TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Három felest meginni kevésbé munkás, mint azon dolgozni, hogy miért szorongok...

28
2020 nov.

Három felest meginni kevésbé munkás, mint azon dolgozni, hogy miért szorongok...

 

Mivel még mindig az egymillió alkoholista országa vagyunk, ezért évről évre felhívjuk a figyelmet a Száraz Novemberre. Idén Adamik Zsanett szociális segítő szakemberrel beszélgettünk, aki a RÉV Szolgálatnál nap, mint nap találkozik szenvedélybetegekkel, köztük alkoholproblémákkal küzdőkkel. Az alkoholizmus nem válogat: nemtől, kortól, társadalmi osztálytól sem függ. Szembenézni a problémával pedig munkás és küzdelmes. De megéri. Pajkó Andrea írása.

 

Trendalelke.hu: Tartod-e a Száraz Novembert?

Adamik Zsanett: Tavalyelőtt kipróbáltam. Nem vagyok absztinens, szoktam alkoholt fogyasztani. A sört és a bort nem viseli jól a szervezetem, úgyhogy az utóbbi időben csak röviditalt fogyasztok, mértékkel. Egy jó pálinkára kellemes társaságban nem mondok nemet. Tavalyelőtt pont a száraz novemberre is esett egy-egy olyan esemény, amelyen normál esetben elfogyasztottam volna azt a néhány felest, de akkor megálltam. Nehéz volt. Ez pedig jól összecseng azzal, amit az ügyfelek éreznek, amikor kemény munkával elérték az absztinenciát, de jön egy születésnap vagy szilveszteri buli. Egy frissen leszokott alkoholbetegnek nagy kihívás ezeken az alkalmakon részt venni. Sok esetben várnak is az ilyen, erős sóvárgást kiváltó alkalmakkal, és csak hosszabb idejű absztinencia után mennek el egy-egy buliba. Ha elmennek, teljesen más megküzdési stratégiákat kell felállítaniuk, mint egy átlagos hétköznapra, amikor nincsen csábítás. Ezekre a helyzetekre “felkészülünk” az ügyféllel, megerősítjük a motivációjukat, tudatosítjuk bennük, hogy nem lesz könnyű, ami rájuk vár, és különböző technikákat beszélünk meg, amivel adott helyzetben segíthetnek önmagukon.

 

 

Mondasz erre néhány példát?

Elsőre egészen triviálisnak tűnhetnek ezek a technikák, de sok ügyfelemnek segítenek. Szoktam javasolni, hogy gyorsan változtassanak helyzetet, ha fennáll a kísértés: mondjuk menjenek ki a levegőre. Igyanak meg néhány pohár vizet, vagy egyenek édességet. Tudatosítaniuk kell magukban, hogy a kísértés nagyon erősen tud megjelenni, de viszonylag hamar el is múlik, és nem tart örökké. Ez természetesen “csak” a fogyasztás elkerüléséről szól, a teljes absztinencia elérése viszont egy jóval összetettebb lelki folyamat, amivel a terápiás ülések alkalmával foglalkozunk.

 

A száraz november pusztán az akaraterőnk tesztelése?

A kampány elsődleges célja, hogy tudatosabbá váljunk az alkoholfogyasztás terén. Érdemes kipróbálni. A fő kérdés, hogy valóban olyan-e a viszonyunk az alkohollal, mint azt gondoljuk, hiteles-e az a kép, amit magunkról felállítunk ezzel kapcsolatban? Tényleg csak társaságban iszunk? Könnyen vagy nehezen mondunk nemet? Valóban keveset fogyasztunk? Kibírnánk egy hónapig nélküle? Ha az alkoholfogyasztásunkról alkotott kép, illetve a tapasztalt mennyiség és érzések eltérőek, akkor nem árt egy kicsit vizsgálódni, mi lehet az oka ennek.

 

Ez így egy izgalmas önismereti utazásnak hangzik, viszont sokaknál már több ettől. Maga a gödör. Akaraterő, segítség a környezetből, elhatározás… Mi minden kell az alkoholról való leszokáshoz?

