Nyomtatás
15
2020 márc.

"Eszem ágában sem lett volna otthon tanítani a gyermekemet"

 

Otthontanítás két gyerkőccel éveken át? A digitális tanrend és az otthonoktatás bombaként robbant be pénteken a magyar közéletbe, kérdőjelek sokaságával, pedig annyira nem új dolog az otthoni tanulás, bár inkább csak szigetszerűen találkoztunk vele. Az Együtt a Kecskeméti Családokért Alapítvány egyik oszopos tagja, Tedd Tünde 3,5 évvel ezelőtt mesélte el nekünk, hogy ők hogyan oldották meg a szituációt. Ezt a 2016-os interjút adjuk most újra közre, mert Tündi reménykeltő és gyakorlatias tippjei igazán jól jönnek  az iskolaszünethez.

 

Trendalelke: Mielőtt az otthon tanulás, vagyis tanítás mellett döntöttél, főállású anya voltál vagy dolgoztál?

Tedd Tünde: Főállású anyukaként vágtam bele Emmával, a Kecsap elindítása (Együtt a Kecskeméti Családokért Alapítvány, ahol Tündi alapítótag, a szerk. megj.) még csak tervben volt.


Mi vitt rá Titeket erre a nem szokványos útra?

Eszem ágában sem lett volna otthon tanítani a gyermeket, eszembe sem jutott soha a magántanulói státusz, nem voltak olyan gondolataim, hogy én most megmutatom a világnak, hogy mindenkinél jobb vagyok. Sőt, alig vártuk a gyerekekkel, hogy elkezdődjön az iskola. Kicsi kora óta mondogattam Emmának, mennyire jó lesz, amikor majd áramlik a tudás, kinyílik a világ, minden kérdésedre választ kapsz, szóval nagyon támogattam az iskolát, a tanulást, pozitívan indultunk neki. Később azonban mindez megváltozott. Anélkül, hogy nagyon belemennék a részletekbe, annyit el kell mondanom, egy pedagógus miatt döntöttünk az otthon tanulás mellett. Nem szeretnék róla negatív dolgokat mondani, mert nem volna tisztességes, hiszen elhunyt már ez a tanító. Utólag egyébként is rájöttem, hogy ez a pedagógus egy beteg ember volt - lelkileg, fizikailag egyaránt. Inkább a feletteseit teszem utólag felelőssé abban, hogy nem tettek semmit annak érdekében, hogy kezeltesse magát és ne bánjon úgy kisgyerekekkel, ahogy… Egy pici gyerek nem feltétlenül azt mondja el otthon, ami történt, mivel azt hiszi, hogy minden a rendszer része. Tőlünk azt hallotta, a pedagógus a második szülő, épp ezért elfogadta a dolgokat, és csak később derült ki, mennyi sérelem érte. Emmát úgy küldtem elsőbe, hogy nagyon kíváncsi, érdeklődő, vidám, életigenlő kicsi lány volt. 3. év elején viszont már azt éreztem, hogy ez egyre inkább kifogy belőle. Hazajött egy nap, és azt kérdezte: “Mami, én vagyok a legbutább kislány ezen a világon?” Ez volt az a pont, amikor meghoztam a döntésem. Kiráz a hideg, ha erre gondolok. Nem vagyok lázadó típus, de az ember érzi, amikor ki kell állnia a családjáért. Úgy éreztem, elég volt, ezt nem lehet csinálni ezzel a kicsi emberrel, vissza akarom kapni azt az olvasni szerető, vidám kislányt, akit iskolába küldtem. A férjem először furcsán nézett rám, de hamar rájöttünk, hogy ez lesz a mi utunk.

 

Olívia, Tünde, Emma és Benson


Nagyon ki kellett lépni a komfortzónátokból?

Azt hittem az elején, hogy nagyon más lesz minden: brutális, az egész életünket felforgató változásra számítottam, de rá kellett jönnöm, csak a döntés meghozatala volt nehéz. Utána minden egyes kis puzzle darab a helyére került és békességben tanultunk együtt.


Könnyített a helyzeten, hogy amerikai férjed van? Rugalmasabban kezelte ezáltal a helyzetet?

