Te vagy a legjobb karácsonyi díszlet!

Hatféle bejgli, fine dining menüsor, művészien csomagolt ajándékok és meseszerűen dekorált otthon - az ilyen elvárások halmazában könnyen lehet, hogy pont te leszel a saját grincsed! Csernus-Farkas Ágota stylist grincses hasonlatával igazán érzékletesen hívta fel a figyelmünket arra, hogy ne felejtsük ki magunkat a karácsonyi örömökből, hiszen a ragyogó mosolyunk és a legcsillogóbb ruhánk a legpazarabb ünnepi díszlet.

Flitter, glitter, csipke és bársony, ezek szinte tévedhetetlenül ünnepélyes megjelenést kölcsönöznek nekünk, de érdemes az eseményhez igazítani a stílusunkat: munkahelyi karácsonyi party, szenteste szűk családi körben, baráti mézeskalács esten vagy egy szállodában? A koktélruha mellett óriási trend az overál, és persze Audrey Hepburn óta tudjuk, hogy a “klasszikus kis fekete” mindig befutó. Ágota ars poeticája szerint a “kis feketét” is bátran színezhetjük, vállaljuk be karácsonykor a mélyzöld, a lila, a bordó és sötétkék darabokat is. Nem szentségtörés a nadrágkosztüm sem, igazán elegáns a monokróm szett, pinkben pedig módfelett emlékezetes.

Ha lazábbra vennénk a figurát, Ágota a pulóverruhához ünnepi kiegészítőket ajánlott, illetve a Bridget Jones által  divatba hozott csúnya karácsonyi pulóvereket említette alternatívaként. Ha a fenntarthatóság jegyében idén nem vásárolsz új ruhát, hanem a régit dobnád fel, Ágota szerint csillogó magassarkúval, statement nyaklánccal, szőrmés táskával nem nyúlhatsz mellé.

Láthatáron a 2022-es trendek

A decens ünnepi csillogás után 2022-ben éles kontraszttal köszönnek be az új trendek: az ultra mini szoknya, ami egy deréköv szélességével vetekszik, a melltartó mint önálló viselet, a derekat totálban láttató “lyukas ruha”, az átlátszó viseletek és a ‘60-as éveket idéző cukorkaszínek. Ágotával együtt kíváncsian várjuk, hogy mindezekből mivel találkozunk majd Kecskeméten!

Ragyogó ajándékok és kiegészítők

A csillagos téli égbolt ragyogását és a szívmelengető karácsonyi dekorációkat a Pandora is becsempészte az ékszerek világába: a charm gyűjteményünket űrhajóssal, mézeskalács figurával, hógömbös angyalkákkal, Mikulással és csillagokkal gyarapíthatjuk. Ha a klasszikus stílust kedveled, a Pandora exkluzív üzletében elegáns darabokat egyaránt találsz. Az üzletvezető, Mészáros Niki kedvence egy vintage szett, amely a kékségével a Titanic című film szerelmi jeleneteit idézi.

Divat a buborék!

Bár a beharangozó szerint bortippekre számíthattunk Fehér Annától, a Koch Borház Kecskemét üzletvezetőjétől, gyakorlatilag ünnepi életmód tippeket kaptunk stand up műsorral. Ami biztos, karácsonykor a fekete csipkeruhán és a Pandora ékszeren túl a bor és a pezsgő is jolly joker kellék, akár a menü kísérőjeként, akár ajándékként, akár stresszkezelési módszerként.

Színre színt, nemcsak a kártyajátékban, hanem a bor és az ünnepi fogások összehangolásakor is! Fő szabályként nem tévedhetünk, ha az ételek, az alapanyagok színéhez választjuk a borokat. Fehér húsokhoz, szárnyasokhoz, halakhoz fehér bort, sertéshez rozét, marhahúshoz vöröset. Anna szerint készüljünk alkoholmentes italokkal is, de a fesztelen karácsonyi hangulat jegyében inkább legyen több az alkohol.