Ez nagyon összetett dolog, és persze, már az sem mindegy, kinél hol van a gödör alja. Van, akinél ott, amikor elveszíti a jogosítványát, másnál, amikor megromlanak a családi kapcsolatai, esetleg, amikor hajléktalan lesz… Sokszor előfordul, hogy a környezetnek hamarabb problémás az illető szenvedélybetegsége, mint a szenvedélybetegnek magának. Vannak, akiknek egy-egy családi, baráti visszajelzés elegendő a felismeréshez, hogy a probléma súlyosabb attól, mint amit egyedül kezelni képes, van akinél nem. Nagyon változó tehát, ki hol érzi a gödör alját. Ha valaki objektív, számszerű képet szeretne az alkoholfogyasztásáról, kitöltheti az interneten is megtalálható a WHO által kidolgozott ún. AUDIT tesztet (Alkoholfogyasztási Rendellenességek Azonosítási tesztje), amely pár kérdés alapján besorolja, hogy mely kockázati csoportba tartozunk. Én is ezt használom az ügyfelek első interjúján.

 

 

Ha családtagon, baráton tapasztaljuk az alkoholizmus jeleit, hogyan tudjuk jelezni, hogy baj van? Mi keressünk szakembert vagy várjuk meg, míg ő kér segítséget? Hol húzódik a felelősségünk határa?

Sok esetben a család hamarabb érzi a problémát, mint a szenvedélybeteg maga. Nincsen egzakt válasz arra, hogy meddig terjed a családok felelőssége, hiszen mindenkinél mások a körülmények, más a teherbírás, más jellegűek a családi kötelékek. Ami a szomorú igazság, és nehezen szembesülnek vele, az az, hogy a szenvedélybetegség egy családi, közös probléma. A függő többnyire a tünete egy alapjáraton diszfunkciós családi működésnek, nem pedig az oka. Ezzel persze nagyon nehéz mit kezdeni, különösen úgy, hogy a leterhelt családtagok azt látják, hogy itt egyedül a “minősíthetetlenül viselkedő” függőnek kellene változnia, hiszen vele van gond. Emiatt sok esetben nemcsak függőkkel foglalkozunk, hanem a családtagokkal is, ők is kérhetnek segítséget tőlünk önmaguk számára.

 

Egy tipikus interneten terjedő népi bölcsesség...

 

Ha közös magyar sorsunkat nézzük, vannak tipikus korszakok, amikor az alkoholizmus elharapódzott? Most milyen időszak van?

Átlagosan ma is az egymillió alkoholista országa Magyarország. Az alkoholfogyasztásnak tradíciója van itthon, ami nem baj. Az viszont, hogy az ital, mint “legális szorongásoldó” gyakran jelenik meg a közbeszédben és a közösségi médiában, már nagyobb probléma. A mértékletességnek, a tudatos fogyasztásnak is kevésbé van itthon kultúrája. Problémának látom azt is, hogy a magyar köztudatban mentális egészségünk megőrzésének fontossága nincs a középpontban. Javult ugyan az utóbbi években a helyzet, de még mindig könnyen megbélyegzik azokat, akik pszichológushoz vagy más mentálhigiénés szakemberhez fordulnak. Hatalmas tévhit, hogy csak akkor kell szakemberhez fordulni, ha már óriási a baj. Szeretném, ha természetessé válna, hogy pusztán azért is érdemes eljárni valakihez, hogy jól legyünk, hogy felfedezzük, mik a mentális szükségleteink, hogyan tudunk egészséges kapcsolódásokat kialakítani. Az önismeret, félelmeink, szorongásaink okainak felderítése természetesen munkás folyamat, meginni három felest kevésbé. Az előbbi viszont egy tényleges megoldás, nem csak átmeneti és látszat búfelejtő. Egészséges hozzáállással azért iszik az ember, hogy kicsit jól érezze magát a barátaival, illetve mert szereti az adott alkoholos ital ízét. Ha a szorongás oldására és a problémák tompítására rendszeresen használja valaki, az már nem az egészséges hozzáállás.

 

 

A karantén sem segít idén…

Manapság egyébként is nagyon könnyen alakulnak ki függőségek, amiben nagy szerepet játszik az, hogy az ingerküszöbünket nagyon magasan tartja a rengeteg információ, életérzést kínáló termék, direkt túlfogyasztásra tervezett játékok, programok és azok az instant megoldások, amelyek azt ígérik, hogy egyszerűen és gyorsan lehet meggazdagodni, boldognak és egészségesnek lenni. Az emberi lélekkel foglalkozók piacán is sokan, sokféleképpen ígérgetik azt, hogy különösebb energiabefektetés nélkül lehet mély traumákat, nehézségeket magunk mögött hagyni. A fogyasztói társadalom mindent megtesz annak érdekében, hogy függők legyünk. A korlátozások miatt több online és egyéb médiatartalmat, valós, vagy álhíroldat nézünk, kommentelünk, pörgünk, szorongunk, és kevésbé van lehetőségünk személyes kapcsolatainkban, egészségesen megélni félelmeinket, nehézségeinket.

