Elgondolkodtató, hogy miért van ez így? Férfi nélkül ugyanis nincs NŐ. Karinthy idézete jutott eszembe ehhez kapcsolódóan:
„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”
A 21. századi nő már egy „szuperwomen”...
Önálló, mindent képes akár önmaga is megoldani, eltartja magát, egyedül nevel gyereket, irányít, szervez, döntéseket hoz. Úgy tűnik, mintha a férfira már nem is igazán lenne szükség. „Jól elvagyok én egyedül is” - hallom sokszor a nőktől ezt a kijelentést.
Mégis, biztosan így van ez? Vagy inkább lehet ez egy védekezési eszköz a csalódások elkerülésére? Mert a férfiak igenis fontosak. Ősidők óta a férfi szerepe a védelmezés, az erejükön át való biztonságadás. Ha viszont a nő túl erőssé válik, a férfi úgy érzi, nincs már rá szükség.
Pedig ez nem így van, sokat adhatnak nekünk, ha ők is a helyükön vannak. Ez pedig akkor lehetséges, ha mi, nők nem harcolni, versenyezni akarunk velük, hanem elismerni a fontosságukat. Azt, hogy lehetnek a férfiak is kedvesek, figyelmesek, támogatóak, még akkor is, ha ezt másként mutatják ki, mint ahogyan mi azt szeretnénk.
A férfi nem úgy éli meg az érzelmeit, ahogyan a nő!
Nehezebben mutatja ki, sokkal inkább a tettein keresztül adja magát és az erejét. Dolgozik, pénzt keres, házat épít, nap mint nap „csatába megy” értünk, besegít a házimunkába is alkalomadtán, sőt, a gyerekkel kapcsolatos teendőkből is kiveszi a részét, nyaralni visz, stb.
Lehet, sokszor nekünk ez nem elég, mást vagy másképp akarnánk, de el kell fogadnunk, hogy a férfi teljesen másként működik, másként gondolkodik és kommunikál, mint mi, nők. Ha képesek lennénk rá figyelni, meghallani őt és értékelni azt, amit adni tud, nem pedig a saját elvárásaink szerint tekinteni rá, akkor lehetséges, hogy jobban észrevennénk az értékeit.
A férfi abból is nyeri az erejét, hogy mi, nők az érzelmeink útján támogatjuk őt. Nem a kritizálással, azzal, hogy megmondjuk neki, mit hogyan kellett volna csinálnia. Hanem azzal, ha kimondjuk neki, milyen fontos nekünk az, amit értünk tett, tesz. Minden apró figyelmesség tőlünk szárnyakat adhat neki. És ő minél inkább azt érzi, elismerjük, annál inkább tenni akar értünk. És ő minél aktívabb, mi annál inkább azt érezzük, a tenyerén hordoz és kényeztet. És a kör ezzel be is zárult.
Tényleg ilyen egyszerű lenne az egész? Hát, igen. Mindez csakis rajtunk múlik. Lehet hibáztatni a férfit, hogy mit nem csinál jól. De érdemes azon is elgondolkodni, hogy mi, nők hogyan vagyunk ebben benne? Hiszen minden kapcsolathoz minimum két szereplő kell.
- Mi lenne, ha azt választanád, mától kezdve arra fogsz figyelni, ami jó a párodban, fiadban, édesapádban, főnöködben? És aztán ezt ki is mondanád neki!
- Mi lenne, ha elhinnéd, hogy a férfi is ember, vágyakkal, elképzelésekkel, érzelmekkel teli, aki lehet, másként működik, mint te, de attól még nem rosszabb?
- Mi lenne, ha tolerálnád, hogy ő is lehet fáradt, feszült, kedvetlen?
- Mi lenne, ha jobban megbecsülnéd őt?
Adjunk tehát több pozitív érzelmet a férfinak, hadd érezze, hogy fontos és értékes nekünk. Becsüljük meg azt, amiben ő jó és amit adni tud nekünk. Mert velük együtt sokkal teljesebb lehet az életünk!
Dr. Kovács Fatime
holiszta
+36-20-362-22-88
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!
Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!
