TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Női percek \ Szekeres Adrien: Mi nők bolondulásig tökéletesek akarunk lenni
13
2016 febr.

Szekeres Adrien: Mi nők bolondulásig tökéletesek akarunk lenni

 

Könnyűzenében és komolyzenében egyaránt jártas énekesnő, kifinomult hölgy, boldog családadnya. A Malom Magazin első megjelenésének tiszteletére rendezett esemény díszvendégével, Szekeres Adriennel beszélgettünk, aki mesélt nekünk a karrier és a magánélet összeegyeztethetőségéről, tudatos szakmai útépítéséről, és elárulta, idén szeretne még Kecskemétre látogatni.


Trendalelke.hu: Keveset hallunk rólad mostanában a médiában. Tudatosan léptél hátra?

Szekeres Adrien: Az az igazság, hogy ez így van már egy ideje. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hol szeretnétek engem látni, hallani. Ahol úgy érzem, van dolgom és tudok azonosulni vele, ott most is szívesen megjelenek. Nagyon szeretnem, ha énekelni hívnak, és ha erről beszélhetek, de sajnos egyre kevesebb az ilyen lehetőség a televízióban. Botrányokat persze nem lehet hozzám kapcsolni. Pár évvel ezelőtt megalkottam az elképzeléseimet, és ha valami ettől távol áll, azt nem vállalom. Csakis azt, ami őszintén jön és testhezálló.


Cindy Crawford nyilatkozta anno, a mai kor hazugsága, hogy egyszerre a miénk lehet minden: sikeres karrier, család, boldogság, egyensúly. Népszerű, elismert énekesnő vagy, feleség, anya. Mit gondolsz erről?

Először is, azt gondolom, a 21. század nőjénél nagyobb bolondot a világ nem hordott a hátán, hiszen minden fronton tökéletesek akarunk lenni. A mai nő dolgozik 8-12 órát, otthon gyereket nevel, főz, mos, egyben dietetikus, edző, meg divatszakértő, továbbá jó feleség. Azért ez néha ijesztő. Véleményem szerint nagyon sok és nem normális, amit a nők akarnak. Meg kellene találnia mindenkinek az egyensúlyt, miből milyen mértékben vállaljon szerepet. Mit minek a rovására tud elmélyültebben végezni. Szervezői készségeket tekintve nagyon jók a mai nők. Én is logisztikázok, szervezek, embereket irányítok és számon kérek: a munkatársaimat, a gyermekeimet, szegény anyukámat, akinek mindent tudnia kell - hogy hánykor van a balett, a zongora, mit kell a gyerek szendvicsébe kenni. Nem egyszerű, de nekem az a szerencsém, hogy az átlagemberekéhez képest más ritmusú az életem. Vannak időszakok, amikor nagyon sokat dolgozom, ilyenkor abszolút a munkáé a főszerep, a másik oldalt kell tökéletesen leszervezni. Van viszont, hogy dolgoznak a munkatársaim, akkor én többet tudok lenni a családtagjaimmal, tehát ez így szépen kiegyenlítődik. Ehhez már mindenki hozzászokott. Tudják a gyermekeim, hogy most anya kivonta magát a forgalomból, de azt is tudják, hogy visszatérek. Nálunk ez így hullámzik. Az a fontos, hogy ne hagyjuk egyiket vagy a másikat, a semmittevést vagy a túlpörgést begyűrűzni. Ha nem is egy napon vagy egy héten belül, de próbáljuk az egyensúlyt megteremteni. Nálam havi periódusban változik. November, december, január nagyon pörög, február, március kicsit nyugodtabb, aztán áprilistól megint sűrű a naptáram. Túlélhető, mert tudom, hogy van egyszer egy vége a folyamatnak, nem egy állandó mókuskereket hajtok. Van, hogy tényleg nagyon beosztják az időmet, és két perc jut egy interjúra, máskor belefér egy hosszú beszélgetés. Nagyon fontosnak tartom továbbá, hogy az ember töltődjön, a hobbijának éljen.