A Rév Szolgálat ugyanúgy működött a tavaszi és a mostani bezárás alatt. A meglévő ügyfeleket online láttuk el, krízishelyzetben pedig személyesen is kimentünk. Arra számítottunk, hogy ez a mindenki számára új helyzet, a bezártság, az egymásra utaltság megszaporítja az ügyfeleink számát, de nem így történt. Amikor viszont újraindult az élet, akkor hirtelen rengetegen jöttek hozzánk. Ahhoz, hogy valaki segítséget kérjen, nagyon lent kell lenni, el kell érni a gödör alját, majd onnan kell egy újabb lépést tenni már felfelé, ekkor születik meg az elhatározás, hogy a függő szakemberhez fordul, úgy mondjuk ilyenkor már nagy a szenvedésnyomás. Ehhez az első lépéshez viszont úgy tűnik szükség volt a korlátozások enyhítésére.

 

Most hasonlóra számítotok?

Talán most már felkészültebbek az emberek, hiszen már nem ismeretlen a szituáció. Hogy mennyire fog megnövekedni majd ismét az esetszám, azt nem tudjuk megjósolni.

 

Az alkoholizmus melyik társadalmi rétegre jellemző leginkább?

Az összesre: egy orvos ugyanúgy lehet alkoholbeteg, drogfüggő, mint egy segédmunkás. A magasabb státuszban lévők természetesen tovább tudják elfedni, titkolni valós állapotukat.

 

 

Említetted, hogy a férfiakat nagyobb számban érinti az alkoholizmus.

Ez nem jelenti azonban azt, hogy a nőknél nem fordul elő nagy arányban, csak mivel őket könnyebben elítéli a társadalom, sokszor tovább rejtve marad a probléma. Egy férfi talán hamarabb vállalja fel, az én ügyfeleim között is ők vannak többen.

 

Másképp dolgozol egy női és egy férfi alkoholistával?

Általánosságban fogalmazva, a nők könnyebben kapcsolódnak az érzéseikhez, hamarabb be tudnak magukban olyan dolgokat azonosítani, amelyek fontosak a szükségleteik, problémáik felismeréséhez. Ugyanakkor nehezebben húzzák meg a határaikat és állnak ki magukért. Rengeteg elvárás fogalmazódik meg velük szemben, és sokkal nagyobb bűntudatuk is van az alkoholfogyasztás miatt. A férfiak ezzel ellentétben már kisfiúként azt tanulták, hogy sírni, illetve érzéseket kimutatni a gyengeség jele, tehát az ő érzelmeikhez nehezebben megy a hozzáférés. Keménységre nevelik őket, és ha valami nem sikerül, akkor hamar megkapják a lúzer címkét, ezért sokszor szembesülök durva kisebbségi komplexusokkal. Ez persze általános meglátás, ahány ember, annyiféle történet, nehézség, és trauma.

 

Korosztályt tekintve kik fordulnak meg nálatok?

A súlyos alkoholizmus lassan alakul ki, 15-20 év kemény ivás is megelőzheti. Amikorra jellemzően már jelentkeznek a nagyobb problémák, az a 30-as, 40-es korosztály. A drogfogyasztás teljesen más, ott sokkal gyorsabb a folyamat, van több 20 év alatti ügyfelem is. Én többnyire alkohol problémákkal küzdőkkel dolgozom.

 

 

Biztosan végtelen a válaszok száma, de zömében miért lesznek az emberek alkoholisták?

Majdnem az összes szenvedélybetegről el lehet mondani, hogy gyerekkori szükségletek maradtak kielégítetlenül, életük korai szakaszában szenvedtek el valamilyen sérülést. Elhanyagolták őket érzelmileg, vagy fizikailag is, nem engedték őket felnőni, stb. Ezek a jellemzők természetesen nem azt jelentik, hogy mindenki, akinek valamilyen okból nehéz gyerekkora volt szenvedélybeteg lesz, de aki azzá válik, ott általában visszavezethető rá.

