TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Otthon melege \ "A jó házasság olyan, mint egy kert: metszegetni, szépítgetni kell"

19
2017 júl.

"A jó házasság olyan, mint egy kert: metszegetni, szépítgetni kell"

Fotó: Petróczi Réka - http://petroczireka.hu/ Fotó: Petróczi Réka - http://petroczireka.hu/

 

"Szép és míves, de imitt-amott lehet egy kis repedés" - ez a magyarázata, miért hívják a 20. házassági évfordulót porcelánlakodalomnak. Nos, a kecskeméti páros, Szabó Gábor és Szabóné Kis Éva esetében nekünk az az érzésünk, ha néha vannak is hajszálrepedések, hamar beforrasztják. Faggatóztunk, mi a receptjük, nosztalgiára csábítottuk őket, és természetesen arról is meséltek, hogyan ünnepelték meg az évfordulót. Honnan ismerhetitek őket? Gábor a kecskeméti hölgyeket szépíti, míg Éva az anyukákat és babákat egyengeti a közös út elején szoptatási tanácsadóként és védőnőként.

 

 

 

 

Trendalelke: A 20. házassági évfordulótokat ünnepeltétek nemrégiben. De nem csak úgy komótosan, hanem megadtátok a módját. Kettesben is elmehettetek volna vacsorázni, de ti inkább egy igazi ünnepnapot varázsoltatok belőle. Régóta terveztétek?

Szabóné Kis Éva: Nem ebben a formában, ahogyan végül megvalósítottuk, de terveztük már egy ideje. Az alapgondoltunk az volt, hogy meg kell mutatnunk másoknak, milyen nagy összhangban, boldogságban élünk. Még mindig nagy a szerelem és a kitartás a kapcsolatunkban.

Szabó Gábor: Egyfajta mintát szerettünk volna mutatni nem csak a gyerekeinknek, hanem az összes ismerősünknek.

 

 

Mi minden történt ezen a kerek évfordulón?

Éva: Több mint 50-en voltunk a Ballószögi Faluházban. Szabadtéren akartuk, de olyan csúnya idő volt azon a héten, hogy nem mertünk kockáztatni, a dátumot meg persze nem lehetett módosítani, hisz pontosan azon a napon szerettük volna tartani, amikor anno az esküvőnket ültük. Ugyanabból a szalonból kölcsönöztem a mostani ruhámat is, mint a menyasszonyit. A grillázstorta ugyancsak nagyon hasonlított a régire - nagyon sok darabra törött ezúttal, úgyhogy reméljük, még nagyon sokáig kísérjük egymást ezen az úton. Az esküvői meghívónkra 20 éve azt írtuk, 70 évet szeretnénk együtt tölteni. Továbbra is legalább ez a vágyunk! A násznép körülbelül 70 százaléka velünk ünnepelt ezúttal is, szóval elég sok aspektusból teljes volt a nosztalgia. Minden meghívottunk eljött! A konferálást Tedd Tündire bíztuk, de szerepeltünk mi is - jókívánságokat írtunk, vicces fogadalmat mondtunk egymásnak. Azt kértük mindenkitől, ajándék helyett hozzanak egy tálca sütit és írjanak egy jókívánságot nekünk. Éjfél után ment haza az utolsó vendég.

 

Mit szóltak a gyerekek a már-már 2. esküvőhöz?

Éva: Készültek, olyannyira, hogy műsort adtak.

Gábor: Nagyon meglepett minket, mert rendkívüli titoktartás övezte a készülődést, Facebook csoportot hoztak létre, ott szervezkedtek. Voltak fátyolos tekintetek...

 

 

Nem ez volt az egyetlen esemény az évfordulótok kapcsán. Egy különleges fotózáson is jártatok Petróczi Rékánál.

Gábor: Jellemző ránk, hogy időről időre jön egy gondolat, nem hagy nyugodni, morzsolgatjuk, hogy a miénk-e vagy sem, ha nem, akkor továbbgurítjuk, ha teljesen sajátunknak érezzük, akkor csiszolgatjuk, finomítgatjuk. Általában hamar észreveszem Éván, ha valami készül. Egy idő után azért rá is szoktam kérdezni, mit kell már megint csinálnom...

Éva: Ez a gondolat február környékén jött, hogy mi lenne, ha a színházban fotózkodnánk. Elkezdtük keresgetni az ismerősök között, ki az, aki tud nekünk ebben segíteni. Olyan gyorsan jött is minden részlet, hogy muszáj volt megvalósítanunk. Az eredeti menyasszonyi kalapomat viseltem a fotózáson. Sajnos a cipőm nem jön már rám, de már vannak vele terveim a 30. évfordulónkra.

 

 

Azt kell mondjuk, Éva, szerencsés vagy, nem minden pasi ilyen bevállalós! Gábor, volt már olyan ötlet, amit élből elutasítottál?

Gábor: Arra még nem volt példa, de azért persze előfordult, hogy próbáltam elodázni, és abból Éva érezte, hogy ezt ne. Helyette kitalált mást.

Éva: Például nemcsak farsangkor, hanem szilveszterkor is beöltözünk. Néhány éve találtuk ki, az első alkalommal a rokonok nem öltöztek be, csak mi, aztán mára nem elég a jelmez, mindenki - egyre hosszabb - előadásokkal is előrukkol.

 

Ha épp nem kerek évfordulótok van, akkor is megadjátok a módját az ünneplésnek?

Éva: Minden évben másképp ünneplünk, többnyire kettesben.

 

 

Milyen volt az esküvőtök 1997-ben?