A pezsgő elegáns, fennkölt díszlet az ünnepléshez, ráadásul nagy divat is az utóbbi években. A Koch Pincészet Chardonnay Brut pezsgője kivételes ízélményeket ígér, a gondoskodó palackos erjesztésnek köszönhetően önmagában is telt és fenséges. “Ha pezsgőt viszünk, behűtve vigyük, erős célzásként, hogy bontsuk is ki” - tanácsolta Anna a hallgatóságot sokadszorra megnevettetve, hiszen a borászok szerint nem az a sértés, ha kólát tesznek a borukba, hanem az, ha nem bontják ki!

Humorbonbonnak tűnik, mégis erősen megfontolandó Annának az tippje, hogy “mindig legyen pezsgő a hűtődben különleges alkalmakra. Néha az a különleges alkalom, ha van egy pezsgő a hűtőben, és a világ legelegánsabb dolga reggel pezsgőzni.”

A koccintás művészete

Elegáns összejövetelek, borok, pezsgők és ajándékozás, csupa olyan dolog, ahol nagyot lehet tévedni, ha nem ismerjük a protokollt. Ilyenkor jól jön dr. Veszelszki Ágnes nyelvész, protokollszakértő könyve, az Illemkalauz - Protokolltanácsok mindennapi és kevésbé mindennapi helyzetekre. Ági gyorstalpaló pezsgő illemiskolája után már mindenki tudja, hogy a pezsgőbe nem teszünk jeget, hacsak nem speciális, jégre szánt pezsgőt vásároltunk. A pezsgős poharat mindig a száránál fogjuk, és bizony koccintáskor mindig a másik fél szemébe nézünk. Van, aki szeret pohárköszöntőt mondani, van, aki nem, de egy biztos, kevesen tudnak jó tószttal hozzájárulni a hangulathoz. A tökéletes pohárköszöntő rövid és frappáns, csupán pár mondatos, ami emlékezetes és humoros gondolatot közvetít.

Milyen a jó ajándék?

A karácsonyi ajándék-baklövésekről mindannyian tudnánk mesélni, épp ezért beszélt róla Ági. Ha örömöt szeretnél szerezni, három dolgot gondolj át: milyen vágyai vannak a megajándékozottnak, milyen viszonyban vagy vele, és milyen anyagi kereted van rá. Ne feledkezz meg a csomagolásról sem, hiszen az is üzenetet közvetít.  

Vajon illik azonnal kibontani az ajándékot? Magyarországon feltétlenül, hogy az ajándékozó érezze az örömünket. Persze az is előfordulhat, hogy nem kellemesen lepődünk meg az ajándék láttán, de az illem azt diktálja, hogy köszönjük meg, és tegyünk úgy, mintha örülnénk. Ilyenkor magát a gesztust értékeljük, nem az ajándékot.

Az Illemkalauz - Protokolltanácsok című könyvben a karácsonyon túl is sok hasznos illem tanácsot találsz, csajos, humoros illusztrációk társaságában, de követheted Ágit a protokollkommunikáció nevű Instagram-oldalon, ahol minden nap egy illemszabállyal lehetsz okosabb.

Reggeli kényeztetés

Sándor Katalin és Dinnyés Dorina a Tchibo jóvoltából kávéházi hangulatot szolgáltattak az eseményen. Legújabb kávéfőzőgépüket állították csatasorba, hogy szombat reggel energikusan induljon a Fashion  Reggeli. Ajándékötletnek sem utolsó az új kávégép, de magunkat is meglephetjük vele, ha kicsi és halk készüléket keresünk elérhető áron. A teljesen automata gép egy gombnyomással barista kávét varázsolt nekünk. Figyelem! Hamarosan férfiaknak való meglepetések, csajosan csak kütyünek nevezett holmik érkeznek a Tchibóba!

Kedves meséből horrorfilm, avagy hogyan éld túl a karácsonyt!

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy úri huncutság a karácsonyt katasztrófahelyzetként aposztrofálni, Adamik Zsanett segítő szakember mindenkit megnyugtatott: a szakmailag elfogadott stresszfaktor-skálán, a haláleset, válás és súlyos baleset mellett a karácsony is helyet kapott a stresszt okozó életesemények között.

