TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Női percek \ Ilyen lagzi még nem volt Kecskeméten: BMX, wakeboard, fesztivál, környezettudatosság

15
2018 jún.

Ilyen lagzi még nem volt Kecskeméten: BMX, wakeboard, fesztivál, környezettudatosság

 

Formabontó esküvőt álmodott meg magának - immár - Hódiné Szűcs Lilla és Hódi András: soha előttük nem szerveztek lagzit a Domb Beach zöldövezetében, de az sem szokványos, hogy a vőlegény BMX-szel vonul be… Az előkészületek minden mozzanata ezekre az alappillérekre épült: legyen környezettudatos, saját készítésű, hazai, fesztiválos, biciklis, természetközeli és legfőképpen önazonos. Az álomesküvő álompárját faggattuk a rendhagyó nagy napról, a házas életről és persze a közös nagy szerelemről, a biciklizésről.

 

 

Trendalelke: Hogyan ismerkedtetek meg? A biciklizés szeretete hozott össze benneteket?

Hódiné Szűcs Lilla: Eredetileg mindketten hódmezővásárhelyiek vagyunk, de én külföldön éltem évekig, Bandi pedig Kecskeméten tanult a GAMF-on, majd egy bicikliboltban talált állást, és itt ragadt. Azon a bizonyos estén mindketten otthon jártunk látogatóban, és mikor beléptem a kocsmába, ahol találkoztunk, rögtön kiszúrtam Bandit. Mivel gyerekkoromban én atletizáltam, ő pedig BMX-ezett, a városi stadionból emlékeztem rá, és oda is fordultam a húgomhoz: „Nézd már, ez a BMX-es srác, a Hódi András.” Így aztán megismerkedtünk és el is csattant az első csók azon a csodaszép nyári estén.

 

A biciklizésbe szintén beleszerettél?

Bandiba nem volt nehéz beleszeretni, de rövidesen a bringázásba is sikerült olyannyira, hogy teljesen beszippantott ez az életérzés, így az évek alatt nemcsak a felhasználói, hanem a szakmai oldaláról is megismertem a kerékpározást. Mikor néhány évvel ezelőtt Bandinak felajánlottak egy állást a Mercedesnél, én addigra annyira odaszoktam a bicikliboltba, hogy átvettem a helyét, az elmúlt évek alatt pedig annak boltvezetőjévé váltam. Soha ki nem fogyó téma nálunk a bringázás, a bringás szakma, gyakran éjszakába nyúlóan beszélgetünk róla. Természetesen mindketten kerékpárral közlekedünk minden nap, van munkába járós, országúti, BMX, mtb… tehát jó néhány bringánk, bár épp idén frissítjük a flottát, hogy legyen hely gyerekbiciklinek is. A bringás életmód magával vonzza a környezettudatosabb szemléletet, amelyre a hétköznapokban is igyekszünk odafigyelni, és ugyancsak alapkoncepciója volt az esküvőnknek.

 

Már a lánykérés is rendhagyó volt?

2016 novemberében, Ausztriában jártunk egy hegymászó túrán, kettesben. Kitűztünk egy hüttét célállomásként. Mire felértünk, persze már jól átfáztunk, úgyhogy havat olvasztva főztünk magunknak teát, és miközben azt kortyolgattam, Bandi elkezdte a fülembe mondogatni: “Milyen jó, hogy ezt is megcsináltuk, mennyi mindent létrehoztunk, átéltünk már közösen, szeretné, ha ez így is maradna, tehát leszek-e a felesége?”. Én semmit sem sejtettem előre, teljesen lefagytam - szó szerint, de amikor felfogtam, hogy ez most tényleg megtörténik velem, akkor nagyon nagy igent mondtam. Soha nem képzeltem el, milyen lánykérést szeretnék, de ez annál biztosan sokkal jobb volt! Aznap el is döntöttük, hogy következő nyár végén összeházasodunk.

 

 

Egyből tudtátok, hogy a helyszín a Domb Beach lesz?

Több szülinapot tartottunk már ott, egyébként is sokat járunk oda, régebben pedig már eljátszottunk a gondolattal, milyen klassz esküvői helyszín lehetne, ezért igen. Kecskemét belvárosa, de mégis zöld, van erdő, tó, biciklipálya, wakeboard - tehát minden, amire mi vágytunk. Azzal nem foglalkoztunk, hogy még soha senki nem szervezett ott esküvőt, sőt, ettől még jobban szerettük volna, hiszen olyan napot álmodtunk meg, ami még soha, senkinek sem volt. Szerencsére a RideCo. csapata nagyon segítőkész és profi volt, nem riadtak meg a kihívástól.

 

Ki miben vette ki a részét a szervezéssel kapcsolatos teendőkben?

