TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Otthon melege \ Valentin-napi páros interjú #1: Kriskó János és Dávid Mária
14
2020 febr.

Valentin-napi páros interjú #1: Kriskó János és Dávid Mária

 

Talán nincs is olyan Kecskeméten, aki ne ismerné a Kriskó házaspárt. Mária közel 36 éve a Népi Iparművészeti Gyűjtemény vezetője, Jánost televíziós riporterként, műsorvezetőként és tanárként egyaránt is jól ismerjük. Két egymás mellett kiteljesedő karrier mellett három gyermekük született a 42 éve tartó házasságukban. Kíváncsiak voltunk a hogyanokra és miértekre, ezért alaposan kifaggatuk őket a jó párkapcsolat titkairól.

 

 

János és Mária kapcsolata kiállta a távolságot is

 

Trendalelke.hu: Hogyan ismerkedtetek meg?

Kriskó János: A kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Házban kezdtem a pályámat, frissen végzett népművelőként. Már szeptemberben, amikor Marikával találkoztam az utcán, megkérdeztem egy munkatársamat, ismeri-e ezt a lányt. Megtudtam, hogy gimnazista és van barátja. Később kiderült, hogy ez szerencsére már nem volt aktuális információ...

Kriskóné Dávid Mária: Ez már a gimnázium utolsó éve volt. Egyből szerelem szövődött köztünk. Rengetegszer fordult elő, hogy egyszerre mondtuk ki ugyanazt a mondatot. Döbbenetes, mennyire egymásra tudtunk hangolódni! Én viszont rövidesen elkerültem Szombathelyre, tanárképző főiskolára, könyvtár-matematika szakra.

KJ: Én pedig bevonultam katonának Kiskőrösön. Minden létező követ megmozgattam, hogy időnként eltávot kapjak. Egy nagyon fiatal, akkor végzett hadnagyra bízták a kulturális ügyeket, aki kihasználta, hogy a terület szakembere voltam, azt mondta, ha elvégzem helyette az ezzel kapcsolatos teendőket, akkor arany életem lesz. Tartotta a szavát.

KDM: Ennek ellenére nem tudott olyan gyakran jönni, ahogyan szerettük volna. De minden nap írt nekem, tíz oldalas leveleket.

KJ: Azt nem mondom, hogy grafomániás voltam, inkább egyfajta kiírása volt ez a bennem dúló bajoknak. Másfél évig voltam katona, érdemes lenne összeszámolni, hány oldal született. Valójában könnyűszerrel meg is tehetnénk, mert Marika megőrizte a leveleket.

 

 Esküvő után irány a kollégium

 

Emlékezetes volt a lánykérés?

KJ: Emlékszem, leendő anyósoméknak a hajdúszoboszlói fürdő medencéjében vetettük fel, hogy a következő nyáron összeházasodnánk. Meglepetést okoztunk vele, de nem rossz értelemben. Egyébként Marika szülei nagyon kedvesek voltak velem a kezdetektől. A saját szüleimet magáztam, őket nagyon hamar tegezhettem.

KDM: Manapság szinte elképzelhetetlenül fiatalon házasodtunk össze. Az esküvő idején még nappali tagozatos hallgató voltam Szombathelyen, és mindössze 20 éves. Dunapatajon mondtuk ki az igent, amit egy hagyományos lagzi követett. János Vépen dolgozott egy szakmunkásképzőben, ahol azonnal felajánlottak neki egy kétszobás szolgálati lakást, de én megtartottam a kollégiumi helyemet is, úgyhogy laktam itt is, ott is, nem lettem egyből klasszikus háziasszony. János annyit járt be hozzám a főiskolára, hogy előfordult, hogy megkérdezték a tanáraim, hogyan sikerültek a vizsgái.

 

Két karrier mellet is elfér a nagy család

 

Három gyermek felnevelése nem lehet egyszerű történet, miközben mindketten építettétek a karriereteket.

KDM: Ahogyan jöttek a problémák, sorban mindet megoldottuk. Ugyanúgy örültünk mindhárom gyermekünk érkezésének. Ádám fiunk 38, Dávid a 35-höz közelít, János pedig 22 éves. Bő két évtizeddel ezelőtt nem volt még megszokott, ha valaki 40 éves kora körül vállal gyereket. Ádám 16, Dávid 12 éves volt, amikor úgy döntöttünk, minden feltétel és körülmény adott ahhoz, hogy nagycsaláddá váljunk. A kórházban biztosra vették, hogy egy új házasságból születik babám, később pedig azt hitték, már biztosan az unokánkat tologatjuk. Hatalmas élmény volt, egészen más 40-hez közel kisbabával élni, mint huszonévesen. Sokkal jobban megéltem a pillanatokat. Még az is felmerült bennem, hogy akár egy negyediket is vállalhatnánk.

KJ: Kapóra jött, hogy Jánost már rá tudtuk bízni a két bátyjára. Dávid időnként felvetette, hogy ő nevelte az öccsét. Ez persze így nem igaz, de kétségtelenül sokat segített nekünk. Szerintünk csupa praktikus tudást szereztek a nagyfiaink azzal, hogy megtanultak gyereket pelenkázni, etetni, fürdetni. Nekem az volt egyébként vicces a késői gyerekvállalásban, hogy korábbi középiskolai tanítványaimmal együtt lettünk szülők.