Fotók, filmek és reklámok tömkelege árasztja magából a nyugodt, szeretetteljes képeket. Fényárban úszó otthonokban boldog emberek nevetgélnek a tökéletes bejglik felett. A kisgyermekkor után nagyjából mindenki tudja, hogy a karácsony legtöbbször nem így telik, kimerült felnőttekkel, veszekedésekkel, sértődésekkel… Ilyenkor jön jól, ha valaki megtanít arra a mondatra, hogy Hello kudarc, kösz jól vagyok! Zsanett kudarc- és stresszkezelési útmutatói segítenek abban, hogy a karácsony valóban a meghittségről, szeretetről szóljon, ne pedig a megfelelni akarásról, kimerültségről. Zsanett szerint három dolgot mérlegeljünk a karácsonyi készülődés előtt: a saját elvárásainkat, mások elvárásait felénk, és azt, hogy egy nap karácsony előtt is csak 24 órából áll! Hiába mozgósítjuk az utolsó erőtartalékainkat, ha pont az ünnepre essünk szét.

Zsanett segített eligazodni a karácsonyi elvárások útvesztőiben: húszféle feltételnek nem lehet eleget tenni, ne is próbáljuk. Koncentráljunk csak egyetlen konkrét vágyra, ami megnyugtat és boldoggá tesz bennünket. Van, akit az éjféli mise tölt fel, más a pazar ünnepi menüsor tálalásában leli örömét, de azt sem kell szégyellni, ha a tiszta lakás adja meg számunkra a karácsonyi hangulatot. A lényeg, hogy tudjuk, mi tölt fel bennünket és tudatosan álljunk meg, hogy magunkra figyelhessünk.

A legstílusosabb hölgy

Csillogás és csipke sportos eleganciával ötvözve, ez volt a Fashion Reggeli legstílusosabb hölgyének titka. Az eseménysorozat történetében talán a legfiatalabb díjazott lett Olajos Szonja a maga 12 évével, akit a Libri könyvcsomaggal jutalmazott.

A többi résztvevő sem szomorkodhatott, Fehér Anna nemcsak a Koch Pincészet kivételes pezsgőit kínálta kóstolásra, de a borászat egyik zamatos villányi borával, stílusosan a Francia Módival ajándékozta meg a hölgyeket.

Köszönjük az élményt Kisné Mándity Dórinak, a bevásárlóközpont marketing event menedzserének!

A Fashion Reggeli rajongói a sűrű őszi-téli eseménynaptár után jó sokáig vághatják a centit, a szervező Malom Központ szerint legközelebb 2022 márciusában találkozhatnak a közkedvelt rendezvénnyel.

Trendalelke: Ha öt évvel ezelőtt azt mondom neked, hogy hamarosan háromgyermekes édesanya leszel, mit tettél volna? Kinevetsz? Meghatódsz?

Orosz Marina: Most is belekönnyezek… Hosszú volt az út... Mindjárt 14 éve vagyunk együtt a férjemmel. 2010-ben volt az esküvőnk, és azóta vártuk a csodát. Végigmentünk az összes procedúrán, amin csak lehetett: 10 beavatkozáson, lombikprogramon és inszemináción. Volt egy másik irány is, kipróbáltuk a természetgyógyászatot és egyéb alternatívákat, szinte mindent, ami elősegíthette volna, hogy az álmunk valóra válhasson a maga természetes útján. De aztán nem úgy alakult, és végül hoztunk egy döntést 2016-ban. Ezután felkerestük a helyi TEGYESZ-t, kértünk időpontot elbeszélgetésre. Ott megfogalmazódott bennünk, hogy bármilyen formában is, de kisbabát szeretnénk. Aztán vártunk. Másfél év után, 2018-ban megérkeztek hozzánk a fiúk. Talán az is segített nekünk, hogy testvérpár örökbefogadására is nyitottak voltunk, hisz nem mindenki vállal be egyszerre két gyermeket.

Mennyire lepődtetek meg, hogy testvérpár érkezik hozzátok?

