TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Női percek \ Kecskemét arcai: Apolka, a kanál- és életművész

07
2017 nov.

Kecskemét arcai: Apolka, a kanál- és életművész

 

Polihisztor vállalkozónő, feleség és anya, aki olyan otthont teremt, ahol "jó otthon lenni". Ha fel kellene címkézni, ezeket a cetliket ragasztanánk rá: örök optimista, emberszerető, fáradhatatlan... Az otthona a munkahelye, mégsem "melegítőben mászkálós háziasszony". Sőt, a férjével osztozik a home office-on, mégis imádják a közösen töltött idő minden pillanatát. Csomósné Verebéli Apollónia úgy szereti az életét, ahogy van, persze mindig tele van ötlettel, tervvel, álommal.

 

Kecskemét arcai című új sorozatunkban neves és kevésbé ismert vagy egyáltalán nem ismert kecskemétiekről mesélünk, akik alakítják, formálják a várost, színesítik a kecskeméti életérzést: lehetnek nők, férfiak, művészek, vállalkozók, sportolók, önkéntesek, hétköznapi hősök. Ami fontos, köztünk, értünk, velünk élnek.

 

Igazi életbűvész vagy. Mi áll a névjegyeden? Hiszen franciát tanítasz, kanalakat kreálsz és egyedi babatextileket is készítesz.

Csomósné Verebéli Apollónia: Tulajdonképpen háromféle névjegykártyám van, de egyet szoktam csak használni. A franciás névjegykártyát. A francia nyelv nagyon rég köszönt be az életembe, még 9 évesen. Szerencsére nem vettek fel jogi karra érettségi után, ugyanis ekkor jött a nagy lehetőség: kimehettem egy évre Franciaországba tanulni egy külföldieknek szóló nyelviskolába. Annyira jó tanárom volt, hogy az ő hatására döntöttem úgy, franciatanár leszek. Hazajőve felvettek az egyetemre francia szakra, teljes szerelem és bolondulás volt, azóta is tart.

 

Nagy divat most franciát tanulni?

Szerintem mindig is az volt, most is zömében olyan tanítványaim van, akiknek nincs vele különösebb célja, csak egyszerűen szeretik.

 

 

 

 Hogyan jött a kreatív vonal?

A kézműveskedés szintén jelen van az életemben egészen kicsi korom óta, anyukám mondogatja is, hogy kislányom, neked minden évben van valami hóbortod. Hol hűtőmágnest gyártottam, 14 évesen már varrtam… A babacuccok onnan jöttek, hogy az ikertestvérem szeretett volna egyedi ajándékot adni a barátnőjének. (Ő igazi műszaki ember, annak ellenére, hogy ő az ikertestvérem, egymás teljes ellentétei vagyunk - én a kreativitás, ő az ész.) Szóval így varrtam meg az első játszószőnyeget, 2001-ben. Innen magától beindult a reklám, a barátnők is szerettek volna a gyerkőceiknek varratni, úgyhogy nem volt más választásom, gyártottam a szőnyegeket amellett, hogy egy nyelviskolában tanítottam és még az egyetemre is jártam.

 

Mi a kanalak története?

Az első kettő kanalat Franciaországban kaptam ajándékba. Imádtam, és el is indult a vezérhangya bennem, de a készítője azt mondta, nem fogok tudni ilyen anyagot szerezni ahhoz, hogy én is készítsek magamnak. Bizonyára meg akarta tartani a titkos receptet. 9 év után is piszkált a gondolat, hogyan tudnék mégis alkotni ilyen kanalakat. Bementem a hobbi boltba, nagyon sokféle anyagot kipróbáltam, hónapokig kísérleteztem, mire tökéletes lett. A fém kanál alapanyagra is nagy hangsúlyt fektetek, hiszen ha már dekorálom, legyen szép az alap is!

 

 

 

Nem fájt a lelkednek, amikor már nem volt kuriózum a kanálművészeted?

Nem. Egyedül az bántott, amikor teljesen lemásolták a munkámat, de az, hogy ilyen sokan „követnek”, szintén megerősít abban, hogy jó az, amit csinálok. Mégis csak elsőként jelentem meg ezzel a termékkel itthon. A vásárlóim 90 százaléka visszatérő. Szeretik, hogy egy olyan ajándékot adnak, ami minden reggel mosolyt csal az arcokra, így nyugodt vagyok. A gyerekeim is élvezik készíteni, rengeteg kanalunk van, amiket ők álmodtak és valósítottak meg.

 

Melyik a legnagyobb szerelem a tevékenységeid közül?

Teljesen hullámzó. Mindent mindig óriási szeretettel és odaadással teszek, a hangsúly változó, mikor mire esik. Ez nagy hibám is, mert ha olyat kérnek tőlem, amit nem szeretek, azt inkább visszautasítom. Ha az életben kerülök ilyen helyzet elé, azzal nagyon megküzdök. Örök változatosság az életem. A lényeg, hogy szívvel tegyem, amit teszek. Ha épp szalagmunkás lennék, akkor is ezzel az elvvel dolgoznék. Mindig erre tanítottak a szüleim.

 

Mi inspirál?

Minden és bármi.

 

 

 

A gyerekek meséi? Szeretsz mesefigurákat készíteni?

