TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Női percek \ Helló boldogság! Viszlát boldogság!

15
2018 máj.

Helló boldogság! Viszlát boldogság!

 

Helló boldogság!

Miféle egy szerzet vagy te?! Csak bújócskázol velem. Megmutatod arcod… picit kezdelek megismerni, majd tovatűnsz. Neked még az ipiapacs sem ok, hisz mindig csak te bújsz. De megtalállak! Volt már ilyen. Kábítasz csak, kihasználod hiszékenységem. Megérintesz, s futsz is már tova. Jó ez neked? Tetszik, hogy fáradok? Hogy hiszlek is meg nem is. Hogy hullámvasutaztatsz? Hányingerem van…kérlek! Már írtam neked. Rólad! Egy íráskurzuson. Olyan klasszul jött minden szó, mondat, most csak visszaidézni tudok belőle szófordulatokat. Hogy pl. „esőt sírsz kábult mifélénk szájába”. A füzetemet sem lelem, amibe megalkottalak.  Tán oka van.  S nem is kell. Az az akkor volt iromány, akkor mondatokkal. Most, most van!  Most. Ismered e szót?!  Ja. Csak ezt ismered.  Ma tiszta lapra írok. Új füzetbe.

Hány oldalt telefirkáltam már, mióta keresgéllek... Lehet, nem is létezel. Csak bolondítasz. Miért is?! Ja, hogy illuzionista vagy. Elfogadom. Ha játék, játsszunk! Ok. De előre szólok… Mi van, ha mégis meglellek? S magamhoz láncolnálak? Alapból nem kenyerem a birtoklás mint olyan, de mi van, ha mégis?! Ha majd nem eresztelek. S éheztetlek is kicsit. Mint te engem.  Vagy úgy ölellek, hogy most majd te fuldokolj. Szánalmas, nem?! De nem ígérhetek semmit. Honnan tudnám, mit váltasz majd ki belőlem? Tudod, vagyunk egy páran, kik életünket tettük rád. Vedd már komolyan! Örömömre kikandikálsz ám néha, olykor elkaplak pillanatokra, tudd! Hol árnyas, csodás zöld fák lombjai közt nevetsz rám… hol egy remek film katarzisa közben érzékellek kicsit… hol angyali gyermekszemben kacsintasz rám nagyot… hol zenebona-élményeimben hasítasz egy darabot belőlem… hol szerető, ölelő kar ringatásában jelzel: ”itt vagyok”. S hol csak merengek az égre… s tudom, érintesz épp! 

No, ok boldogság, eleget jártattam a szám rólad. Most búcsúzom. De ha megtalálom mégis a katartikusabb nekedlevelem-verziót, ígérem, megmutatom azt is. Csak tudd, miket hozol ki belőlem! Hogy vagy. Meg hogy nem vagy. Vagy tán vagyogatsz inkább. Emberek milliói hajszolnak hasztalan… s te szemünkbe röhögsz. Cinikusan grimaszolsz. Nagy varázsló vagy, maradjunk ebben. Viszlát boldogság! Legalább írj majd pár sort… jelezz valahogy, vetted gondolataim. Pleaseeeeeeee!

Folytatás következik...



Negyvenes éveim háromharmadában járok :). Magát egyszerre örökké kereső és rég megtaláló nőnemű volnék. Nagyfiam felnőtt, Égbőlpottyant Tündérlalám-fogadott Kisfiam 9 éves. Megérint az élet. Hol, mikor, melyik részlete. Hiszek szép anyanyelvünk csodás szavaiban, olykor ömlenek belőlem a betűk, máskor hetekig nem kívánkozik ki semmi.  Sokat vonatozom Kecskemét és Budapest közt, szeretteim és munkáim húznak hol ide, hol oda. Vonatozás alkalmával sokszor megihlet a sebesség, az ablakban futó ilyen-olyan világ. :) Bevillan sok fájdalom, öröm, megérkezés és elbúcsúzás. Szavakba öntöm magam. Olyankor töltődöm, erősít. Fogadjátok szeretettel amatőr szárnypróbálgatásaimat!

Nagy Zsuzsanna Katalin

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: kedd, 15 máj. 2018 09:00
Értékelés:
(17 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449