Örültünk, de annak még jobban, hogy ők együtt lesznek, mert előtte nem is ismerték egymást, különböző nevelőszülőknél éltek. Kaptunk egy telefont, hogy két kisfiú örökbefogadására lenne lehetőségünk. Az irodában volt az első felolvasás, amikor elmondták, hogy mit lehet tudni a gyerekekről. A kicsi Mikes még nem volt egy éves, a nagyobbik fiú, Benjámin alig múlt kettő. Ezt követően egy intenzív 2-3 hetes időszak következett, amikor a munka, a gyerekszoba kialakítás és gyermekholmik beszerzése mellett nap mint nap látogattuk őket a nevelőszülőknél, hol ide, hol oda mentünk, igyekeztünk minél bensőségesebb kapcsolatot kialakítani velük. Egyszerre, egy napon érkeztek hozzánk, június 1-jén mehettünk értük. Soha nem felejtem a pillanatot, amikor már a kocsiban ültünk mind a négyen, és mi hátranéztünk, és láttuk őket együtt: egy gyerek és még egy gyerek.

Hogy telt az első napotok, első időszakotok? Másoknak van 9 hónapjuk felkészülni a gyermek érkezésére, ti pedig 21 napot kaptatok erre.

A korábban elvégzett felkészítő tanfolyam fantasztikus volt. Az az igazság, hogy kétszer is elvégeztük, mert annyira tetszett. Szerintem minden szülőnek kötelező lenne egy tanfolyam, mert olyan dolgokat mondanak el, amiket alapból nem gondolunk át.

Hirtelen érkeztek, miközben mi vezettük a vállalkozást, dolgoztunk. Rá kellett fókuszálnunk, hogy már ők az elsők. Persze készültünk rá, és a  kollégák is tudták, hogy min mentünk keresztül éveken át a lombik programmal és az azt követő csalódásokkal. A céget úgy szerveztük, hogy a munkatársainkat ne érje váratlanul, hogy az első pár hétben kiesünk a munkából. Szerencsére szuper a csapatunk, és az, hogy Zolival együtt dolgozunk, még nagyobb könnyebbség. Tudjuk egymást váltani, egyikünk itt tud lenni, amíg a másik a gyerekekkel van otthon.

Az első időszakban nemigen mozdultunk ki velük, hogy ők szokják a környezetet, hiszen ez nekik mégiscsak egy trauma volt. Képzelj el egy 1 évest, aki megszokta a nevelőszülőnél a helyet, a színeket, illatokat, zajokat, és hirtelen elviszik onnan. Ez máig egy borzasztó érzés nekem, hogy milyen nehéz élethelyzet lehetett ez nekik. Jön valaki, aki átölel, megpuszil, simogat, de ők nem tudják, ki az. Úgy érzem, szépen összeszoktunk, és erős kötődés alakult ki köztünk. Nem gondolom, hogyha az én méhemből született volna gyermek, őt jobban tudnám szeretni, mint őket.

Amikor a gyermekvárás időszakát éljük, rózsaszínben látjuk a világot, aminek finom babapúder illata van. Ti mikor döbbentetek rá, hogy a gyerekek érkezése nemcsak játék és mese?

Két hétig szó szerint így éltük az életünket, aztán jött egy felismerés, hogy nagyon hiányzik a férjem. Addig a nap 24 órájában együtt voltunk, s bár a Leves' M előtt nem dolgoztunk soha együtt, abszolút mélyvíz volt a közös munka, de jól működött. Amikor Zoli ment dolgozni, és én maradtam otthon, akkor rá kellett jönnöm, hogy hiányzik a lénye. Aztán persze megtaláltuk az arany középutat, és rendbe tettük ezeket az érzéseket. Csodálatos férjem van, aki csodás apa. Nélküle ez nem menne. Nagyon felnézek rá, és jó példa a fiainknak. Persze van segítségünk is a szüleim révén. Édesanyám egy szuper nagyi, végtelen türelemmel, imádják a gyerekek.

Igazi családegyesítők vagytok, hiszen a két fiúhoz nemrégiben kistestvér érkezett.

Mindig nagy családban gondolkodtunk, és nem igazán volt kérdés, hogy akarjuk-e őt. Természetesen megbeszéltük, hogy belefér-e még az életünkbe, hiszen van már két gyerekünk, és ott a vállalkozás is. Egy apró félelem beúszott ugyan az érzéseinkbe, hogy most nagyon boldogok vagyunk, és vajon a pici érkezése mennyire borítja fel ezt az idillt.