A családi mintáknak is nagy szerepe van, ha egy gyerek nem tanulja meg például azt, hogyan csökkentse egészségesen a szorongásait, vagy milyen problémamegoldó módszereket alkalmazzon, akkor hamarabb nyúl a gyors “megoldást” kínáló szerekhez, hiszen legalább addig sem kell olyan dolgokkal foglalkoznia, amelyeket nem ért, vagy amik fájdalmasak. Ezen kívül persze még temérdek válasz van erre a kérdésre, és ahogy korábban is említettem, mindenkinek megvan a saját története.

 

Milyen függőségek vannak még az alkoholizmuson kívül?

Elkülönítjük a szerfüggők csoportját, akik valamilyen olyan szertől függnek, ami módosítja a tudatot. Minden olyan szert, ami bármilyen mértékben megváltoztatja az érzékelésünket, drognak kell nevezni, ilyen értelemben drognak számít az alkohol, a cigaretta és a kávé is, nemcsak az illegális szerek. A szerfüggőségek mellett a viselkedési függőségekről beszélhetünk, ide tartoznak azok a tevékenységek, amelyek önmagukban nem károsak, de kóros használatuk esetén függőségről beszélünk. Viselkedésfüggők a játékfüggők, szexfüggők, munkafüggők, stb.

 

 

Egyszer azt mesélted, hogy a függővel huzamosabb ideig együtt élő társ nem szent, vagy áldozat, hanem többnyire társfüggő, akinek ugyanúgy segítség kell. Miért rekednek benne egy ilyen kapcsolatban?

Általában ha egy szerfogyasztóval együtt él valaki hosszú távon, akkor kialakulnak a játszmák. A társfüggőnek ugyanúgy megvan a szerepe abban, hogy az állapot fennáll, mint a szerfogyasztónak, ugyanúgy megvan a maga “haszna” a helyzetben. Például egy szenvedélybeteg társának lenni sok szempontból nagy nehézség, rengeteg plusz munkával, aggodalommal, tervezéssel jár, ezekben az esetekben a társfüggőnek haszon lehet az, hogy beteg társa mellett erősnek érzi magát, vagy éppen szánnivaló áldozat lehet a környezet szemében, aki még “ezt is kibírja”. Ezek a játszmák persze nem tudatosan működnek.

 

Hallottál olyan történetet, ami különösen szíven ütött?

14 év alatt, mióta segítőként dolgozom, rengeteg mindent hallottam. Ami mindig érzékenyen érint, ha a szenvedélybeteg komoly gyerekkori sérülésekről, traumákról számol be. Ezek pár napig dolgoznak bennem, de mindig emlékeztetem magam, hogy azért fordultak hozzám, mert hisznek abban, hogy ezekből a traumákból van kiút, az én feladatom pedig az, hogy ebben mellettük legyek. A munkahelyemen havonta van szupervíziónk, ahonnan sok támogatást kapunk, hogy mi magunk is fel tudjuk dolgozni a nehéz eseteket, illetve rálássunk a saját elakadásainkat, mert csak így tudunk segíteni a klienseknek.

 

Nagyon sok negatív érzelemmel találkozol. Téged viszont mindig boldognak, humorosnak és kiegyensúlyozottnak látlak. Hogyan tartod magad a felszínen?

Az intézményi segítség sokat számít, rendszeresen járok pszichológushoz és próbálom elválasztani az ügyfeleim problémáit a saját életemtől. A szarkasztikus humorom is sokat segít, illetve a kollégákkal egymást ugyancsak tudjuk támogatni. Otthon pedig megvannak a kedvelt tevékenységeim, amelyek feltöltenek. Nagyon szeretek zenét hallgatni, ezzel gyakran le tudom csillapítani a bennem kavargó gondokat. Autogén relaxációs tréningeket ügyfeleknek is szoktam tartani, és én magam is igyekszem rendszeresen relaxálni. A családdal és a barátokkal töltött idő és a meghitt beszélgetések ugyancsak fontosak abban, hogy megőrizzem a mentális jól létem. Nehezebb, rosszabb periódusaim persze nekem is vannak, de mindig megnyugtat a tudat, hogy merek és van honnan segítséget kérnem. Amikor pedig végleg besokall az ember, akkor el kell menni szabadságra.

 

Ha úgy érzed, baj van, nem te irányítasz, bátran kérj segítséget!

 

RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat

 

Tetszett a cikk?

 

Ajánlj másnak is bennünket!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Utoljára frissítve: vasárnap, 29 november 2020 13:35
Értékelés:
(4 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449