TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Otthon melege \ Apák napi interjú #2: Kurdi Viktor
19
2020 jún.


Apák napi interjú felkérésünkkel Kurdi Viktort, a Bácsvíz Zrt. vezérigazgatóját is megleptük, mégis minden mondata tanulságos és értékes üzenettel gazdagít bennünket. Június harmadik vasárnapján az apákat ünnepeljük, és mi igazán kíváncsiak voltunk arra, hogy egy vezérigazgató miként éli meg az apaságot három gyermekkel, továbbá miként talál időt magának és feleségének a naptárban.

 

 

Trendalelke.hu: Szokták ünnepelni az apák napját?

Kurdi Viktor: Híradásokban már hallottam, de otthon eddig még nem került szóba. Mindenképpen fontosnak tartom a világnapokat - szakmánkból kifolyólag a víz világnapját és a Föld napját -, mert hasznos ráirányítani a figyelmet azokra az értékekre, amelyekkel rendelkezünk.

 

Mindig is nagycsaládot szerettek volna?

Ha jól emlékszem, már az első találkozásunkkor szóba került, hogy számomra a háromgyermekes családmodell az ideális, hiszen én is így nőttem fel. Az öcsém 3, a húgom 10 évvel fiatalabb nálam. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ez az én életemben is megvalósulhatott hasonló korösszetétellel. Kimondottan örültünk, hogy a két fiú után (ők már 18 és 16 évesek) ajándékba kaptuk a lányunkat, aki most 10 esztendős. Teljesen más örömöket, érzéseket hozott az életünkbe. Egy új életszakaszban érkezett a harmadik gyermekünk, így sokkal kevésbé veszélyeztette az aggódás a megélt örömöket, mint a fiúknál.

 

Kata megszületett - 2010

 

Hogyan változtatták meg a gyerekek az életét/munkanapjait?

Rengeteg változást hozott a család bővülése. 24 évesen ismerkedtünk meg a feleségemmel és 26 évesen született az első gyermekünk. Nem voltak ismereteink arról, hogy pontosan mivel jár majd az elsőszülött érkezése, de semmiképp nem éltünk meg lemondásokat, folyamatosan készültünk az anyai, apai szerepre. Azt is beszéltük, milyen ideális lenne a 2 év korkülönbség, és Isten kegyelméből ez így történt. A két gyermek mellett a feleségem teljes munkaidőben ment vissza dolgozni, én pedig már vezérigazgatóként tevékenykedtem, mégis meg tudtuk oldani a mindennapok feladatait és be tudtuk állítani az egyensúlyt a különböző szerepek között. Ez hol könnyebb, hol nehezebb volt, mint bárki más életében. Úgy gondolom, az a fontos, hogy ne szűnjön meg a kiegyensúlyozottságra való törekvésünk, mert az a boldogság egyik alapfeltétele.

 

Sok cégvezetővel készült interjúban olvastam már, hogy az apa felfokozott munkatempója miatt a feleség marad a hátországban.

Az én feleségem nem az a típus, aki szeretne otthon maradni és kizárólag a család menedzselésével foglalkozni. Sokkal markánsabb igényei vannak ahhoz, hogy teljesnek érezze az életét. Nekem sem arra van szükségem, hogy otthon is legyen egy asszisztensem, aki mindent elintéz, hanem egy boldog és elégedett feleségre vágyom, aki velem, mint férjjel és apával ugyancsak elégedett. Ez ad olyan körülményeket, kisugárzást, örömforrást, ami feledtet minden kényelmetlenséget vagy nagyobb energiabefektetést igénylő feladatot. Egy egészséges családban van egy apa, egy anya és a köztük fennálló, tiszteleten alapuló együttműködés vetül ki arra, hogy a gyerek tud-e a korának megfelelő, egészséges testi-lelki fejlődésen átmenni. Mi annak idején erre tudatosan készültünk, szakkönyveket is olvastunk. Azt nem mondom, hogy mindig, mindenben egyetértettük, sőt, voltak, vannak is vitáink - különböző az ingerküszöbünk, ha beteg a gyerek, ha a tanulmányok nem a tervek szerint alakulnak, ha választani kell bármit is. Én például a gyermekkori betegségeknél sokkal hamarabb rohantam volna az orvoshoz, megtettem volna bármit, hogy azonnali javulást lássak. A feleségem viszont szintén jót akarva, de egy más stratégia mentén cselekedett. A kettőből pedig egy egészséges, megfelelő megoldás született minden alkalommal.