2 hónapja megérkezett a harmadik kisfiunk, a két nagyobbik édestestvére. 2018 szeptemberében született, bekerült az örökbefogadói rendszerbe, és nevelőszülőnél nevelkedett. Amikor megtudtuk a létezését 2019 tavaszán, Zolival gyorsan átbeszéltük a dolgot, majd beadtuk a papírokat, hogy őt is nagy szeretettel fogadnánk. 2019 november óta örökbeadható volt, ennek ellenére 2021 februárjában érkezett hozzánk. A rendszer elsodorta őt másfél évre, és ez nagyon bánt minket. Pedig minden ideális volt, bent voltak az alkalmassági papírjaink és tudták, hogy az édestestvéreivel él majd együtt. Végül 2,5 évesen került hozzánk. Az elnyúló folyamatban nyilván szerepet játszott a 2020 tavaszi Covid-lezárás, de nyáron már lehetett volna ismerkedni. Aztán bejött a képbe egy hátráltató nevelőszülő is.

Valószínűleg fogtok kérdéseket kapni a gyermekeitektől a vér szerinti szülőkről. Tudtok majd válaszolni?

Nem sokat tudunk. Az anyuka fiatal, és valószínűleg alkalmatlanok a körülményei a gyermekneveléshez. Ha tinédzserként, fiatal felnőttként válaszokat keresnek majd, mi segíteni fogjuk őket ebben. Reméljük, hogy minél kevesebb csalódás éri majd őket. De itt lesznek majd egymásnak, kapaszkodónak. Mi egyelőre a nevelőszülőknél tartunk, és ott, hogy egy másik néni pocakjából születtél. Ez majd érlelődik bennük, és ha kérdeznek, válaszolunk. Majd szépen kinyílik előttük ez a téma, és meg fogják érteni a miérteket. A szülő anyát semmiféleképpen nem szeretnénk rossz színben feltüntetni, sem a feltételezett rossz körülményeket, sem a rossz anyaságot nem szeretnénk felemlegetni. Ezek nem jó szavak, mert nem tudjuk, mi az anya története, és mit okoznak ezek a mondatok a gyerekek lelkében. Nem táplálhatjuk őket ilyen kétes érzésekkel.

A mi három fiunknak van két idősebb testvére, és nemrégiben született újabb testvérük, így most már hatan vannak. A két legidősebb testvér is együtt él egy örökbefogadó családnál. A gyerekek még nem találkoztak, de mi, szülők, tartjuk a kapcsolatot. Beni és Mikes nevelőszüleivel is kapcsolatban maradtunk, szoktunk nekik fotót küldeni a fiúkról, és ők is fel szokták köszönteni őket üzenetben. Volt szó arról, hogy majd találkozunk, de aztán elmaradt. Nyilván nekik is nehéz, hiszen évekig az életük részei voltak, és hirtelen el kellett szakadniuk tőlük.

Tervezitek a testvértalálkozót, csak még vártok, hogy nőjenek hozzá a gyerekek?

Igen, szeretnénk, ha majd megismerhetnék egymást. Mindent tudnak a fiúk, az első pillanattól kezdve nem titok, hogy örökbefogadtuk őket. Persze nagyon finoman mondjuk ezt, és próbáljuk természetesen kezelni, hogy amíg mi nem érkeztünk meg az életükbe, addig x néni és y néni vigyázott rájuk.

Hogyan kovácsolódott össze a három testvér?