Az alapkoncepció az volt, hogy enyém az esküvő nagy része, Bandié a nászút megszervezése. Én (évek alatt) megálmodtam és elterveztem mindent, de azért amiben férfi segítség kellett, jött Bandi. Szuperül össze tudjuk hangolni az elképzeléseinket. Semmi olyan nem volt, amiben nem értettünk volna egyet. A lehető legtermészetközelibb esküvőt szerettük volna; illetve hogy összehozzam a környezettudatosságot és a bicikli szeretetét, én magam készítettem a dekorációt, a legtöbb dolgot újrahasznosítva: a szertartásunk és a dekoráció fő elemei hulladék biciklikerekekből készültek, amelyeket a nyár folyamán gyűjtögettem, takarítottam, festettem és díszítettem. Vágott virágot egyáltalán nem akartam, ezért én hajtogattam papírból a virágokat, többszáz darabot, esténként, filmnézés közben.

 

Hogyan fogadta a násznép, hogy ez itt bizony nem egy szokványos lagzi lesz?

Erre számítottak, hiszen ismernek minket, tudják, mit szeretünk. A családunk egyik első kérdése például az volt, hogy “egyáltalán fehér ruhád lesz?”, mivel mindenképp különleges dolgokat vártak tőlünk. Nem foglalkoztunk azzal, mi a szokás és a hagyomány, mi mindennel azt szerettük volna megvalósítani, amik mi vagyunk és ami nekünk tetszik. Egyébként a kérdés jogos volt: nem hófehér ruhát választottam, sőt, én sportcipőt, Bandi fából készült csokornyakkendőt és deszkás cipőt viselt, és persze BMX-szel vonult be - így éreztük jól magunkat, ezek voltunk mi igazán!

 

Meghívóból sem a szokványos papír alapút választottátok.

Mivel én már pár éve előre dolgoztam, megálmodtam a LOVEFEST névre hallgató, fesztivál hangulatú álomeskuvőnket. Terveztettünk egy “lovefest” nevű honlapot, amire felvittünk minden fontos információt, programot, néhány sztorit magunkról, illetve volt egy visszaszámláló az esküvőig. Maga a meghívó pedig egy fa lap volt, amibe belegravíroztattuk a nevünket, a dátumot, a helyszínt és a honlap címét. Hozzá egy néhány információt tartalmazó újrahasznosított papírt adtunk, amit pedig krumplinyomdával díszítettem, így filléres és persze saját kezűleg készített lett az is. Emellett egy lovefestes egyedi karszalagot és egy másnapra szóló wakeboard kupont kaptak a meghívottaink. Az ötletünk sajnos olyannyira megtetszett valakinek, hogy szinte egy az egyben viszont láttuk nemrég. Ez egyrészt elismerő, ugyanakkor bosszantó, hisz rengeteg munkát és kreativitást fektettem bele. Bármennyire is próbálták lemásolni, LOVEFEST-ből úgysem lesz még egy ilyen!

 

 

Mi volt a nagy nap forgatókönyve?

Egy komplett élménycsomagot kaptak a meghívottak. Szuper kecskeméti dj-t találtunk, akivel az első pillanattól kezdve egy hullámhosszra kerültünk, végig az adott napszaknak, programnak megfelelő zenét játszott. Továbbá évekkel ezelőtt kitaláltam és nagyon vágytam rá, hogy a Akkezdet Phiai zenéljen nekünk. Soha nem léptek még fel esküvőn, de sikerült lebeszélnem a fiúkkal, és ez tette számomra igazi valóra vált álommá a napunkat! A lagzicsocsón kívül a nappali tűzijáték ugyancsak nagy sikert aratott, amikor a szertartás után beborított mindenkit a színes füst. A homokban felállított világító LOVEFEST betűdekor garantálta az igazi fesztivál hangulatot. Volt egy másik zenekarunk is, a Kelet Brass Band, akik egy újhullámos rézfúvós zenekar, ők addig zenéltek a násznépnek, amíg mi fotózkodtunk.

A környezettudatosság jegyében a friss grill ételeket újrahasznosított pálmalevélből készült étkészleten, nyírfa evőeszközökkel fogyasztotta el a násznép. És ha már a kellékeknél járok, mindent igyekeztem helyben, de legalábbis Magyarországról beszerezni. Ha valamit nem sikerült itthon fellelni, akkor azt elengedtük. Sok időt és kutatómunkát igényelt, nyilván egyszerűbb, ha valaki két kattintással rendel valamit külföldről, de mi a magyar gazdaságot akartuk támogatni az esküvőnkkel is, emellett így volt a legkörnyezetbarátabb.