 

Apa és lánya

 

Mi az, amit korábban feltételezett az apaságról, de mára csak egy megdőlt elmélet?

Nem tudom, mennyire leszek megosztó a véleményemmel. Régen sokszor hallottam, hogy „kis gyermek kis gond, nagy gyermek nagy gond”. Bennem mindig is aggodalmakat szült, ha belegondoltam, mi lesz, ha felnőnek. Látva saját életünket, nem igazolódott ez a tézis. Úgy gondolom, a vetés-aratás elve működik ezen a területen is. Amilyen értékrendet sikerül a gyerekben elplántálni, amilyen alapvetéseket, egymáshoz viszonyulást lát maga körül, a családban, az nulla éves kortól egy befektetés. A szülő nem egy kívánságautomata, ahova a gyerek bedobja a vágyát, a szülő pedig teljesíti, hanem együttműködő partnerek vagyunk. A gyereknek különböző dolgokra van szüksége a felcseperedéshez: intésre, dicséretre, biztatásra, ajándékra, ölelésre, megértésre, hallgatásra, olykor szidásra. A fiúknál már látjuk ennek a befektetésnek a visszaköszönését, ahogyan kezdik az önálló életüket élni. Mindenesetre örülök, hogy vesztésre áll az említett teória. Az én feltételezésem, hogy amennyiben a szülő nem tanítja meg az egészséges határokra a gyereket, az fiatal felnőttként problémákat fog okozni és lesz a nagy gyerek nagy gond.

 

Milyen a családi munkamegosztás? Tud átvállalni feladatokat a feleségétől?

Amikor még nem volt karantén időszak, szépen megszerveztük, mikor ki hozza és viszi a gyerekeket. Rám is jut ebből a feladatból is, és az sem áll távol tőlem, hogy beülök akár egy szülői értekezletre. Mindketten tudjuk, hogy számíthatunk a másikra, ezt persze nem lehet olyan pontosan behatárolni, mint egy cégnél a munkaköri leírást.

 

Gyerekekkel rózsák között

 

Van olyan tapasztalása, amit a családi életből vett át és hasznosított a munkájában?

Inkább azt mondanám, a coach képzés bizonyult felettébb hasznosnak számomra, amikor is megtanítottak minket jól kérdezni. Arra jöttem rá, hogy ez otthon, a családi kapcsolatokban és a munkahelyen egyaránt remekül működik. Az is igaz, hogy a tanulás folyamán kiismertek a gyerekeim, és tudták, mikor teszek fel olyan kérdést, ami a tanulmányaimból ered. Ez a filozófia közel áll hozzám: többet kérdezni és őszinte figyelemmel befogadni a válaszokat alapszükséglet a sikeres családi kapcsolatokhoz.

 

Mi adta a motivációt a képzés elkezdéséhez?

Érdekelt a téma, és szerencsére minden adott is volt, hogy beiratkozhassak. A diploma megszerzése után tartottam formális coaching üléseket kollégáknak, családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek, de még idegeneknek is pro-bono. Ezek elsősorban a tapasztalatszerzésről szóltak, és sikerélményekkel szolgáltak. A jegyzeteim még megvannak, úgyhogy ha egyszer úgy alakul a sorsom, hogy komolyabban szeretnék ezzel a szakmával foglalkozni, akkor lesz honnan felelevenítenem a tanultakat, tapasztaltakat.

 

Családi fotó Kamerunban

 

Mit szeret csinálni legjobban a gyerekekkel? Van olyan, hogy apás program?

