TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ A tengernyinek tűnő raguleves az utolsó cseppig elfogyott a kecskeméti vállalkozónők jótékonysági ebédjén

01
2020 dec.

A tengernyinek tűnő raguleves az utolsó cseppig elfogyott a kecskeméti vállalkozónők jótékonysági ebédjén

 
Az elképesztő sorsok és a rászorulók arca három éve folyamatosan letörölhetetlen lenyomatot hagy a kecskeméti női vállalkozók lelkében. Az idei gazdasági nehézségek ellenére is vállalták nyolcadik alkalommal a jótékonysági főzés patronálását a Trendalelke Vállalkozónői Közösség tagjai hétfőn, a Wojtyla Házban. A népkonyha szegényeinek körében nagy sikert aratott a közösség menüje, a sűrű tárkonyos raguleves és harsogóan zöld alma. Pajkó Andrea írása, aki a Trendalelke Vállalkozónői Reggeli eseménysorozat alapítója és a közösség vezetője.

 

A Wojtyla Barátság Központ az év 365 napjából 364 napon át lát el étellel 120 nélkülözőt, sokszor épp vállalkozók támogatásával. A szegénység nem válogat, férfi vagy nő, egyedülálló vagy épp sokgyermekes szülő, tucatnyi unokát egyedül nevelő nagymama, vagyonvesztett középkorú vagy egykor szebb napokat megélt nyugdíjas egyaránt a népkonyha rendszeres látogatója.
 

 


A bevásárlást követően 15 kiló húst, 17 kg zöldséget, 4 kg tejfölt, citromot és tárkonyt adtunk át a hétfői ebédhez. A Wojtyla munkatársai szó szerint megcsodálták, hogy milyen gyönyörű árut kaptak, de nekünk egyértelmű, hogy olyan árut vásárolunk a közösség pénzadományaiból, mintha a családunk asztalára tennénk az ételt.

 

 

Bár személyes közreműködést nem vállaltunk a főzésben a vírushelyzetre való tekintettel, a Wojtyla Ház munkatársa, Kolláth Andi kedvesn kértek, hogy legyek jelen az ebédosztáson a közösség nevében. A főzés finisére érkeztem, így a kóstolás lett a feladatom, holott az előző években hegyekben álló zöldséget hámoztunk és kockáztunk együtt a női vállalkozókkal. Olgi séf nélkülünk is fantasztikusan sűrű és ízes levest alkotott.

 

 

1.30-kor elkezdődött az ebédosztás, amit a járványhelyzet rendesen felülírt. Az ebédlőbe sem jöhetnek be a rászorulók, az épület előterében, nyitott ajtónál kapják meg a saját ételeseikbe az ebédjüket. Amikor megemlítettem, hogy a mai napon is a védjegyünkké vált tárkonyos ragulevessel készültünk, akkor elégedett morajlás hallatszott az utcán, és még tapsot is kaptunk azoktól, akik már tudták, milyen remek és tartalmas levest szoktunk kínálni. Az általunk sütött süteményeket hiányolták páran, de rögtön megvigasztalódtak a Hornyák Edináék (Hírös Ízek Kft.) által felajánlott gyönyörűséges zöldalmáktól.

 

 


A beszéd után az almák kiosztását kaptam feladatul, és maszkban, gumikesztyűben, közel 1 órán keresztül osztogattam Edináék mosolygós almáit. A lábam majd lefagyott az egy helyben ácsorgástól, de a rászorulók csak nem akartak fogyni: én ennyi embert még nem láttam a Wojtylában... Mindig marad egy kis leves az üst alján, de most kiürült. 120 adag étel fogyott, csak egy tányérnyi árválkodott egy darabig a pulton, de aztán azért is bejelentkezett egy utcáról beeső, rossz bőrben lévő, ismeretlen roma férfi.

 


Sok régi arcot láttam visszaköszönni a nyolcadik ebédosztásunkon, de új emberekkel is bővült a népkonyha pártfogoltjainak köre. Van, akiről fél utcával távolabbról is lerítt a kiszolgáltatottság és kilátástalanság, akinek az ízületeteit úgy megrágta az idő, hogy három lépcsőfokot sem tudott megtenni az előtérig. Néhányukon nyoma sem volt az elesettségnek, pedig az egyik férfi a hajléktalanszállóról érkezett, kifogástalan eleganciával, választékos, visszafogott közlésmóddal. Állítólag diplomás ember, nyáron árverezte el a bank a lakását, onnan vezetett az útja a hajléktalanszállóra. Az ebédosztás” kedvence” egy másik férfi volt, aki ékesszólóan köszönte az ebédet: „Hölgyeim, a jó Isten vigyázzon Önökre, ma megmentették az életemet ezzel a finom ebéddel.” Őt a válása taszította mélyre, s lett vagyonvesztett ember. Szintén hajléktalanszállós, fiatal roma srác is jött ebédért, akiről meg nem mondtam volna, hogy nem frissen vasalt a divatos inge, és nem egy meleg, családi otthon lakója.

 


Napestig sorolhatnám a megrendítő sorsokat, de szomorkodás helyett inkább a jövő februári, márciusi főzésünk menüjét egyeztetjük a Wojtyla Házzal. Amint lehetőségünk lesz, ismét ott leszünk személyesen is, mert pénzt adni nem elég, ott kell lenni átérezni, hogy milyen nagy a szükség a hasonló cselekedetekre.

 


Támogatnád a Wojtyla Központ munkáját jótékonysági főzéssel?

 

Keresd bátran Kolláth Andreát: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Tetszett a cikk?

 

Ajánlj másnak is bennünket!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Utoljára frissítve: kedd, 01 december 2020 17:18
Értékelés:
(6 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449