Az biztos, hogy az a fajta flexibilitás, ami bennük van, az sokat segített. Sok ismerőse otthon tanult, náluk ez a világ legtermészetesebb dolga. Neki tehát ez nem volt újdonság. Az is sokat segített, hogy rendkívül pozitív gondolkodásúak ők. Már 20 éve él Magyarországon, és soha nem értette, miért ilyen önbizalomhiányosak a magyar emberek. Akkor jött rá, amikor a gyerekünk elment iskolába. Az iskolarendszerünk, a hozzáállásunk, a hibakeresés a gyerekek teljesítményében rendkívül rossz hatással van a személyiségfejlődésre. Ez tehát az elejétől kezdve nem tetszett neki, ez nyilván megkönnyítette a döntést. Persze az is sokat segített, hogy anyagilag stabil háttérrel rendelkezünk a férjem révén, nem kell aggódnunk, hogy a hó végén kerül-e étel az asztalra, így meg tudtuk oldani, hogy otthon maradjak. Fizikailag, anyagilag és lelkileg is sokat számít tehát, hogy egy másik, egy nagyon pozitív kultúra szülötte.


Hogyan indultatok neki az otthon tanulásnak?

Nagyon szeretem Vekerdy Tamást, sokat olvastam tőle. Egy konferencián hívta fel a figyelmünket, hogy Magyarországon nincsen iskolába járási kötelezettség, csak tankötelezettség. Ez egy gyújtópont volt számomra. Amellett, hogy ő támogatja az otthontanulást, azt mondja, kerüljük, hogy a szülő tanítsa a gyereket, ezért nagyon féltem. Ehhez hozzátartozik, hogy nagyon vallásos ember vagyok, így amikor eldöntöttem, imádkoztam, hogy Istenem, segíts, menjen minden gördülékenyen. Emmával, aki akkor 8-9 éves volt, leültem, megbeszéltem, hogy egy csónakban evezünk, ha jól csináljuk, ez egy szuper dolog lesz és megmenekülünk attól a rossz miliőtől, amiben nap mint nap része volt. Biztattam, hogy legyünk partnerek, vigyük előre ezt a hajót. Olyan bölcsességgel fogta fel, olyan motivált volt, hogy nagyon jól sikerült. A könyvtárban tanultunk többnyire, ahol adott volt az atmoszféra.


Az iskola részéről milyen volt a fogadtatás?

Természetesen nem örültek. Én viszont nagyon felkészülten mentem az igazgatóval beszélni: kinyomtattam a hatályos jogszabályokat. Jól tettem, mert az volt az első szavuk, hogy ezt nem lehet. Amint odatettem a papírt eléjük, már nem tudtak nemet mondani. Ezt tanítom a gyerekeimnek is: azért tanuljanak, hogy meglegyen a szükséges tudáshalmazuk bizonyos dolgokról, elkerülvén, hogy félrevezessék és megvezessék őket. Picit botránykő lettünk talán, de úgy éreztem, ezt a harcot én megvívom a magam csendes, kulturált módszereivel, mert nekem a gyermekeimnek kell elszámolnom a későbbiekben, nem az igazgatótanács felé. Kénytelenek voltak elfogadni a döntésünket. Az osztályozó vizsgán még próbált akadályt állítani a gyermekem elé ez a pedagógus, és akkor az iskolaváltás mellett is elköteleztük magunkat.

 

Tünde és a férje, Kelley


Mások követték a példátokat?

Előttünk már kb. 10-en hagyták ott az osztályt. A magántanulóságot nem követték, szerintem ennek az az oka, hogy nagyon sokan anyagilag nem tudják vagy nem merik bevállalni, sokaktól pedig hallom, hogy nem érzik magukat erre alkalmasnak. Én viszont őszintén mondom azt, hogy ezt mindenki tudja csinálni. Ott vannak a tankönyvek, némi tehetség kell ugyan a gyerekek motiválásához, hiszen jópofa élménypedagógiát kell felépíteni.


Mióta tanultok otthon?

Már három éve, és egy éve szimultán a kisfiam is otthon tanul Emma mellett. Nála nem voltak problémák, viszont úgy éreztem, hosszú távon hátrányos lesz, ha Emma otthon van, neki viszont mindig el kell mennie, szerintem nem fogadta volna jól. Szívesen tanul otthon.


Mi lesz Olíviával, a harmadik gyerkőccel?

Ő egy nagyon helyes kicsi lány, szeret iskolába járni - az elsőt a suliban kezdte. Nagyon motivált, egy nagyon helyes pedagógushoz került, azt látom, hogy egyelőre az iskolarendszeren belül fog tanulni, aztán majd az élet hozza, mi lesz.


Mi az, ami nagyon bejött nektek a 3 év alatt ebben az új életmódban?

Hogy a magunk urai vagyunk, hogy nem a jegyekért tanulunk, hanem a tudás megszerzéséért. Persze tisztességesen fel kell készülni a vizsgára. Nagyon fontos számomra, hogy a gyerekeim véleményt formáljanak, és vannak is nagyon értékes hozzászólásaik. Az a jó, hogy nekünk erre van időnk és terünk. Megkérdezhetem a gyerekem, hogy ő mit tett volna Hannibál helyében, ha ott van az Alpokban, ő is átment volna? Lett volna benned annyi kurázsi? Benne miért volt? És ezzel rábírom őket a gondolkodásra. Néha azért írunk dolgozatot, amit aztán százalékolunk: ez nekünk arra jó, hogy rájövünk, mivel kell még foglalkoznunk.


