TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Női percek \ 3 örökbefogadott gyerekkel kerek a világ

05
2018 máj.

3 örökbefogadott gyerekkel kerek a világ

 

Legalábbis Homola Anették szerint. A Bácsvíz Zrt. főtechnológusa hivatásában és magánéletében sem választott hétköznapi, unalmas utat. Már óvodás korában közeli kapcsolatba került a vízzel: komoly úszó is lehetett volna belőle - félkomolyan is nemzetközi és hazai sikerek állnak mögötte -, de a kelleténél, vagyis a napi 11 kilométernél sosem úszott egy méterrel sem többet. Annál inkább lelkesedett később az autószerelésért, ám pechjére akkoriban még elképzelhetetlen lett volna ez az út egy nő számára. Ennek ellenére egy nem kevésbé férfias szakirányon találta magát, gépésznek tanult, majd felsőfokú tanulmányai már a vízügy felé terelték. A Bácsvíznél szó szerint kőkeményen menetelt előre, nem hagyta, hogy neme miatt ne sikerüljön neki elérni a kitűzött karriercélokat, még akkor sem, ha ez az út aknákon és szennyvízcsatornákon át vezetett. Ugyan a mai napig imádja munkáját, a valódi kiteljesedést mégis valami egészen más hozta el neki, amivel korábban ő maga sem számolt: ez pedig az anyaság, férjével immár 3 örökbefogadott csemetét nevelgetnek. Kifaggatuk, milyenek a nagycsaládos élet mindennapjai.

 

 

Trendalelke.hu: Mikor döntöttetek a családalapítás mellett?

Homola Anett: Az esküvőnk után négy évvel költöztünk családi házba, ekkor került szóba. 10 évig próbálkoztunk, de nem jött össze a saját baba. Mesterséges megtermékenyítésig ugyan nem jutottunk el, de nem is bántam, mivel jártam genetikusnál, hogy megkérdezzem, mennyi az esélye, hogy a gyermekem is nyúlszájjal születik. Azt mondta, 30 %, tehát számolgattam, ha lesz három csemetém, az egyik szinte biztosan örökli tőlem, ezt azonban nem szerettem volna. Nekem is tűfóbiám lett a rengeteg helyreállító műtéttől. Bizonyára mindez egy pszichés gátló tényező volt.

 

Mesélj egy kicsit magatokról, hogyan váltatok mégis családdá!

5 fős a jelenlegi családunk, majd kiderül, bővülünk-e tovább. Milán a legidősebb gyerkőc, 8 éves, Evelin 7, Kata pedig most töltötte a 3. életévét. Milán és Evelin testvérek, Katát külön fogadtuk örökbe. Ha Katának születne még kistestvére, akit otthagynának a kórházban, minket pedig megkeresnének, vállalnánk-e az ő nevelését is, szinte biztosan igent mondanánk.

 

 

Van-e felső korlátja a családi létszámnak?

Szerintem nincs. Pedig mi sem nagycsaládból származunk: a páromnak is egy testvére van és mi is ketten vagyunk a nővéremmel. Eleinte úgy voltunk vele, maximum két gyermeket vállalunk. Aztán rájöttünk, hogy a szeretet átadásával lehet kiteljesedni. Ahogy a nagyok cseperednek és egyre kevésbé tudunk befolyással bírni az életükre, a kicsiknek épp ellenkezőleg rengeteg törődésre van szükségük. Ez pedig csodás érzés.

 

Mióta vannak nálatok a gyerekek?

Milán két és fél éves, Evelin másfél volt, amikor hozzánk kerültek, Kata szintén másfél volt,amikor örökbefogadtuk.

 

Nehéz és rögös az örökbefogadás útja?