Nagyon jól vették az akadályokat. Mindig van valami újdonság, változás vagy fejlődés az életünkben. Barnabás első nálunk töltött napján egy szobában aludtunk, és figyeltük őt, a lélegzetvételeit, az alvási szokásait, hogy megismerjük őt, és jól tudjunk reagálni rá. Aztán a gyerekszobában altattuk, és ő állandóan Beni mellett akart aludni. Amikor elaludt, utána átvittük az ő ágyába. Két hónap után most már ott tartunk, hogy nyugodtan elalszik a saját ágyában, és végigalussza az éjszakát. Szomorú, de 2,5 évesen még egyáltalán nem tudott evőeszközzel enni, kismotorozni. Két hónap után már vagányan gurul a járgányával. Mi odafigyelünk a helyes étkezésre, a gyerekeket is próbáljuk ezen az úton tartani. Ő olyan környezetből jött, ahol az ételt leginkább a pogácsa, tejszelet, a chips és a ropi jelentette. A fokozatosság elve mellett igyekeztünk változtatni ezen. A nagyobb fiainknak fogalma sem volt róla, hogy a sárga, M betűt formáló ívek mit jelentenek, de Barnabás már a logóról megismeri, és mutogat, hogy szeretne oda menni.

Így most kereknek érzitek a családot? Terveztek még örökbefogadást?

Mivel Barnabás még csak februárban érkezett, eléggé mélyvízben vagyunk, így örökbefogadást talán már nem tervezünk. De azt még nem akarom elengedni, hogy egyszer még szülhetek. Ha úgy alakul, ez az ajtó még nyitva. Nem akarom azt mondani, hogy minden gondolatom ekörül forog, és foggal-körömmel küzdök érte, mert ezen már túl vagyok. De ezt az érzést még dédelgetem, hogy ha akar, még beköltözhet hozzánk. Mondom ezt negyven évesen, holott 32 évesen is megkaptam egy nőgyógyásztól, hogy kiöregedtem.

A gyerekeket mennyire traumatizálja az örökbefogadási folyamat? Szereztek mély lelki sebeket a család nélküli hetekben, hónapokban?

Bízom benne, hogy ebben a korban még elég lesz gyógyírnek az a szeretettel teli család, amit nyújtunk nekik. Erre inkább majd nagykorukban lesz rálátásunk, hogy mennyire emlékeznek vissza. Ha elővesszük Benjámin fotóit, amin a nevelőszülőkkel együtt szerepel, már nem emlékszik rájuk. 2 évesen került hozzánk, most 5 éves.

Titokoljátok-e tágabb környezetetekben, hogy örökbefogadtátok őket?

Nem, abszolút nem, pedig új születési anyakönyvi kivonatot is kaptak, amin én szerepelek édesanyaként. Az óvodában is elmeséltük, főleg úgy, hogy az adatlapon megkérdezik, hogy a szülésnél történt-e valamilyen komplikáció. Fogalmam sem volt, hogy mit válaszoljak. Megkérdeztem, és a legnagyobb kedvességgel, természetességgel válaszolták, hogy semmi  baj, nyugodtan írjam be, hogy örökbefogadott gyermek.

Mivel biztatnád azokat, akikhez nem kopogtat a gólya? És azokat, akik félve gondolnak az örökbefogadásra?

Minden helyes. Ha elzárkózik a gondolattól, zárkózzon el, ha nyitna felé, nyisson. Ezt nem lehet erőltetni, és el tudom fogadni ezt az álláspontot is. Zolival mi nagyon egy hullámhosszon vagyunk: családdá szerettünk volna válni, és nem volt ellenérzésünk az örökbefogadással  kapcsolatban. Ha nem természetes úton, akkor szívből születés által.

Tetszett a cikk?

Ajánlj másnak is bennünket!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Kanalat ajándékba? Igen!

Mert mindennapi használatba kerül, megmosolyogtatja az embereket nap mint nap. A minőségű alapanyag miatt évek múlva is ugyanolyan szép és kedves emlék marad. Kifejezetten erre az ünnepre álmodta meg az alkotó, Csomósné Verebéli Apollónia az Anya és Mama neves mintákat szivecskével. A virág mintáknak, a kávészemes kanalaknak mindig nagy sikere van, főleg a nagymamák körében, de a levendulás, kötött mintás és muffinos darabok is tuti befutók lehetnek.

Sokféle készleten lévő kanálból válogathatsz akkor is, ha az utolsó pillanatra maradt volna az anyák napi figyelmesség beszerzése.