Hogyan kell elképzelni egy szokványos tanulós napotokat? Anyából szigorú tanító/tanár néni lesz a reggeli után?


20 perces váltásokban gyakorlunk: amíg az egyik zongorázik, addig a másik matekozik velem egyet. Utána egy együtt olvasós, nyelvtanozós közös foglalkozás következik, kicsit tollbamondunk, stb. A lányom 5., a fiam 3. osztályos volt, úgyhogy ez még megy egyben. Ezt követően külön válnak, az épp fontos tantárgyból adok feladatot az egyikőjüknek, addig pedig a másikkal személyes órát tartok. Viszonylag kevés idővel nagyon jól haladunk. 3-szor 45 percet tanulunk naponta átlagosan. Később még elszaladunk lovagolni, felmászunk a dombra, elmegyünk színházba, megnézünk egy filmet, az aktuális tanulmányokhoz keresünk programot. Mivel 5.-ben fontos volt Petőfi, elmentünk Kiskőrösre megnézni a házát, idézetet keresünk tőle, gondolkozunk, milyen személyiség lehetett.


Szoktam mondogatni, hogy Magyarország a matek korrepetálás országa. Ez is külföldön teljesen más. Például Svédországban azt keresik, miben jó a gyerek, és arra járatják. Magyarországon megkeressük, miben rossz a gyerek, és elküldjük korrepetálásra. Kemény Dénes mesélte egyszer, hogy volt egy rendkívüli rálövője. Az edzés szünetében mondta neki, hogy “Mester, nekem nem megy a védekezés, rá kellene erősíteni”. Ő pedig azt felelte, “Majd gyúr arra az, aki a világ egyik legjobb védője, te gyakorold a rálövést”. Én nagyon hiszek ebben az elvben.


Minden hétköznap tanultok?

Van, hogy nem, ha épp kirándulást tervezünk, de azért zongora és olvasás minden nap van. Azt kértem tőlük, minden héten legalább egy könyv legyen folyamatban, ha nem is olvassák ki rögtön. A csütörtöki napon erről beszámolót tartunk. Miért volt számára érdekes a könyv, ajánlaná-e valakinek, olvasni fog-e mást az írótól, stb. Nagyon fontos nekem, hogy nyelvet is tanuljanak, szerencsére erre is van időnk, mint a zongorára. Sok barátomtól hallom, hogy beíratják zenélni a gyereket, de hulla fáradt, mire hazaér, és még akkor kellene a zenével foglalkoznia.

 

Terepmunka


Házi feladatot adsz?

Nem vagyok az a típus, már Szentgyörgyi Albert is megmondta, hogy nem tud három óránál többet figyelni egy nap. Én ezt a három órát próbálom megragadni, utána pedig legyenek gyerekek!


A vizsgák alapján jól sikerülnek ezek a három órák…

Igen, jól mennek a számonkérések, de nem görcsöljük túl. Nem a jegyek jelentik, hogy ki mennyit ér. Ha 3-asra sikerül valami, akkor annak örülünk, hogy elhoztunk egy erős hármast, de ettől a gyerekem nem lesz közepes értékű! Bárcsak minden szülő értené ezt! Nem dőlünk tehát kardunkba, ha valami nehezebben megy. Amikor egy hét van már csak a vizsgáig, akkor szoktunk készülni kérdezz-felelekkel, szimuláljuk a vizsgát, felkészülünk lelkileg. Ezen kívül nem szoktam szóbeli számonkérést tartani, inkább kötetlenül beszélgetünk.


Milyenek a félévi vizsgák?

Szóban és írásban egyaránt számot kell adni a tudásról. A kerekegyházi Móra Ferenc Általános Iskolához tartozunk, ahol nagyon támogatóak, amiért hálásak vagyunk nekik. Szeretnek minket a pedagógusok.


Az iskolába milyen gyakran járnak be a gyerekek?

Kéthetente egyszer egy egész napot a saját osztályukban töltenek. Az osztálytársak nagyon rugalmasak és befogadóak voltak. Gondolkozunk rajta, hogy szeptembertől többet bent legyenek. Szeretnek bent lenni, de nem szomorúak, ha mégsem kell menni.


Visszakaptad Emmát, a kíváncsi, vidám kislányt? Látod a változást rajta?