 

42 éve szimbiózisban

 

 A családi élet mellett két nagyszerű karrier ívelt fel és ível a mai napig. Vajon mi a siker receptje? Hogyan lehet összeegyeztetni a két karriert és a családot?

KJ: Egyebek mellett úgy, hogy nem szóltunk bele a másik munkájába. Én nem akartam vezetni a múzeumot helyette, ő pedig nem szólt bele, hogyan tanítsak. Bennem van egy jó adag exhibicionizmus, mégis mindig respektáltam, ahogyan a rábízott intézményt vezette.

KDM: Nagyon sokat jelent, ha az ember olyan munkát végez, amit szeret, amit nem teherként él meg, így a hétfők sem tűnnek borzalmasnak. Emelett a kölcsönös segítség mindenképp sokat jelentett. Munka és két gyermek mellett végeztem az egyetemet, de sosem volt probléma abból, ki végzi el például a házimunkát - mindig az, akinek több ideje jutott rá. Azzal pedig szerencsénk volt, hogy János tanárként dolgozott, így a szünetekben tudott vigyázni a gyerekekre. Annak ellenére, hogy dolgozó szülők voltunk, meseolvasás nélkül nem múlt el nap. A mai napig emlegetik a gyerekek.

 

A képzőművészet a közös szenvedélyük

 

Pár évtizeddel ezelőtt egyáltalán nem volt megszokott az egyenjogúság a háztartásvezetésben. Hogyan alakult ez ki nálatok?

KJ: Anyukám nagyon elkényeztetett, mindent megcsinált, korábban egy teát nem tudtam megfőzni. A feleségem aztán a házasságunk első napján megkért, hogy ágyazzak be. Igencsak meglepetten fogadtam.Azóta már természetesnek tartom, hogy a jelentkező feladatokat közösen oldjuk meg. Nem derogál a felmosás vagy a mosogatás sem, egyedül a mosogatógépből nem szeretek kipakolni, mert nem tudom, minek hol a pontos helye. De azért ezt is megoldom. Főzök is már, sőt, a bajai halászlé kimondottan az én specialitásom a családban. Szépen kialakult ez, hogy ketten vagyunk egymásra utalva, egyáltalán nem érzem a férfiúi jogaim csorbulásának, hogy elvégzem a rám jutó feladatokat.

 

Ez a póz gyakran visszaköszön a közös fotókon

 

Minden olyan idilli nálatok, de azért nyugtassatok meg minket, hogy ti is szoktatok veszekedni!

KJ: Súrlódások persze köztünk is vannak, de olyan súlyú konfliktussal nem szembesültünk, ami megrengette volna a kapcsolatunkat. Hamar robbanok, kimondom, amit gondolok, de aztán szerencsére 5 perc alatt elpárolog a mérgem, illetve képes vagyok belátni, ha valamit nem kellett volna mondanom, tennem.

 

 

Házassági évforduló Kecskemét és Hévíz között félúton

 

Manapság nagyon megosztó a Valentin-nap. Vannak, akik szívesen ünneplik meg a szerelmüket, mások szó nélkül tovább hajtják a naptárat. Nálatok mi a helyzet?

KDM: Ha nem működnek jól a mindennapok, akkor felesleges egy napra koncentrálni, ugyanakkor minden alkalom kiváló, amikor örömet tudunk egymásnak szerezni. Mióta van Valentin-nap, mindig kapok Jánostól virágot, én pedig általában étcsokoládéval lepem őt meg. A fontosabb alkalmakról természetesen megemlékezünk, de egyébként is szoktam virágot kapni.

KJ: A Valentin-napra is figyelek, de emlékezetesebb volt a 40. évfordulónk megünneplése. A feleségem éppen Hévízen volt, én itthon, Kecskeméten, és félúton találkoztunk egy steakhouse-ban. Mindehhez persze az kell, hogy a mai napig lelkesedünk egymásért. A korunk annyi, amennyi, ezek makacs tények, de közben igyekszünk belül fiatalok maradni. Szeretünk színházba járni, Marika szívesen fest, én kiállításokat nyitok meg, tehát a képzőművészet is közös szenvedélyünk. Kirándulunk, randevúzunk Tokajtól Párizsig. Sokan aggódnak, mi lesz, ha kirepülnek a gyerekek. A mieink is felnőttek, külön élnek tőlünk, mégsem érezzük üresnek a házat sem, az életünket sem.

 

Milyen jó tanáccsal szolgálnátok házasság előtt álló pároknak?

KJ: Az óriási felelősség, amikor az ember azt mondja, igen, vele akarom leélni az életem. Ennek alapfeltétele, hogy ismerd a másikat. Nem elég rá két hét, nem sprint sport ez! Hagyni kell elmélyülni a kapcsolatot. Ha így tesznek, nagyobb az esélye, hogy tartós lesz a kapcsolatuk. Én a mai napig őszintén szeretem a páromat, és ezt nem befolyásolja, hogy eltelt közben 42 év.

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: péntek, 14 február 2020 12:05
Értékelés:
(6 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449