Apolkanalak

Abszolút formabontó: tavaszi piknik borcsomag

Ha idén valami különlegessel lepnéd meg édesanyádat, nagymamádat, akkor vidd el őket egy tavaszi borpiknikre! 2019-ben az év bortermelőjének választott Koch Csaba és a Koch Borház Kecskemét borválogatásában szereplő 6 bor friss tavaszi hangulattal örvendeztet meg: a borászat emblematikus borait kirobbanó gyümölcsösségükkel önmagukban, vagy fröccsként is kiváló választások. Három fehér bor, egy rosé és két vörösbor jár a tavaszi piknikhez: FRISCH Irsai Olivér, PRÉMIUM Hajós-Bajai Cserszegi Fűszeres, Olasz Módi Cuvée, FRISCH Rosé Cuvée, PREMIUM Hajós-Bajai Cabernet Sauvignon Rosé, FRISCH Kadarka

A tavaszi borpiknik borcsomag elérhető a Koch Borház Kecskemétben, igény esetén pedig házhoz is szállítják Kecskemét és 15 km-es körzetében díjmentesen!

Koch Borház Kecskemét

+36305674116

Praktikus szeretet: páros anya-lánya táskarendező

A női táskák nagy rejtélyeinek inthettek búcsút közösen, ha a Szill’art, a csodavarroda kézműves alkotásával leped meg magatokat. Mire jó egy táskarendező? Nincs több idegesítő kotorászás, elveszettnek hitt kulcs, telefon, zsebkendő, mert a táskarendező mindent kézben tart. A táskarendező kb. 24x9 cm alapterületű és 20 cm magasságú, kívül-belül zsebekkel várja, hogy rendszerezz: van helye a tollaknak és a pontgyűjtő kártyáknak, de belefér az ajakápolód, a kulcsod, a mini parfümöd is és minden egyéb fontos női holmi. Gyakran váltogatod a táskáidat? A táskáid tartalmának költöztetése is egyszerű, csak kiemeled az éppen aktuálisan használt táskádból és átteszed a másikba. A páros táskarendezővel

A vagány türkizt és szolid barnát kombináló, készleten lévő táskarendezők kedvezményesen, 11.000 Ft-ért vásárolhatók meg, melyhez 1-1 hozzáillő zsebkendőtartó is jár, valamit még egy meglepetés ajándék.

Szill’art, a csodavarroda

Egy kis Hawaii Kecskeméten: kényeztető lomi lomi masszázs

Csokoládés álom vagy rózsaolajos aromaterápia? Immunerősítés vagy shea vajas bársony kezelés? Szerintünk egyikkel sem foghatsz mellé. Jóka Alexandra lomi-lomi masszőr több évezredes, ősi, gyógyító masszázzsal idézi meg az egzotikus sziget életérzését. Ha édesanyád is benne van a mókuskerékben, ha pihenésre, feltöltődésre vágyik, ha könnyíteni szeretne a fizikai test fájdalmain, akkor a különleges, olajos technikával végezett masszázs a tetőtől-talpig áramló mozdulatokkal testi, lelki, szellemi felfrissülést, megnyugvást hoz neki.

Jóka Alexandra lomi lomi masszőr

A monitor elől - ugrás a tűsarkúba: mert az Anyák mind NŐk!

Lepd meg édesanyádat vagy akár saját magad egy olyan élménnyel, amit megőrizhetsz örökre! Garantáltan különleges anyák napi meglepetés, ha egy egész csapat dolgozik azért, hogy csodássá varázsolja azt a bizonyos napot: stylist, sminkes és fodrász várja az édesanyákat, hogy tündököljenek a képeken. Pezsgővel, jó hangulattal és egy nagyon kedves, közvetlen női csapattal vár szeretettel Petróczi Réka fotográfus és Csernus-Farkas Ágota stylist. Az 1-1,5 órás fotózáshoz természetesen frizura, smink és stylist is dukál. A csomagajánlat anyák napja alkalmából 80.000 Ft helyett 65.000 Ft-ért elérhető ajándékutalvány formájában (május 1-ig beérkező foglalásokra és ajándékutalvány vásárlásokra érvényes).

