatlan vízfoltokra, parki tavacskákra, medencékbe, szökőkutakba is képes odacsalogatni. Ezek közelében nagy a kockázata annak, hogy a madarak veszélyes helyekre, például épületek lapostetejére, erkélyére építik fészkeiket, ahol fiókáik éhen pusztulnak vagy leugorva agyonütik magukat, az elütésveszélyről nem is beszélve.

6. Az etetőhelyen kiszórt, napi akár mázsányi (!) tömegű kenyér, chips és egyéb eleség, melynek mennyisége a téli hónapokban, összesen a több tonnát, éves viszonylatban pedig még ennél is sokkal többet elérhet, a területre vonzza a patkányokat is, melyek a tavak és folyók partjába járatokat ásva, „helyben” szaporodni is tudnak. Ezek kordában tartása nemcsak drága és problémás, de a vérzékenységet okozó szer ránk, emberekre is közvetlen életveszélyt jelent. Ráadásul a legújabb vizsgálatok szerint a rágcsálóirtó hatóanyag az emberi szervezetbe jutva (pl. az ivóvízbe jutva) magzatkárosító hatást is kifejt.

 

A madárinfluenza vírusa a tetemekben is hosszú időn keresztül fertőzőképes marad (Fotó: Orbán Zoltán)

 

7. A vízimadarak etetőhelyein jelentkező túlzsúfoltság, az állatok közötti megnövekedett agresszió, az ürüléküktől és az elhullottak tetemeitől is mind szennyezettebbé váló víz ideális helyzetet teremt a fertőző betegségek terjedéséhez. Ezek egyik legveszélyesebbike a haszonállat baromfikat százezres nagyságrendben elpusztító (vagy a betegség kockázata miatt elpusztítandó) és akár a mi egészségünket is veszélyeztető, világméretű járványokat okozó madárinfluenza. Ennek vírusa a madarak testváladékaival (nyál, ürülék) és tetemeivel egyaránt terjed és a téli körülmények között heteken át fertőzőképes marad. A kór legfontosabb terjesztői pedig éppen a vonuló vízimadarak (az énekesmadár-etetőket látogató fajok nem hordozók, fertőződés esetén órák alatt annyira legyengülnek, hogy nem terjesztik a betegséget). A közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelenthet.

 

Kenyérhulladék vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán (Fotó: Orbán Zoltán)

 

8. Az érintett mesterséges és természetes tavak, folyók eltartóképességét hónapokon át meghaladó, mesterségesen fenntartott túlzsúfoltság következtében a vizek szervesanyag-terhelése nő, a víz minősége pedig romlik, beindulhat az elmocsarasodás. A kenyérrel szemben a vízimadarak egészségére nem ártalmas eleségek: a szemes kukorica, napraforgó és búza, a mirelit zöldborsó és kukorica, a fejes saláta mázsa- és tonnaszám a vízbe és a vízpartra szórva ugyanolyan környezetszennyező, illetve a fent említett negatív hatásokat ugyanúgy eléri a madaraknál - pl. vonulási ösztön kiiktatása.

 

9. Növeli a fajok közötti hibridizációt, vagyis a vadmadárfajok genetikai állományának felhígulását eredményezi.

 

10. Rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket. Különösen a nagytestű hattyúk tömeges jelenléte zavarja a horgászokat, mert megeszik a vízbe szórt halcsalit, miközben rendszeresen horogra is akadnak és elszakítják a felszerelést. A parton sétálóknak hatalmas, nedves ürülékcsomókat kell kerülgetniük és ügyelniük kell kisebb testű kutyáikra is, amikkel agresszívek lehetnek a parton kunyeráló madarak. A fiókáikat féltő szülők pedig meg is támadják a fürdőző, csónakázó embereket.

 

Őszi szántón legelésző, természetes viselkedésű vízimadarak (Fotó: Orbán Zoltán)

 

A vízimadarak etetése egy öngerjesztő problémaspirál:

 

  1. az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a hűsítő víz közelségét, így a madár-ember találkozások száma is nagyobb;
  2. az itt etetett madarak ősszel nem vonulnak el;
  3. így az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában elkényelmesedett vagy már beteg, röpképtelen madarat, ezért tovább etetik őket;
  4. a fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő;
  5. ez tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását;
  6. amit helyenként sajnos a járókelőket hamis információkkal megtévesztő kacsaetető automatákat kihelyező vállalkozások is erősítenek (holott az ezekben felkínált táplálék ugyanolyan felesleges, értéktelen és viselkedéstorzító hatású, mint az összes többi), pusztán a bevételszerzés érdekében, viszont a madarak és az emberek kárára;
  7. az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet;
  8. így nő a nyári kéregetők száma, és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.

 

Figyelmeztess a vízimadarak etetésének veszélyeire másokat is!

 

Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: hétfő, 29 június 2020 19:14
Értékelés:
(1 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449