Szeretünk együtt sportolni, tollasozni, röplabdázni, pingpongozni. 2016-ban a fiúkkal voltam a labdarúgó-Európa-bajnokságon, Marseille-ben, ami óriási élményt nyújtott, de tavaly már együtt is beneveztünk egy nagy utazásra, Kamerunba. Inkább a közös programokra helyezzük a hangsúlyt, igyekszünk tudatosan építeni a család egységét, ami leginkább a közös étkezések alatti beszélgetésekben nyilvánul meg. Nyilván nincs olyan, hogy ezekben az olykor tízperces, máskor félórás beszélgetésekben mindenki mindig egyforma intenzitással vegyen részt, de azt gondolom, aki csak passzív szemlélője egy-egy téma kibontásának, rá ugyanúgy hatással van. A gyerekek is tudják, hogy hozzá kell járulniuk a családi egység építéséhez. Témát találunk bőven. Áldásosnak tartom, hogy az engem szülőként feszítő kérdésköröket is körbejárjuk, mint például a szerhasználat, játékfüggőség, de szinte bármit megbeszélünk a koruknak megfelelő szinten.

 

Férj, három gyermek édesapja, mellesleg vezérigazgató. Kurdi Viktornak egyáltalán jut ideje magára?

Minden ember számára fontos, hogy maradjon „énideje”. Én ennek egy részét a heti egy teniszezéssel használom ki, de örülök, ha tudok futni is. Az „énidőbe” sorolom azt is, ha motorozunk a feleségemmel. A kerti munkákat szintén örömmel végzem, mivel irodai környezetben töltöm a napom nagy részét, jól tud esni helvéciai kertünkben a fizikai munka. Az időmenedzsment manapság hatalmas kihívás, a mai környezetet, amiben élünk, én már nem is fogyasztói társadalomnak mondanám, hanem inkább élményközpontúnak: hajszoljuk az élményeket, hajtjuk a programokat. Sokszor átéltem azt, hogy az adott programon már a következő program körül jártak a gondolataim, és ez csorbította az örömöm. Akadálypályává vált a naptáram. Rá kellett tehát jönnöm arra, hogy sokkal szigorúbb naptármenedzsmentet kell bevezetnem ahhoz, hogy az adott pillanatban tudjak élvezettel jelen lenni, és ezt két-három havonta felülvizsgálom. A feleségem ebben remek partner. 

 

Kamerunban a kis barátnővel 

 

Van dedikált hely a naptárukban, amikor a feleségével rendszeresen ápolják a párkapcsolatukat?

Az utóbbi fél évben kimondott intézményesített formát öltött: társastánc tanfolyamra jártunk szerda esténként. Az örömünket tetézte, hogy két fiunk is részt vett rajta táncpartnerével. A magunk módján mindig megtaláljuk a változatosságot ezen a területen, például időnként együtt ebédelünk randiszerűen. Azt látom, hogy akik tudatosan nem határozzák el, hogy fenn akarják tartani a kapcsolat tüzét, őket könnyen felemésztik a teendők. Barátom és képzésvezetőm borkóstolóval egybekötött párkapcsolat erősítő vacsorákat szervez, Kecskeméten is volt már néhány alkalommal. A párok itt tudnak egymással foglalkozni, közös terveket szőni, értékelni a különböző nézőpontokat és előrébb lépni a saját házasságuk építésében. Mivel van bennem egy ilyesfajta küldetéstudat, közre is szoktam működni ezen este szervezésében, valamint elengedhetetlenek tartom megélni ezeket a saját házasságomban.

 

Van olyan érték az életében, amit az édesapja adott Önnek és mindenképp tovább szeretné adni a gyermekeinek?

Azt emelném ki, hogy mennyire fontos az egymás tiszteletén alapuló kapcsolatrendszer-működtetés a család és a munkahely színterén egyaránt. Ez egy bibliai alapvetés, ebben hiszek és ezt szeretném megtanítani a gyerekeimnek is. Ebben benne van a másik véleményének elfogadása, a kölcsönösség elve, hogy bánjatok úgy másokkal, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak. Ezeket nem tudtam volna így megfogalmazni a 18. születésnapomon, kellettek az évek, hogy, mint egy kulcsot meglássam és tovább adhassam.

 

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: szombat, 20 június 2020 22:15
Értékelés:
(11 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449