Hogyan tudsz feltöltődni?

Rendszeresen sportolok: futok és astanga jógázom. Utóbbi nagyon jó az ember idegrendszerének szabályozására, ugyanakkor izommunka is, rugalmasságot ad, tehát fantasztikusan összetett mozgásforma. A futás három évvel ezelőtt lépett be az életembe. Elárulom, ez az első év, hogy nem hagytam abba télre. Nagyon szeretek olvasni is - leginkább életrajzokat, mert érdekelnek az emberi sorsok. Nincs tévénk, ezért filmeket szoktunk nézni a férjemmel. Szeretem a francia és magyar filmeket, tegnap láttuk például A Bélier-családot. Ugyancsak szeretek utazni, mert habár nagyon jó itt élni, nem is tudnám máshol elképzelni az életem, mint Magyarországon, mégis, amint kiteszem a lábam, kitisztul a fejem, a lelkem, nem foglalkozom a problémákkal. Kikapcsolok minden kommunikációs eszközt, és három-négy nap alatt feltöltődöm. Csomószor előfordul, hogy már második nap jön egy remek ötlet, és csodálkozom, ez eddig miért nem jutott eszembe, dehát azért, mert túl sok minden jár a fejemben. No, és persze a gyerekek is feltöltődést jelentenek. Ha harmóniában élsz, azt a gyerek is érzi, tudja, hogy figyelsz rá, nem csak testileg, hanem szellemileg, lelkileg is vele töltöd az időt. Nem kell ebből sok naponta, csak egy vacsora, egy fél óra, amikor nevettek. Az ő életük is a fejemben van, az ő életüket is hurcolom, de nem panaszkodom, már 12-13 éve vagyok a pályán, és működik a rendszer.


Szoktál énekelni a lányaiddal?

Inkább az örömzenélés jellemző: a férjem zongorázik, előveszik a gitárt vagy a furulyát, és egy közös zenélés kerekedik belőle. Amikor kicsik voltak, énekeltem nekik, tanítottam nekik egy csomó dalt, de azért a 13 éves gyerekkel ez már nem életszerű. A nagyobbik lányom énekelt karácsonykor az iskolában, akkor kicsit segítettem neki, meghallgattam néhányszor. Egyébként nem járnak énekkarra, de zenét mindketten tanulnak és balettoznak. Ott van tehát a zene az életükben, de majd eldöntik, hova tartanak vele. Szakmai szemmel is nézem a képességeiket, fejlődésüket; majd eldől.

 



Olvastuk, hogy nagy izgalomba jöttél, amikor megkaptad a felkérést a duettre Andrea Bocellivel. Ez az izgalom a színpadon állva is tartott?

Vasárnap volt a koncert, és én szerdáig izgultam. Ezt azért tudom, mert szerdán volt egy sajtótájékoztató, amin ott volt Szulák Andrea. Ilyenkor az ember várja, hogy valaki mondjon valami jót, és megtörténik a nagy pillanat, amikor megszűnik az izgalom, és arra koncentrálok, hogy megéljem ezt a nagyszerű lehetőséget. Andi tudott nekem olyan dolgokat mondani, amiktől egyszerűen egy célra koncentráltam, hogy tényleg élvezzem. Ha valaki megnézi utólag a felvételt, látja, hogy fülig ér a szám. A bemutatkozásig izgultam egyébként, mert nem tudtam, Andrea hogyan fog emberként kezelni, de kedves volt, érdeklődő, közvetlen, úgyhogy hamar megnyugodtam. Amikor kiálltunk énekelni, hagytuk, hogy együtt szárnyaljunk.


Jutott időd beszélgetni a világ egyik legkedveltebb tenoristájával? Milyenek a benyomásaid róla a színfalak mögött?

