TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Női percek \ Anyabukdácsoló

13
2018 júl.
Festmény: Vincze Iza Festmény: Vincze Iza

 

nem, nem vagyok jó anya; elégjó

de az is csak azért, mert átlagot vonok

hisz nagyfiam szerint a világlegjobbika

s a szerintem milyen közt megállapodok

 

bár mindig igyekeztem, adtam magam

nem erőből nyomtam, mint semmit sem

de álomkép anyát nem rajzolhattam

olyat sem ki házasságában örökre kitart

 

eljátszottam a hetes váltás baromságát

„ne legyen vasárnapi apukája” címen

ki most is összerezzen minden rímen

de jó, tán van még miben hinnem

 

ugyan ott voltam a kórházi ágyaknál

ott voltam óvoda és iskolák után

majd csak nem minden héten, s nap

belehaltam, szívem azóta feleakkora

 

elveszett percek csak scifiben érnek

mikor az esti összebújás kimarad

anya is álomba síródik valahol

nem látja senki, néma büntetés

 

majd hittem megtanultam a leckét

éltem fejbekólintott ismétlésörömmel

már lógatnám lábam sörömmel 

de jóanyák ilyet nem is gondolhatnak

 

de én gondolok, s olykor teszem is

hisz tartozom valamivel nekem is

égbőlpottyant porontyot kaptam

magam belül kvázi elhallgattattam

 

azóta szívok anyaságom mivoltán

hogy deremek vagyok, s mi volt tán

nem mértem fel, nem fiatalodok

hogy mentálisan tán becsavarodok

 

Édesanyát elvesztett Tündérlala

ki személyében igazi kis csoda

kinek anyukája lettem ripsz-ropsz

történeti sebből vérzünk itt-ott

 

az anya is ember, gyarló, hajaj

mert emberből is van sőt, nőből

s ha nem rakták puzzleként kőből

olykor szorul a lelke, tán ökölből

 

de elnyomni tanítottak mi-anyáink

tanácsuk max. eljutott a miatyánkig

a lelkiismeret egyetlen vezércsillagunk

s szemben áll, de sok mindenmással

 

hogy ha anya vagy, jó anya légy 

levegőt is csak kéthetente végy

közhelyesen a legszebb hivatás

valóban csodás, de valami más

 

nem hivatás ez, még munka sem

egy kitörölhetetlen fájó érzelem

s hol belehalsz hol tán nevetsz

hol gyötör, hol csak aggódni mersz

 

gyerekeink tükröt tartanak, görbét

s mi furcsa, érzetekre emlékeznek 

hogy az együtt erős, s felemelkedés

nevetés, remény, örökkön kötelék

 

s hogy a milyen anyaság illúzió

„csak” anya és gyereke: a vagyunk

ha bukdácsolva is, csak szeretünk

remek ajándékok együtt: lehetünk

 

 

Negyvenes éveim háromharmadában járok :). Magát egyszerre örökké kereső és rég megtaláló nőnemű volnék. Nagyfiam felnőtt, Égbőlpottyant Tündérlalám-fogadott Kisfiam 9 éves. Megérint az élet. Hol, mikor, melyik részlete. Hiszek szép anyanyelvünk csodás szavaiban, olykor ömlenek belőlem a betűk, máskor hetekig nem kívánkozik ki semmi. Sokat vonatozom Kecskemét és Budapest közt, szeretteim és munkáim húznak hol ide, hol oda. Vonatozás alkalmával sokszor megihlet a sebesség, az ablakban futó ilyen-olyan világ. :) Bevillan sok fájdalom, öröm, megérkezés és elbúcsúzás. Szavakba öntöm magam. Olyankor töltődöm, erősít. Fogadjátok szeretettel amatőr szárnypróbálgatásaimat!

Nagy Zsuzsanna Katalin

 


Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: péntek, 13 július 2018 09:02
Értékelés:
(2 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449