Éjszakára kempinget hoztunk létre, így aki akart, ott aludhatott a strandon. A társaság egy része sátorozott, mások - mint mi is - lakókocsiban aludtak. Másnap afterpartyt tartottunk wakeboardozással, illetve ekkor tudtam meg, hova megyünk nászútra…

 

Sejtjük, hogy ebben is volt némi játékosság.

Előre csak annyit beszéltünk meg, hogy mindenképp lakóautóval indulunk útnak, de fogalmam sem volt, merre megyünk. Én bekészítettem a télikabátot és a bikinit, majd teljesen rábíztam Bandira az utat, számomra mindegy volt, hová visz! Felállítottak egy Európa-térképet egy darts táblára kifeszítve, úgyhogy a dobásom határozta meg a nászutunk célállomását.

 

Próbáltál célozni?

Mindegy volt számomra, hova megyünk. Persze meghatároztunk egy minimum és egy maximum távolságot, hiszen egy hét alatt vissza kellett érnünk az útról a munkánk miatt. Egy német kisfalut dobtam, és végül egy Ausztria-Németország-Szlovénia-Olaszország körutat tettünk. Visszamentünk és megmásztuk újra a hegyet, ahol Bandi megkérte a kezem. Olyannyira jól sikerült a nászút, hogy a kisbabánk is akkor fogant.

 

 

Biztosra vesszük, hogy a lakóautón veletek utazott két kerékpár.

Az egyik nagyon kedves barátainktól két tesztbiciklit kaptunk nászajándékba, úgyhogy természetesen vittük őket magunkkal, és hatalmasakat bringáztunk.

 

Mi lett volna, ha esik az eső az esküvőn?

Már az elején megbeszéltük, hogy nem állítunk fel B tervet. Mi a részünkről nagyon sok munkát belefektettünk, amit pedig nem tudunk befolyásolni, azon nem aggódunk. Számunkra ennyi kockázatot megért az álomhelyszín, egyáltalán nem állt szándékunkban egy teremben vagy bárhol máshol tartani. Ha esett volna, akkor is jól éreztük volna magunkat, hisz az volt a legfontosabb, hogy azon a napon mindenki, akit szeretünk, ott legyen. Semmi sem ronthatta volna el az örömünket, és az esőfelhők is messze elkerülték Kecskemétet.

 

Esküvőszervező nélkül azt gondolnánk, rizikós levezényelni a nagy napot.

Számomra elképzelhetetlen lett volna, hogy ne én készítsek, szervezzek, tervezzek mindent… Persze azért a siker köszönhető a rengeteg belefektetett energiának és a szuper csapatnak, akik segítettek minket. Amikor pedig besétáltam a stégre és megláttam Bandit, hatalmas megkönnyebbülés öntött el, és onnantól nem számított semmi más, csak mi ketten! Nem gondoltam volna, hogy valaki érezheti magát ennyire jól a saját esküvőjén!

 

Nyolc év együttélés után hozott változást a kapcsolatotokban a házasság?

Teljesen más érzés! Izgalmasabb, sokkal jobb a tudat, hogy összekötöttük az életünket, imádjuk, élvezzük a házas életet. Bár most megint egy új korszak kezdődött, mivel a napokban született meg kisfiunk, Filip. Imádjuk ezt a felállást is!

 

 

Szervezitek már az első házassági évfordulót?

Épp esküvőre vagyunk akkor hivatalosak, szóval biztosan nagyon nosztalgikusan fog telni. Meglátjuk, egy 3 hónapos babával mekkora utat tudunk bevállalni, de mindenképp szeretnénk pár napot kirándulni utána lakóautóval.

 

Hogyan képzeled el a 30. házassági évfordulótokat?

Valami izgalmas és kalandos kirándulást mondanék - az adott korunkhoz mérten persze. Próbáljuk mindig érdekessé tenni a mindennapjainkat, a kapcsolatunkat, így biztos vagyok benne, hogy soha nem fogunk ráunni.

 

Mit tanácsolsz a leendő menyasszonyoknak és vőlegényeknek?

Ne akarjanak senkinek megfelelni, legyenek önmaguk! Ideális esetben ebből a napból csak egy van az ember életében, ezért ez legyen olyan, amire őszintén vágynak! Így lesz egyedi és felejthetetlen. Nálunk is mindenki jól érezte magát, és életre szóló élményt kapott. Aki igazán szeret minket, látta, mennyire jól érezzük magunkat, és velünk örült. Életem legfelszabadultabb napja volt, ha újrakezdeném, mindent ugyanígy tennék.

 

Videó és galéria:

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: péntek, 15 június 2018 09:12
Értékelés:
(9 szavazat)
Tovább a kategóriában: « Heti mottó Heti mottó »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449