A koncert napján találkoztunk először Andreával, a karmester érkezett pár nappal korábban Magyarországra, vele és a zenekarral próbáltam. A személyisége, az egész lénye nyugalmat sugárzott, amibe engem is bevont. A színpadon még beszélgetett velem, miközben 12 ezer ember előtt vártam, hogy énekeljek. Nem hittem el, de nagyon-nagyon helyes volt. Nyilván nem egy sírig tartó barátság, mégcsak szakmai kapcsolatnak sem nevezném, ez egy találkozás volt, egy fantasztikus élmény, és remélem, lesz folytatása.


Van erre utaló jel?

Pont az a nagyszerű, hogy az ember ilyenkor rájön arra, hogy persze, világhírű énekesről van szó, aki bejárta a világot, de tulajdonképpen miért ne szerepelhetnénk együtt? Tervezzük a folytatást.


2008-ban te is indulója voltál az Euróvíziós Dalfesztivál akkori, magyarországi válogatójának. Követed a versenyt? Mi a véleményed az idei mezőnyről?

Mivel nem nézek tv-t, ez egy borzasztóan nehéz kérdés. Fogalmam sincs a mezőnyről, egyetlen videót sem néztem meg még a Facebookon sem. Tavaly belenéztem egy szállodában, ahol épp műsoron volt. Elvesztettem azonban a fonalat, hogy miről szól ez az egész általánosságban - mi a funkciója, mi a fontos, kit kellene oda küldeni. Magyarországon teljesen evidens az indulók névsora alapján, hogy reklámra használják, mivel mint mondtam, nincs nagyon lehetőség a tv-s szereplésekre. Ide jutott el a magyar szórakoztatóipar.


Tehát téged nem fogunk az indulók között viszontlátni.

Ez 100 százalék. Nagyon sokan keresnek meg konkrét dalokkal, van is, ami most elhangzott, és még tavaly ajánlották nekem. De mikor elindultam a versenyen, külföldről is nagyon sok megkeresés jött. Akkor azt gondoltam, más ország színeiben nem szeretnék indulni, de Magyarországot képviselve sem.


Rossz emlék volt?

Nem volt az. Kipróbáltam, de úgy éreztem, nem az én helyem, jöjjenek a fiatalok és akiknek szükségük van arra, hogy megmérettessék és népszerűsítsék magukat. Én köszönöm, megvagyok nélküle, ez nem az én utam.


Zenei stílusokban melyik inkább a te utad, a pop vagy az opera?

Mindkettőt nagyon szeretem. Az operaéneklés titkos hobbi volt, az éneketanárom és a férjem tudta csak. Már nem az, a közönség is szereti, szinte elvárják. Persze nem egyszerű, mert alkalmas zenekari kíséret kell hozzá. Már nem tudnám a kettőt szétválasztani egymástól, zene-zene, szép dalok. Attól, hogy stílusban eltér, nem jobb vagy rosszabb egyik a másiknál. Nagyon büszke vagyok rá, hogy sok emberrel sikerült megkedveltetnem az operát. Sok ilyen visszajelzést kapok. Szerintem ez jó, kicsit megkínálhatom őket ezzel a stílussal. Én sem mertem volna végighallgatni egy jazzkoncertet 14 évesen, de bizonyos mértékben adagolva megkedveltem.


A közeljövőben hallhat-e élőben téged a kecskeméti közönség a mostani fellépeseden kívül?

Nagyon remélem, azon dolgozunk. A téli turnéban nem volt Kecskemét, tavalyelőtt voltam itt utoljára. Az idei év nem múlhat el nélküle.


Várunk téged szeretettel!

 

Tetszett, amit olvastál?

 

Iratkozz fel e-magazinunkra,

csatlakozz facebook oldalunkhoz,

 

és nem maradsz le a kecskeméti nőknek fontos hírekről, eseményekről, ajánlókról.

 

Kecskeméti nőnek lenni jó!

Utoljára frissítve: szombat, 13 február 2016 17:34
Értékelés:
(2 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449