Ha újszülöttet szerettünk volna magunkhoz venni, az lassabb procedúra, de nem is volt ilyesmi tervben, mert egy csecsemő ellátására én túl nagy kihívásként tekintek. Úgy gondoltam, egy 1 év körüli picivel már könnyebb az élet, valamelyest kommunikál, ad jeleket. Egy éjjel azt álmodtam, hogy egy autóbalesetben árván maradt testvérpár hozzánk kerül és mi neveljük fel őket. Ennek hatására került az örökbefogadási kérelmünkre, hogy testvéreket is vállalunk. Annyi kikötésünk volt, hogy az idősebb testvér ne legyen 5 évesnél több. Onnan, hogy beadtuk a papírokat, egy év sem telt el, és máris családdá váltunk. Először postán érkezett hozzánk két fénykép, majd a személyes találkozón is szimpatikusak voltunk egymásnak, utána pedig már felgyorsultak az események.

 

 

Mit éreztél, amikor a kezedbe vetted a fotókat?

Meglepődtem, hogy ilyen gyorsan jött! A garázsban állva bontottam ki a borítékot, rövid leírást találtam a gyerekekről és persze a fényképeket. Egyből hívtam a férjem, akinek az első kérdése a szokásos volt: kislány vagy kisfiú? Mondtam, hogy mindkettő. Az első, döbbent pillanatokat öröm követte. A második örökbefogadási procedúra is pikkpakk lezajlott. Bizonyára segített ebben az, hogy nem voltak kikötéseink nemre, származásra. Sokan kizárólag magyar származású gyermeket hajlandók öröbefogadni. Mi úgy voltunk vele, hogy mivel 20 % a származás, 80 % a nevelés és az, amit mi adunk nekik, miért ne adhatnánk esélyt bárkinek? Ha már ilyen nehezen indult az életük...

 

Milyen körülmények között éltek korábban a gyerekek?

Semmit nem tudunk a származásukról. Annyit tudunk csak, hogy a kórházban hagyták őket, ezért állami gondozásban, nevelőszülőknél nevelkedtek. Velünk az első pillanattól kezdve játszottak, megvolt köztünk a harmónia.

 

 

Úgy tűnik, nektek abszolút természetesen jött ez a nem mindennapi örökbefogadás. A környezetetek is hasonlóan elfogadó volt?

Nagyon fontos számunkra a család támogatása: az én szüleim és a párom édesanyja egyformán jól fogadta a hírt. Csak az örökbefogadás tényébe avattuk be őket, a részleteket, hogy testvéreket, roma gyerekeket is szívesen magunkhoz veszünk, nem meséltük el. Aztán amikor megmutattuk először a fényképeket, természetesen nagyon boldogok voltak.

 

Van bármilyen negatív tapasztalatotok?

Épp ellenkezőleg: Kata rendkívül barátkozós, cserfes kislány, mindig óriási mosoly ül az arcán, bárkihez odamegy. Rengeteg pozitív visszacsatolást kap, imádják az emberek. De ez nem biztos, hogy ugyanígy lenne, ha például egy többgyermekes roma édesanya oldalán sétálna. A bölcsiben, oviban sem volt semmilyen kellemetlen élményünk amiatt, hogy örökbefogadott gyermekeket nevelünk.

 

 

Milán, Evelin és Kata tudják, hogy nem a vér szerinti szüleik vagytok?

Mindhárman tudják, hogy örökbefogadtuk őket. A származási dolgokat pedig most kezdjük boncolgatni a nagyobbakkal, valószínűleg a nyáron kerül majd középpontba a romaság témaköre. Sokat olvasok a témában, igyekszem azt tanítani nekik, hogy semmit nem befolyásol a mindennapokban, ha valakinek más a származása, más a bőrszíne. Keresztény szemléletben neveljük őket, mindhármójuknak volt keresztelője. Ugyancsak fontos számunkra szegényebbek, rászorulók támogatása. Minden év karácsonya előtt a gyerekek segítségével ajándékcsomagot készítünk, az ajándékcsomagba tesznek a saját játékaikból, amiket már meguntak, de más gyerek még biztosan tud nekik örülni. Szeretnénk, hogy ez is hagyománnyá váljon és a gyerekeinknek is természetes legyen a rászorulók segítése. Lefektetett szabályaink vannak, sokat kirándulunk, tágítjuk előttük a világot, illetve az említett értékrend mentén haladva neveljük a gyerekeket, és bízom benne, hogy majd beérik ennek a gyümölcse.

