TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Otthon melege \ Apák napi interjú #1: Ittzés Tamás
20
2020 jún.

Apák napi interjú #1: Ittzés Tamás

 

Megleptük apák napi interjú felkérésünkkel Ittzés Tamást, aki őszintén bevallotta nekünk: hallott már ugyan erről a kezdeményezésről, de fogalma sincs az eredetéről vagy a dátumáról – utóbbira, mint Tamás gyors internetes kutakodásából kiderült, szinte ahány ország, annyi válasz. Aki esetleg szintén nem tudná, hazánkban az USA-ból indult apák napját tartjuk, június harmadik vasárnapján. A kétgyermekes apuka mindenesetre vállalta, hogy faggassuk kicsit a gyermeknevelés szépségeiről, az apaság kihívásairól. Tamást és feleségét, Mudrák Mariannt nem kell bemutatnunk a kecskemétieknek, mindketten a zenei élet meghatározó és kedvelt szereplői. No, de hogyan működnek családként, az 5 és fél éves Marci és másfél éves Bálint érkezése óta?

 

 

 

Trendalelke.hu: Tartjátok az apák napját?

Ittzés Tamás: Mindössze néhány éve hallottam először, hogy létezik. Titkon biztosan minden férfi irigykedik kicsit a párjára, hogy az anyák napját ünnepeljük, ugyanakkor mondhatjuk, hogy két ilyen imádnivaló fiúval minden nap anyák és apák napja. Egyébként pedig az, hogy mennyire válik erős hagyománnyá az apák napja, az a nőkön múlik.

 

Mindig is fiús apukaként vizionáltad magad?

Abszolút nem volt preferenciám, de egyáltalán nem bánom, hogy fiús apuka lettem. Olyan szempontból persze lehet fontos, hogy a gyerek tovább viszi-e a családnevet. Mi hárman vagyunk fivérek, az egyik testvéremnek egy fia és két lánya, a másiknak két lánya született, úgyhogy mi, a két fiúval, javítottunk az arányon. Pár éve volt egy nagycsaládi találkozó, ahol Ittzés dédapám leszármazottai közül voltunk vagy százötvenen, és a családfából kiderült, hogy közel háromszáz utódja volt és van öt generáció alatt. Pedig ha neki nincs fia (volt négy, plusz két lánya), akkor kihalt volna az Ittzés név.

 

 

Hogyan változtatták meg a gyerekek a mindennapjaitokat? A zenészek élete nem egy kiszámítható, 8-tól 4-ig tartó munka.

Azt gondolom, erre leendő apaként és anyaként egyaránt fel lehet és fel kell készülni, legrosszabb esetben is akad rá 7-8 hónap, de az esetek többségében nem véletlenül pottyan a családba egy csemete. Nem mindig könnyű, sőt, ránk is kihívások várnak ősztől, amikor is Mariann újra tanítani fog, Bálintot viszont nem szeretnénk bölcsődébe adni. Ezek azonban szép feladatok. Sosem éreztem semmit tehernek velük kapcsolatban, se a pelenkacserét, se az éjszakai ébrenléteket. Én például mostanában kezdtem visszaszokni arra, hogy itthon komolyzenét gyakoroljak, eddig nem igazán adódott rá alkalmam. A karantén miatt a Bohém-koncertek és a JAZZFŐVÁROS kevesebb szervezőmunkát igényeltek, az online tanítás pedig ugyan több munkát adott, viszont fizikailag nem kellett bejárnom a Debreceni Egyetemre, amivel persze időt spóroltam. Szóval jól működik a rendszer nálunk.

 

 

Milyen a családi munkamegosztás?


Szerintem optimálisan sikerült felosztanunk a teendőket Mariann és köztem. Én például szívesen bepakolok a mosogatógépbe, de a mosás, vasalás nem az én reszortom. Ha itthon vagyok, akkor a fürdetésből, meseolvasásból, altatásból kiveszem a részem, illetve általában én kelek a fiúkkal, és a reggeli kását ugyancsak előszeretettel elkészítem.

 

Micsoda egészségtudatosság!

Mariann remekül főz és gondosan válogatja össze az alapanyagokat, úgyhogy szerencsére egészen egészségesen étkezik az egész család, aminek én a reggelin kívül csupán boldog felhasználója vagyok.

 

 

Mi az, amit korábban feltételeztél az apaságról, de mára csak egy megdőlt elmélet?

Nem igazán tudok ilyet mondani. Mindig is imádtam a gyerekeket, ha vendégségbe mentem olyan családtagokhoz, ismerősökhöz, ahol voltak gyerkőcök, hamar rájöttek, hogy vicces pasas vagyok, rám lehet mászni, dobálni fogom őket, szóval jól kijöttünk.

 

Mi az, amit korábban sohasem gondoltál volna az apaságról, mégis rád cáfolt?

Minden várakozásomat felülmúlta, hogy az ember mennyire szereti a saját csemetéjét. Egy teljesen más kategória, mint bárki mást szeretni. Mindkét szülésnél bent voltam, azok is a vártnál még csodálatosabb megtapasztalások voltak. Minden apukajelöltnek azt tanácsolom, ha tehetik, legyenek jelen a nagy pillanatnál!

 

 

Mi hiányzik a gyermekvállalás előtti életedből?