Nincs tv-nk, de azért persze néznek meséket a gyerekek, csak az általunk válogatottakat. Viszont nem szeretek mesefigurákat formázni. De tulajdonképpen ezen kívül bármit megalkotok, volt, hogy egy éjjel bevillant egy vonalrajz egy csellóról, amit egyszer mindenképp át kell ültetnem a fizikai valóságba.

 

Mi volt az eddigi legextrémebb megrendelésed?

Készítettem már csillogó köves koponyát, női torzót.

 

A női torzó alatt gondolom, cicis kanalat értünk… Mi az, amit visszautasítasz?

A mesefigurákat. Ennek jogi oldala is van, meg rettenetesen sok munka olyan piciben megalkotni azokat a finom vonásokat. Eleinte vállaltam ilyen megrendeléseket, 10 évembe telt, mire megtanultam nemet mondani.

 

 

 

 A férjed támogat?

Hagyja, hogy menjek az ötleteim után, abszolút inspirál és támogat. Közben büszke rám. Mondogatom is neki, mennyit segít nekem, és hogy nélküle ez nem menne!

 

Ha jól tudjuk, ő is vállalkozó és szintén otthon dolgozik. El bírjátok még viselni egymást?

Lassan 16 éve vagyunk együtt, ebből 13 éve egy fedél alatt élünk és dolgozunk. Nem tudnám már másképp elképzelni az életünket. Nagyon jó hogy együtt lehetünk, az számít, mit élünk meg így, közösen, családként. Ez mindig is így volt számomra: a testvéreimmel szerintem nagyon különleges harmóniában élünk a mai napig, a szüleinktől remek útravalót kaptunk. Úgy gondolom, megérkeztünk abba a harmóniába, amire törekedtünk; jól élünk. A legjobb visszajelzés erre a 6 éves Nimródtól érkezett nemrég. A lakásba betoppanva azt mondta: “Anya, tudod milyen jó érzés hazajönni?”. Kell ettől több?! Ezt az idillt próbáljuk fenntartani. Nem érdekelnek a felesleges luxusdolgok sem az életemben: a házunk egyszerű, praktikus, de otthonos. Ilyen vagyok én magam is. Nem érdekel idegen emberek véleménye, nem hajszolom a divatot.

 

 

 

 

Sokat dolgoztál azon, hogy letedd a megfelelési kényszert és így élj, vagy mindig is ilyen voltál?

Lassú folyamat volt, amit türelemmel kellett végigcsinálni, ehhez pedig Nándi, a férjem kellett, mert a türelmet én tőle tanultam. Ilyen téren nagyon különbözőek vagyunk, de ez nem is baj, hiszen a tisztelet az, ami összetartja a kapcsolatot. Tapasztalataim alapján ez az összes kapcsolatunkra igaz az életben. Örök optimista vagyok, hiszek a jóban és abban, hogy lehet jó a világ, de sokat kell tenni érte. Nagyon nehéz ezt a mai világban megtanítani a gyerekeinknek, tudom, hogy szembe megyünk az árral, de hiszek a szeretet erejében.

 

Mennyit dolgozol egy nap?

Van, hogy 8, van, hogy 16 órát, de rugalmasan alakítom, ezért hálás vagyok. Délután, onnantól, hogy hazajönnek a gyerekek, lefekvésig az övék vagyok.

 

Van hátránya az otthoni munkának?

Én megfogadtam, hogy nem leszek otthon melegítőben mászkálós háziasszony, normálisan felöltözve állok neki a munkának, megadva a teendőimnek és magamnak is a kellő tiszteletet. Nem is élek izoláltan, a tanítványokkal és a vevőkkel folyamatosan tartom a kapcsolatot, na és persze az iskolai, óvodai teendők.

 

 

 

 

 

Hogyan szeretnéd magad látni 5 év múlva?

Boldog gyerekeket szeretnék látni magam körül, akik értékelik azt, amit mi átadunk nekik. A munkámban pedig bármit is hoz az élet, azt szeressem csinálni. Nincsenek konkrét terveim, most minden jó úgy, ahogy van.

 

Mindössze egy röpke francia kitérőd volt, előtte és utána Kecskeméten éltél, élsz. Milyennek látod?

Imádom! Nagyon sokat fejlődött, szépen kialakult az összkép, mindig csodálom a belvárost. Imádtam Párizst, gyönyörű, de nem élhető számomra. Remélem, Kecskemét az marad!

 

 

 

 

Min változtatnál?

A romos épületeket renoválnám, szigorúan eredeti jellege szerint. Például a Nagykőrösi utcát újjávarázsolnám, de meghagyva a macskakövet.

 

Van kedvenc helyed?

Két meghatározó dolog volt, ami már megszűnt, de nagyon kedves emlékként él a szívemben, Nándihoz kapcsolódik: a Nekem 8 teázó, mert ott kérte meg a kezem, illetve a Triola kávézó, ahol pedig rengeteget beszélgettünk, amíg meg nem születtek a gyerekek. Ha ma is létező helyet kellene mondanom, akkor az olasz fagyizó a Rákóczi utcán, de a Spalettát is kedvelem.

 

Apolka honlapja

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: 2017. november 07., kedd 17:58
Értékelés:
(7 szavazat)
Tovább a kategóriában: « Heti mottó Heti mottó »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449