TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Női percek \ Gödörben vagyok
18
2016 febr.


Csücsülök a gödörben, néha felállok, körülnézek, alkotok, beszélgetek emberekkel, aztán visszaülök a biztonságos kis dagonyámba a gödör aljára. Kimásztam már többször is, minden alkalommal egyre könnyebb és egyre kevésbé süllyedek vissza, csak újra neki kellene állnom. Igazából nem kerülne túl nagy erőfeszítésembe, mégse megy. Mert nem akarok újra visszaülni, meguntam ezt a játékot, csak olyan régóta játszom már, hogy nehéz elbúcsúzni.



Már látom, hogy merre megyek és ott nincs helye ennek a gödörnek, ott más buktatók és nehézségek lesznek, így viszont ettől a jól megszokott, biztonságos, majdhogynem kényelmes gödröcskémtől el kell búcsúzzak. Pedig tuti kis gödör, van egy kis pocsolya az alján, amibe lehet dagonyázni, főleg, ha utána kövér disznónak akarom érezni magam. Magasak a falai is, teljesen el tudom zárni magam a külvilágtól, semmi se jut be, ha nem akarom. Frankó kis gödör ez, ismerős, ismerem minden zugát, minden buktatóját, tudom, mikor elkezdek kimászni, de meggondolom magam és visszahuppanok, hova fogok érkezni és mi fog történni.

Most mégis elmegyek. Őszinte leszek, fáj a búcsú, veszteség ez, gyászolni kell. Vergődöm is vele már jó pár hete. Végül egy több órás kocsiúton hoztam meg a döntést, útban a kisfiam keresztelőjére. Újra végigjárom a 40 napot.

 



Böjtölni fogok, megtisztulni, a szó sokszorosan mély értelmében. Felhagyok egészségtelen életvitelemmel, megszakítom utolsó érzelmi kötődéseimet is az evéssel, az étellel. Rendet rakok a környezetemben, megszabadulok egy halom felesleges cuccomtól. Ezzel párhuzamosan mélyebbre is megyek, felülvizsgálom hiedelmeimet és elengedem a szükségteleneket. Foglalkozni fogok a számomra oly nehéz érzelmekkel, megbarátkozunk, mert új utamon nagy szükségem lesz rájuk.

Kimászok a gödörből, letusolok, tiszta ruhát veszek és legközelebb már egy másik úton indulok el.

Első feladat felkészülni a böjtre.

Tapasztalatból tudom, hogy az első pár nap fizikailag nehéz és nem könnyítettem meg a dolgom. Mivel nem szándékozom többet visszaesni, ezért az utolsó napokat kihasználtam és „habzsidőzsisztem” mindenből.

Sokkal könnyebb a lelki dolgokon agyalni, de amíg csak gondolkodom rajta és nem teszem, az egésznek nincs semmi értelme. Tenni kell, tenni fogom, teszem.

Az első pár nap éhes leszek, igazából csak megszokás kérdése az egész, de erre van egy nagyon jó gyakorlatom. Kiteszem a két kezem kinyújtva magam mellé, vagy elé, vagy fölé, mindegy és csak tartom, amíg csak tudom, mikor úgy érzem egy pillanattal sem bírom tovább, akkor ráhúzok még 10 másodpercet, aztán még egy kicsit, valahol itt van a már minden tökmindegy állapotom, itt leteszem a karjaimat. Ennyire egyszerű, de amikor hirtelen úgy érzem, mardos az éhség, csak eszembe jut, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit elhiszek magamról.

Aztán majd minden kiderül.

Leskovics-Ortelli Andrea fogyókúrás terapeuta

 

Leskovics-Ortelli Andrea

tanácsadó szakpszichológus

a Békés anyu blog szerzője

 

 

 

 

 

Tetszett, amit olvastál?

 

Iratkozz fel e-magazinunkra,

csatlakozz facebook oldalunkhoz,

és nem maradsz le a kecskeméti nőknek fontos hírekről, eseményekről, ajánlókról.

 

Kecskeméti nőnek lenni jó!

Utoljára frissítve: szerda, 08 február 2017 09:21
Értékelés:
(2 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449