Azt szoktam mondani, nyomokban még tartalmaz némi iskolai hatást. Mielőtt iskolába ment, bátran beadta a levelet a postán, kért magának fagyit, aztán bizonytalan lett, kevésbé merte ezeket megtenni. Nagyon érdekes, mi váltotta ezt ki belőle. Határozottan azt gondolom, hogy ez jelzi a rendszer hibáját. Nem akarok általánosítani, de sokaktól hallom ugyanezt a hatást.

 

Szárnyaljon a kreativitás!


Mit gondolsz, jó pedagógus lennél?

Határozottan nem gondolom, hogy egy 30 fős osztályt tudnék tanítani. Nem hiszem, hogy ez lenne az utam, ez a pedagógusok hivatása. Egy-két gyerekkel viszont prímán kivitelezhető a tanítás. Ezért is elegendő kevesebb idő, hiszen én csak két gyerekkel foglalkozom, nem egy osztállyal.


Vannak nehézségeitek az otthon tanulásban?

Hazudnék, ha azt mondanám, mindig minden flottul megy. Nyilván van olyan, hogy a gyerekeknek nincs jó napja. Erre rá kell érezni, és olyan feladatokat választani, ami még ilyenkor is tetszik nekik. Ha látom, hogy unatkoznak, akkor megpróbálok érdekesebb módszereket kitalálni. Mindamellett tőlük is kérem, hogy legyenek toleránsak, hiszen nem mindig veszünk érdekes témát. Ez már viszont elvárható ekkora gyerekektől, hogy akkor is mindent beleadjon abba a 20 percbe, ha épp a szorzótáblát gyakoroljuk. Számomra persze rengeteg energiabefektetést igényel ez a projekt, kevesebb idő jut magamra mint nőre, feleségre, de azért megtalálom erre is az időt. A legfontosabbak most a gyerekeim.


Meddig fogtok otthon tanulni?

Szeretem azt gondolni magamról, hogy nem vagyok annyira öntelt, hogy ne vegyem észre, ha már túlnő rajtam a tananyag. Önvizsgálattal rendszeresen átgondolom, beleférünk-e a képességeim keretébe. Értettem az 5.-es matekot, de már abban nem voltam elég ügyes, hogy tanítsam, ezért Emmával felkerestünk egy matektanárt. Ha elérem azt a pontot, hogy ez már sok nekem, akkor majd megtaláljuk az új utat. Nyitott vagyok, nem kövültünk bele ebbe a szituációba.


Sok támadást kapsz vagy inkább felnéznek rád?

Szerintem akik támadnának, azok inkább csendben vannak. A legtöbbször azt a kérdést szegezik nekem, hogy a gyerekek szocializációjával mi lesz? Azt szoktam mondani, nem biztos, hogy egy kicsi teremben 30 összezárt gyerekkel napi hat órában folyik a megfelelő szocializáció. Másrészt annyit járunk társaságba, hogy ezzel nincs gond. Meglepett egyébként, hány embernek tetszik a módszerem, sok támogatást is kaptam. Rengeteg problémáról hallok, mások is olyan akadályokba ütköznek az iskola kapcsán, mint mi. Nem véletlen, hogy egyre több tanulócsoport is alakul, ahol a szülők csoportosan oktatják a gyerekeiket vagy kifizetnek egy pedagógust. Ez jelzés értékű. Nem arról van szó, hogy mi egy új korszak szülői vagyunk, rebellisek, akiknek semmi sem jó, ahogyan van, hanem ami van, az valóban nem jó. Központilag pedig nem akarnak változtatni. Remek példa az első osztály. Néhány éve ugye eltörölték az osztályzást. Mi lett helyette? Százalékolás. Gyakorlatilag semmi nem változott. Miért nem kaphat a szülő szöveges értékelést, hogy olyan ügyes a gyerek ebben és ebben, de ha egy picit többet olvasna vele a szülő, az sokat segítene. Ez a buzdító jelleg hiányzik, persze nem ráterhelve a feladatokat a szülőkre, hanem együttműködni velük. Az a baj, hogy Magyarországon tantárgyakat tanítanak elsősorban, nem a gyerekeket.


Nagyon sok időt töltötök együtt. Nem mentek egymás agyára?

Amikor közelítünk ehhez, akkor ott a nagy kert, lehet tombolni. Ettől is nagyon féltem az elején, de inkább segített nekünk az otthon tanulás megtalálni, elfogadni egymást. Vannak nehezebb napok, de ez természetes.  Egy családnak az a dolga, hogy megoldja a problémákat, és mindig előre nézzen.

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: vasárnap, 15 március 2020 08:52
Értékelés:
(1 szavazat)

Kapcsolódó elemek

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned