TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Női percek \ Lefogytam, méghozzá négyszer is. Na és milyen volt közte?
21
2019 márc.

Lefogytam, méghozzá négyszer is. Na és milyen volt közte?

Fotó: Petróczi Réka - www.petroczireka.hu Fotó: Petróczi Réka - www.petroczireka.hu

 

Nézem a közösségi oldalakon a fényképeket. Rengeteg beállított, nem beállított, és az úgy csinálunk, mintha nem lenne beállított fénykép. Hozzátenném, az én falamon is rengeteg van mindhárom fajtából. A szerkesztett képeknek azonban van egy külön csoportja, méghozzá az Előtte és utána képek. A legtöbb ilyennel fogyókúrával, egészséges életmóddal foglalkozó csoportokban, oldalakon találkozhatunk (esetleg csodafogyószert reklámozó kamu oldalakon). A képek alatt temérdek gratuláció, esetleg egy-két hitetlenkedő/érdeklődő kérdés: „Hogy csináltad?”. Tudom, milyen jó érzés ezekre a változásokra gratulációt, bókot kapni, hiszen én is lefogytam 30 kilót, méghozzá négyszer is...

 

Igen, négyszer, mert mindig újra visszahíztam őket. A visszahízásról már nem tettem ki képet, elvégre az a kudarc volt, a fogyás meg a siker. Könnyen és mérhetően elválasztható fogalmak, gondoltam én, és tükrözte vissza mindenki más. Pedig lefogyni és meghízni is egy folyamat eredménye, mégis valahogy hajlamosak vagyunk abba ragadni, hogy a két állapoton kívül nincs más, hiszen senki sem beszél arról, hogy mi történik a két kép között.

Nem beszélünk arról, hogy milyen nehéz volt lemondani sok kedvenc ételünkről. Nem beszélünk arról, hogy a frászkarikának sem volt kedve futni reggelenként, ágyban döglés helyett. Nem beszélünk arról, hogy mennyi szorongással járt egy-egy zabálós családi esemény, hogy vajon kibírom-e vagy nem. Nem beszéltünk arról, hogy mekkora lelkiismeret furdalással járt, ha túlléptük a kalóriakeretet, vagy ha olyat ettünk, amit „nem szabad”. Nem volt szó arról, hogy választani kellett sokszor edzés és a gyerekünk között. Nem beszéltünk arról, amikor túlettük magunkat, nem találtunk vissza a rendszerbe, és megint hízni kezdtünk, és szép lassan feladtuk az egészet.

Senki nem mondja, hogy ez nehéz, hogy nem egy napig kell észnél lenni, hanem folyamatos figyelmet kíván, és az úton lesznek kudarcok, kisebb-nagyobb sikerek, megcsúszások, sírva röhögések, elégedett pillanatok és fogcsikorgató szakaszok. Mert ez ilyen, és ha nem harcolod meg ezeket, ha nem éled meg, akkor hiába fogysz le, újra meg fogsz hízni, de minimum, hogy az első sikerek után nem leszel elégedett, mert voltaképpen csak egy képet akartál elérni, nem pedig a saját utadat végigjárni.

Mert az utána képek a legnagyobb rózsaszín hazugságot azzal közvetítik, hogy elhitetik: egyszer kell elérni ezt az állapotot, és onnantól minden rózsaillatúan csodás lesz. Ha lefogysz, akkor mindenki szeretni fog, természetesen az önbizalmad is a csillagos egekben lesz, mert végre tetszeni fogsz másoknak, és innentől boldogan élünk, míg meg nem halunk.

 

 

Hát, a nagy frászt!

A fogyás nem egy végleges állapot (és szerencsére a hízás sem), úgyhogy nem érdemes egy előtte-utána kép alapján eldönteni, hogy vannak nyertesek és vannak vesztesek. Mert ezek relatív és éppen csak pillanatnyi állapotot tükröző dolgok.

Persze, jó lenne azt hinni, hogy egyszer kell elérni a nagybetűs BOLDOGSÁGOT és onnantól minden rendben van, de az a fránya boldogság vagy elégedettség tünékeny állapot.

Jó lenne valami csillámporos felütéssel befejezni a cikket, azzal, hogy ha ezt meg azt csinálod, milyen jó lesz, de a lényeg pont az, hogy nincs csodaszer sem az örök vékonyságra, sem arra, hogyan legyél örök életedre boldog és elégedett.

A valószínűbb és életszagúbb forgatókönyv az, hogy merj hibázni, merj visszanézni a kudarcaidra, az áldozataidra, a jó-rossz megéléseidre, és akkor közelebb leszel ahhoz, amit valódi élet(ed)nek hívnak… Nem pedig egy leegyszerűsített „utána” képnek a Facebookon.

 

A szerzőről:

Adamik Zsanett vagyok, terápiás munkatársként foglalkozom szenvedélybetegekkel a kecskeméti Rév Szolgálatnál. Emellett autogén tréninget és önismereti csoportokat tartok azoknak, akik szeretnének a saját életükben betöltött szerepükre jobban rálátni. Szemléletem fontos része, amelyet szeretnék átadni, hogy senkinek sincsen eredendően jó vagy rossz oldala, mindannyian valamilyenek vagyunk, a különbség csupán annyi, hogy mennyire látunk rá a önmagunkra.

Elérhetőségem: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: péntek, 22 március 2019 14:17
Értékelés:
(17 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449