TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Otthon melege \ Levélféle lányomnak apák napján
19
2016 jún.


Kedvesem! Lehet, hogy nem fogod még teljesen felfogni mindazt, amit írok neked, mert még kicsi vagy. De azt remélem, hogy ha az eszed nem is, a szíved érteni fogja a szavak igazi üzenetét. Azt, hogy mennyire szeretlek, és mennyire boldog vagyok, hogy én lehetek az apukád.



Minden ember, még az is, amelyik ezt nem szívesen vallja be, elgondolkodik olykor azon az egyszerű, mégis szinte megválaszolhatatlan kérdésen, hogy mi az élet, és vajon mi az élet értelme? Van, aki szerint az élet csupán esetleges tények tömkelege, véletlen kereszteződések és kapcsolódások kusza hálózata, amelyek a semmiből indulnak és a semmibe is vezetnek. Én nem ezt gondolom. Szerintem az élet egy nagy könyv, amelyben mi mindannyian - emberek, állatok, növények, kövek és csillagok – szereplők vagyunk. Talán a könyvet nem mi írtuk ugyan, de a szerepeinket szabadon formálhatjuk benne, szívünk, eszünk, álmaink és tapasztalataink alapján. Arra kell törekednünk, az a feladatunk, az az élet „értelme”, hogy olyan szereplői legyünk ennek a könyvnek, akiknek a meséjét, történetét mások is örömmel olvassák, mert boldogságot okoz nekik és tanulhatnak is belőle.

Az én mesém, az én történetem sokáig talán szórakoztató és kalandos volt, de folyamatosan azt éreztem, hogy mégsem teljes, hiányzik belőle valami. Valami, ami a fecsegő felszín alatti hallgatag mélyben pihent. Valami, ami sejtelmesen, fátyolszerűen, lenge álomként ott lebegett a körül a fiatalember körül, aki akkor voltam. Próbálj elképzelni egy virágot, amely a félhomályban, a zaj és a csend határán sóhajtozik magában, de nem tud kinyílni, hogy illatával elbűvölje a világot. Vagy egy komoly, nagy, fekete halat, amely olykor egy-egy hártyás buborékot fúj a víz mélyéből jövő rejtelmes üzenet gyanánt a felszínre, de nincs senki, aki el tudná olvasni, hogy mi van a buborékra írva.

Aztán a virág a félhomályban egyszer csak kinyílt. A hal buborékhártyára írt üzenetét egy tündér elolvasta. Találkoztam édesanyáddal. Megértettem, hogy nem valami hiányzott az életemből, hanem valaki. Valaki, aki a jobbik felem. Valaki, akivel félszavakból is megértjük egymást. Valaki, akinek ha a szemébe nézek, akkor szinte belekábulok a borzongó áhítatba, és látni vélem egy karcsú, fehér vitorlás álomtestét, amint ring a vízen, mint valami lustán pihenő madár.

Szerelmesek lettünk és összeházasodtunk. Boldogok voltunk. Aztán ez a boldogság tovább fokozódott, de annyira, hogy szinte már fájt, mert megszülettél te. 15 perccel a születésed után, amikor a kezembe tartottam azt a csöppnyi, lilás, hangosan üvöltő hústömeget, aki te voltál, olyan érzések kavarogtak bennem, amikről még most is nehéz úgy írnom, hogy érthető legyek és vissza tudjam őket legalább felszínesen adni. Mintha álomlepkék röpködtek volna a szívem barlangjában. Áttetsző szárnyaikról aranypor hullott a sötétbe, amelyből egy üzenetet lehetett kiolvasni. Így szólt: „Apa lettél!”  

Apa lettem, neked köszönhetően! Azóta egy percig sem éreztem azt, hogy az életem nem teljes, hogy hiányozna belőle valami. Az apaság tette teljessé az életemet. A fürdetés, a meseolvasás, a játék, a rajzolás, a közös kutyasétáltatások, a bringázások, a kirándulások, a főzések. És az aggódás, ha köhögsz, ha felsírsz éjszaka, vagy ha fájni kezd a lábad.

Apák napjára elvileg nekem kellene ajándékot kapnom. De én már megkaptam édesanyádtól a legszebb ajándékot: téged és őt. A családomat. Köszönöm mindkettőtöknek!

És akikről a levél szól:

 

A szerző, Libor Zoltán és megihletői: felesége, Hájas Réka és kislányuk

 

Tetszett, amit olvastál?

 

Iratkozz fel e-magazinunkra,

csatlakozz facebook oldalunkhoz,

és nem maradsz le a kecskeméti nőknek fontos hírekről, eseményekről, ajánlókról.

Kecskeméti nőnek lenni jó!

Utoljára frissítve: péntek, 17 június 2016 15:56
Értékelés:
(3 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449