Éva: Nem akartunk lakodalmat, mert az olyan snassz, helyette állófogadást tartottunk az Arborétumban, a Mária kápolnánál, ahol maga a templomi szertartás is volt. A második párként esküdhettünk ott, magas szintű engedélyek kellettek hozzá.

 

Előtte sokáig jártatok már együtt?

Éva: 21 éves korunkban, három hét ismeretség után költöztünk össze egy albérletbe. Azt mondtuk, gyorsan próbáljuk ki, megy-e együtt, ha nem, ne húzzuk sokáig az időt. Épp, hogy végeztem az államvizsgával, megismertem Gábort, aki a diplomaosztómon már jelen is volt. Viccesek a megismerkedésünk körülményei is: ő a képzőközpontban dolgozott biztonsági őrként, én pedig másodállásban ott takarítottam. Fél év után tartottunk eljegyzést, majd következő évben az esküvőt.

Gábor: Először az anyukája - aki szintén ott takarított - nézett ki Évának, bár ez csak évekkel később derült ki. Viszont hamarabb tegeztem az anyósom, mint ismertem a lányát. Azóta is remek a kapcsolatunk.

 

 

Van receptetek a jó házassághoz?

Éva: Ezen még nem is gondolkodtunk…

Gábor: Szerencsések vagyunk, hogy egymásra találtunk. Onnantól kezdve pedig természetesen sok odafigyeléssel és “elnézéskéréssel” jár a dolog. Ez sokszor nehezen megy nekünk is, de sosem szabad a problémákat a szőnyeg alá söpörni, meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy átbeszélhessük. Nehéz megmondani az igazságot a másik szemébe, úgy, hogy közben nem akarjuk megbántani és vitát szítani. De muszáj megtanulni.

Éva: Segítjük, támogatjuk egymást munkájában, a tanulásában, az életben, bármiben - én ezt is nagyon fontosnak tartom. Sok kapcsolatból ez hiányzik, sőt, akár irigységet szülhet, ha az egyik fél virágzik. Nálunk sosem volt rivalizálás. Közösen eltöltött minőségi idő viszont annál több!

 

Egy amerikai motivációs tréner összeállított egy listát a jó házasság ismérveiről. Az egyik pont a listában, hogy férfiként segítek a házimunkában. Ti hogy álltok ezzel?

Éva: Tegnap Gábor mosogatott el, mert én tanultam.

Gábor: El tudjuk magunk közt osztani a munkát. Ha látom, hogy sok a dolga, én meg ráérek, miért ne? Régen nem egészen így működött, de mostanság igen. Sőt, az utóbbi egy évben már a gyerekek is aktívan segítenek nekünk, például a fűnyírásra már alig van gondunk. Egyébként nem csupán a házimunkába vonjuk be őket, hanem mindenbe, a pénzgazdálkodástól a családi kupaktanácsig. Kikérjük a véleményüket, meghallgatjuk őket kiskoruk óta. Talán ezért is van az, hogy annyira nem vészes velük a kamaszkor.

 

 

Mindig is három gyereket szerettetek volna?

Gábor: Igen, tervezetten jött egymás után Gréta (19), Marcell (17) és Kiara (15). Védőnő feleség mellett nem volt nehéz a tervezés.

 

Volt mélypont a házasságotokban?

Éva: Amikor kicsik voltak a gyerekek, közben építkeztünk, plusz a karrierünknek is az elején tartottunk - ezt mondanám a legnehezebb időszakunknak, de nagyobb válság vagy durvább veszekedés sosem fordult elő.

 

 

Hasonlóak vagy különbözőek vagytok?

Éva-Gábor: Hasonlóak.

Éva: Persze vannak különbözőségeink, de sosem akartuk a másikat megváltoztatni.

 

Mennyi volt a leghosszabb időszak, amit kibírtatok egymás nélkül?

Éva: Amikor kb. két éve Gábor Franciaországban dolgozott, három hónap után azt mondtuk, nem bírjuk tovább, úgyhogy én vettem egy repülőjegyet, ő pedig elkocsikázott Párizsba, és ott randiztunk.

 

Kívülállóként úgy látjuk, idilli életetek van…

Éva: Most már fel merem vállalni, hogy igen, ez így van. De ezért nagyon sokat teszünk!

Gábor: Olyan ez, mint egy kert, folyamatos időráfordítást igényel, metszegetni, szépítgetni kell. A semmittevéstől nem lesz virágzó.

 

 

Mondhatni küldetésetekké vált hirdetni, hogy bármennyire is divat mostanság az első problémánál szakítani, válni, még mindig lehet évtizedeket is boldog házasságban tölteni?

Éva: Eddig nem gondoltunk bele, de igen, valami missziószerű ez nekünk. Nagyon sok elvált ember él az ismeretségi körünkben, én magam is csonka családból származom. Az évfordulónkon kértük az ismerősöket, írjanak nekünk jókívánságokat, amikből szépen kiderült, hogy afféle mintapárnak tekintenek minket. Ez persze óriási felelősséggel jár!

 

Szerintetek mi a baj a világgal, hogy ilyen sok a válás, szakítás, széthullott család?

Éva: Nekünk az a véleményünk, hogy sokkal könnyebb szétmenni, mint ha elromlik valami, akkor megbeszélni, helyrehozni, változtatni a nem működő dolgokon.

Gábor: Az elválás oka viszont a következő kapcsolatban is előjöhet. De a fogyasztói társadalom a párkapcsolatokat is áthatja, ha nem működik, akkor dobd ki, cseréld le - ez az elv.

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: 2017. július 19., szerda 17:40
Értékelés:
(11 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449