 

A családjukról kérdezgettek titeket?

Milán és Evelin érdeklődött, amikor Kata örökbefogadását intéztük. Kérdezték, miért hagyták őket ott a kórházban. Mi mindig úgy beszélünk erről, hogy ne tüntessük fel rossz fényben a nőt, aki világra hozta őket, inkább azt hangsúlyozzuk, mennyire hálásak vagyunk a döntéséért, hisz így a mi életünk kiteljesedhetett. Egyébként szinte az első perctől kezdve anyának és apának szólítanak minket. Van egy családi napunk: augusztus 23. - ekkor fogadtuk örökbe a testvérpárt, Kata pedig szintén augusztusban érkezett -, amikor is tortával és mindenféle vigadalommal megünnepeljük a családunk egyesülését.

 

 

Volt olyan kérdés, ami kimondottan a lelkedbe mart?

Amikor Milán megkérdezte, hogy mi az “igazi neve”. Maga a kérdés is rettenetesen fájt, illetve az, hogy nem tudtam rá válaszolni.

 

Mi a helyzet az anyák napjával?

Nagyon élvezem! Most már kisebb logisztikai kihívás, hogy három helyre kell mennem, de minden pillanatát imádom, amikor készülnek nekem a gyerekeim, prioritást is élveznek a munkával szemben. Most például egy konferenciát kellett lemondanom az egyik ünnepség miatt, de egyáltalán nem bánom.

 

Akkor is lemondtad volna, ha vér szerinti gyermekeid lennének?

Természetesen! Sokan kérdezik, mi a különbség a vér szerinti és az örökbefogadott gyermekek nevelése között. Bár hiteles választ nem adhatok, én úgy gondolom, hogy semmi. Mindent ugyanígy csinálnék.

 

 

Három gyerek már komoly szervezést igényel. A férjeddel felosztjátok a teendőket?

Nagyon sokat segít, Katával például ő volt otthon 2 éves koráig. Eddig ingázott a munkája miatt Budapest és Kecskemét között, de most, hogy már a városban dolgozik, kicsit könnyebb az életünk. Reggel én viszem a csapatot, délután pedig ő megy értük. Ahányan vannak, annyifelé akarnak menni, és természetesen nem szeretnénk őket semmitől megfosztani. Milán úszik, Evelin táncol és úszik, de már a lovaglás is szóba került. Nem kevés szervezéssel jár, hogy mindenki mindig odaérjen a helyére.

 

Hogyan bírod mindezt úgy, hogy közben vezetői beosztásban dolgozol?

Kaptam annyi kedvezményt, hogy eltolt munkarendben dolgozom, így reggel később kezdek, illetve igyekszem nem hazavinni a munkát, de ha mégis muszáj valamit még otthon megoldanom, azt szigorúan azután teszem, hogy a gyerekek elaludtak.

 

 

Miben változtál, mióta vannak a gyerekek?

Korábban bejártam akár hétvégén is dolgozni, de aztán rájöttem, hogy nem ez a boldogság, hanem az, ha az ember szeretettel végzi a munkáját, de közben várja otthon egy biztos, szerető család. A kettő egyensúlya szerintem A boldogság.

 

Ha valaki örökbefogadáson gondolkozik, mit tanácsolnál neki?

Ha tényleg úgy érzi, hogy ez egy kész és megmásíthatatlan döntés, akkor vágjon bele! Amennyiben hezitál, úgy érzi, valami hiányzik az életéből, akkor ne a gyermek legyen ennek az eszköze! Aki viszont eljut a döntésig, annak legyen nyitott a szíve, nehéz körülmények közé és is születhet egy kis zseni.

 


Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: szombat, 05 máj. 2018 13:33
Értékelés:
(11 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449