Mondhatom, hogy az a fajta szabadság – programokban, utazásban, zenélésben –, ami korábban megvolt, de ezért kárpótolnak a fiúk. Hiány helyett inkább azt érzem, már várom, hogy csomó dolgot tudjunk együtt kipróbálni, Marcinak például már pedzegetem, hogy megyünk majd túrázni.

 

A Facebook-oldaladon jó pár videót találni, ami bizonyítja, hogy Marci és Bálint már most imádnak zenélni.

Igen! Marci 20 hónaposan (akkora volt, mint most Bálint) bevásárlás közben felfigyelt az áruházban szóló muzsikára, és megkérdezte, hogy “apa, ez kjajinét”? Szopránszaxofon volt egyébként, nem sokat tévedett. A hangszereket azóta is tévedhetetlenül ismeri fel. Órákig le tudja kötni magát a zenéléssel. Szerencsére nem igazán kellett efelé terelgetnünk, magától beszippantotta a zene. Bálint ugyancsak rákapott az ízére. (Ottjártunkkor is épp furulyázott a háttérben. – a szerk.) Örülni fogunk, ha ezt a pályát választják maguknak, de természetesen hagyjuk majd, hogy eldöntsék, mit szeretnének.

 

 

Jó testvérek a fiúk?

Remekül kijönnek, Bálint rengeteget tanul Marcitól, Marci pedig mint gondoskodó báty, van, hogy ad Bálintnak a délutáni alváshoz egy védelmező plüssállatot, ahogy ő mondja, egy alvópajtást.

 

21. századi apukaként mi számodra a legnagyobb kihívás a gyermeknevelésben?

Távol tartani őket ettől a sok kütyütől, miközben mi is hozzá vagyunk nőve. Évekkel ezelőtt Marci, aki még soha nem nyúlt előtte telefonhoz, a családi albumban úgy próbált lapozni és nagyítani, mintha a kijelzőt kezelné. Ez eléggé elgondolkodtatott minket. Sokáig harcoltam, hogy ne legyen tévénk, de aztán mégis lett. Adás továbbra sincs, csak wifiről használjuk, Marci rákapott az “apazenére”, sok bohémes és más zenei videót néz rajta. Óhatatlanul bekúsznak időnként számomra teljesen bugyuta mesék, de teljesen kikerülni nem is lehet ezeket, mert ha itthon nem is találkoznak velük, akkor látják mondjuk a cipőboltban. Ezeket próbáljuk a közös kalandokkal ellensúlyozni, bicajozunk, rengeteget játszunk az udvaron, focizunk, sátrazunk, levezetjük az energiát. Minden este mesét olvasunk, mert látjuk, tapasztaljuk, mennyire másképp hat egy történet, ha a gyerekek maguknak képzelik el a karaktereket. Marci képes órákig rajzolni egy-egy meseélményét.

A házastársi kihívás egyébként bizonyos szempontból nagyobb, mint a szülői, két ilyen örökmozgó energiabomba mellett nem könnyű időt szánni arra, hogy megtartsuk a másikat és magunkat nőnek, férfinak, vagy éppen énekesnek és hegedűsnek – hogy ne csak anya és apa legyünk.

 

 

Mik a trendi mesék most nálatok?

Este általában mesekönyvek kerülnek elő, magyar népmesék, Lázár Ervin, de Pásztor Andi A platánfa álma című meséjét most olvassuk másodszor. Marci szeret megkérni, hogy „fejből olvassak”, ilyenkor ki kell valamit találnom. Alapvetően kreatívnak tartom magam, de ez nehéz feladat. Többnyire róla és az állatkáiról mesélek, s van, hogy tátott szájjal hallgat, de előfordul az is, hogy a fáradtság miatt olyan sületlenségeket hordok össze, hogy szinte elszégyellem magam. Bálint pedig inkább azt igényli, hogy az édesanyja fektesse az ágyba, a mesélést most próbáljuk nála bevezetni.

 

Szigorú apa vagy?

Inkább következetes. Mindig megmagyarázzuk, mit miért nem szabad. És persze azt is, hogy helyette mit szabad. Mariann pedig, ha hisztizik valamelyik gyerek, nagy mestere a figyelemelterelésnek.

 

 

A legviccesebb eset, ami apaként megesett veled?

A Facebookon szoktam gyűjteni ezeket, elsősorban amiatt, hogy nekem meglegyenek egy helyen. Van például egy aranyos barkochbázós sztorink:

Marci gondolt elsőnek.

- Élőlény?

- Nem.

- Tárgy?

- Nem.

- Fogalom?

- Nem.

- Marci, valamit elrontottál! Valamelyiknek lennie kell!

- Na jó, akkor inkább elmondom. A Jóistenre gondoltam.

 

Egy esti párbeszédünk ugyancsak mókásra sikerült nemrég:

“Gyere ide, Marci, hadd adjak egy puszit, annyira tündér vagy!” – így akartam megölelni. “Neked meg annyira büdös a szád, mert sört ittál. A felnőtteknek ilyenkor büdös a szája” – közölte velem, aztán odabújt hozzám és azt mondta: “Szeretlek, apa!”

 

 

Tervezitek-e még bővíteni az Ittzés család létszámát?

Most úgy gondoljuk, hogy nem. Az embernek 50 felett már jól át kell az ilyesmit gondolnia…

 

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: vasárnap, 21 június 2020 09:03
Értékelés:
(10 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449