Pedig kezdetben minden jól alakult, közös volt a sráccal a baráti körük és jól kijöttek egymással. Aztán pár hónap múlva össze is költöztek. És itt a dolgok meg is rekedtek: a közös három évük alatt ez volt az egyetlen és utolsó lépcsőfok a kapcsolatukban, amit megtettek. Most is, és a korábbi kapcsolataiban is többre vágyott: közös otthonra, házasságra, gyerekekre. Nem érti, miért nincs soha szerencséje a férfiakkal, miért nem tud egyszer kifogni egy olyat, aki hajlandó végre felelősséget vállalni. Vagy Kriszti un bele a hiábavaló várakozásba, vagy a pasinak lesz elege a folyamatos célozgatásaiból.
Nyilván egyszerűbb ilyenkor a volt párunkat okolni az éretlenségéért, és nekem is egyszerűbb lenne Kriszti kezébe nyomni egy checklistát, amivel felbecsülhető a lehetséges partnerek érzelmi felnőttsége. A gond csak az, hogy ez az út sehová sem vezetne. Ezzel felmenteném őt a saját szerepével kapcsolatos felelőssége alól, egyszersmind kivenném a kezéből a változtatás kulcsait. Ugye érdekel téged is, hogy mik ezek?
Első kulcs: saját szerep tisztázása
Sok helyen lehet olvasni a szakítás utáni gyógyulással kapcsolatban a felelősségvállalásról, de azt már ritkán mondják meg, hogy ezt a való életben hogyan lehet megvalósítani. Az első gyakorlati lépés tehát a saját szerep tisztázása. Gondold végig, és ha szükségét érzed, írd is le, hogy mik azok a konkrét események és emlékek, amelyekkel kapcsolatban úgy érzed, bántottad a volt párodat a kapcsolatotok során. Melyek azok a dolgok, amiket mondtál vagy tettél, de nem kellett volna. Ez többet jelent, mint egyszerű bocsánatkérés, mert itt nem kérsz a másiktól, hanem te cselekszel azáltal, hogy önmagad számára elismered a szerepedet.
Második kulcs: megbocsátás
Ahhoz, hogy le tudj zárni egy kapcsolatot, fontos megbocsátani azokat a tetteket, kimondott vagy épp kimondatlan dolgokat, amelyekkel a másik fél bántott téged. Szükséges hát számba venni az elszenvedett sérelmeket is, és eldönteni, hogy megbocsátasz. Igen, szándékosan írtam döntésről, mert a megbocsátás tudatos, aktív cselekvés. Az évtizedes sérelmek esetén azért tud a harag parázsként izzani a mélyben, mert az érintettek csak várnak, hogy majd magától megoldódik minden. Persze kell idő a cselekvő megbocsátáshoz is, de önmagában az évek múlása sokszor kevés a megbékéléshez.
Nem azért van erre szükség, hogy a másik felmentést kapjon - nem is feltétlenül tud arról, hogy haragszol rá. Sőt, arról sem kell tudnia, hogy megbocsátottál neki, mert ez az egész rólad szól. A magaddal cipelt ólomsúlyú neheztelés, az el nem engedett sérelmek a te életedet mérgezik, a te eljövendő kapcsolataidat teszik tönkre, nem a másikét. A harag gondolatának dédelgetését ahhoz hasonlíthatnánk, mint amikor te veszed be minden nap a mérget, de azt várod, hogy a másik betegedjen meg.
Harmadik kulcs: ki nem mondott érzelmi közlések megfogalmazása
Írj le minden olyan érzelmekkel kapcsolatos kommunikációt, ami a kapcsolat alatt nem került kimondásra (pl.: szerettelek, mert..., undorodtam tőled, amikor..., szégyelltem magam miattad, büszke voltam rád, mert..., stb.). Egy szakítás során szétfoszlanak a közös jövőbe vetett remények, és ilyenkor különösen tud fájni a gondolat, hogy bárcsak ezt vagy azt kimondtuk volna, vagy a másik csinálhatott volna valamit másként. Ezeknek a közléseknek a számba vétele megkönnyítheti az elveszett remények elengedését. A megbocsátáshoz hasonlóan itt sem kell a másik féllel tudatni ezeket az érzéseket. Elég, ha csak magadban tisztázod őket.
Ezeknek a szempontoknak az alapos átgondolása segít objektíven, a maga valóságában látni a kapcsolatot. Ha segít, akkor írd is le az emlékeidet a megfelelő szempont alá, készíts listát! Ezáltal könnyebben letisztázódnak benned a szerepek és az, hogy mit lehetett volna jobban vagy máshogy csinálni, mit kellett volna még kimondani. Az emlékeid ilyen irányú rendezése segít elszakadni a pusztán érzelmi szintű megküzdéstől.
Látod majd, hogy minden, ami történt kettőtökkel, az két ember kölcsönhatása volt egymásra. Nem tűnnek majd el varázsütésre a rossz érzéseid, de a jövőben nem elkerülni vagy elnyomni próbálod majd őket, hanem elfogadni. Képes leszel tanulni a múltból, fejlődni, és a jövőben nem megismételni ugyanazokat a hibákat.
Gebei Sándor pszichológus
A Szegedi Tudományegyetemen végeztem tanácsadó- és iskolapszichológusként. Érdeklődésem középpontjában a párkapcsolatok állnak, azon belül is a szakítás, valamint az újrakezdés kérdésköre. Hiszek abban, hogy egy kapcsolatban minden, ami történik, az két ember kölcsönhatása egymásra, és mindkettőjüknek szerepe van a közös életük alakulásában. Amikor két ember útjai különválnak, mindenképpen érdemes megvizsgálni ezt a szerepet, anélkül nem létezik valódi továbblépés. Ebben segítek a hozzám fordulóknak.
Tetszett a cikk?
Ajánlj másnak is bennünket!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