Petróczi Réka - Képek Rékától - +36704146637

Csernus Farkas Ágota - Ágotastyle +36/70 431 6052

Anyák napi szépítő rózsa: elixír a bőrnek és a léleknek

Minden nő imádja a látványos és természetes alapú kezeléseket, amely után ragyogó bőrrel, feltöltődve, megszépülve zsebelheti be az elismerő pillantásokat. A Bella Natura Kozmetikában Kovács Edina Biorose arckezelése nagy siker a hölgyek körében, még érzékeny bőrűeknél is bátran alkalmazható: elvarázsol, táplál, megújít. A rózsavíz és rózsaolaj valódi csodaszer testnek és léleknek: antiszeptikus, gyulladáscsökkentő, antibakteriális, hidratál és tonizál, feszültségoldó, nyugtató hatással van a lélekre.

Bella Natura kozmetika

Bejelentkezés telefonon: 0630-5968-598

Alkotás és boldogság: 3 napos Artesia Alkotótábor

Ismered Csertő-Marton Edit, az Artesia Bútorfestőműhely megálmodójának jelmondatát? "Teremts időt az alkotásra, hogy a lelked boldog legyen!" A boldogságnak sokféle formája van, de az egyik legbiztosabb módja, ha 3 (vagy akár 7 napra) elvonulhatsz a Balaton-felvidék egyik tüneményes falujában, nyomhatsz egy RESET gombot a „karanténosdi” okozta problémákra. Egy igazi feltöltődést nyújtó kikapcsolódással lepheted meg édesanyádat vagy anyaként mondjuk magadat. Talán sosem volt ennyire szükség egy ilyen elvonulásra, mint most: a társaság, a természet és az alkotás, a borok, finomságok együttesével visszaállíthatjuk az egyensúlyt, amiből a következő időszakban lesz energiánk újrakezdeni.

Alkotótábor időpontok:

• Artesia Tábor 1.0 - 2021. május 31 - június 02.
• Artesia Tábor 2.0 - 2021. június 04 - 06.
• Artesia Tábor 3.0 - 2021. május 31 - június 06.

Artesia Műhely

+36205609111

Baba-mama élmények a négyzeten: szülésfelkészítő és babamasszázs tanfolyam

Mi lehetne jobb ajándék egy várandós anyának, mint a pozitív szülésélmény? Az 1 napos intenzív Szülésfelkészítő műhelyen azokat a segítő praktikákat adja át Néma Attiláné, azaz Ella dúla, amelyek több száz szülésnél már beváltak! Bárhol is tervezitek babátok születését, hasznát fogjátok venni ennek az intenzív és vidám napnak.

A babamasszázs tanfolyamra szóló ajándékutalvány hihetetlenül hasznos anyák napi ajándék, hiszen így anyának és babának egyszerre biztosíthatsz relax időt, akár minden napra! A tanfolyamon a szülőket tanítja meg Ella dúla a fogásokra, anyák napja alkalmából a nagymamákat díjmentesen várja! A teljes testmasszázson kívül tanulhatsz még érintés relaxációt, hasfájásra való masszázst, mozgáskoordinációs gyakorlatokat. Szó lesz a különböző olajokról, hatásaikról, a sírás értelmezéséről, a korszerű babagondozásról.

Ha anyák napján ajándékutalványt szeretnél a párod, lányod, menyed kezébe adni, vedd fel Ella dúlával a kapcsolatot:

Szülésfelkészítés 

Babamasszázs 

Energetizáló kristályok

A Chacrys kristályágyban található hegyikristályok energiái a fény közvetítésével harmonizálják és feltöltik testünkben ezeket az energiaközpontokat, segítenek lelki blokkjaink oldásában, a relaxációt, illetve a meditációs állapotot könnyebben érhetjük el és mélyebbre is visznek benne. A kristályok mindegyikén egy-egy csakrának megfelelő színű fény halad át, és ez a fény viszi át az emberi testbe a kristályokban megsokszorozódott energiát, átvéve testünk rezgéseit és visszairányítva azt többszörös energiával. Ezáltal kiegyenlíti a különböző szintű csakrák működését, harmonizálva a test energiarendszerét.

Egy alkalmas ajándék kártya: 4.000 Ft.

6 alkalmas bérlet /5-öt fizet 6-ot kap/ 20.000. Ft

Tiszta Forrás Stúdió - Janiné Etelka

Tetszett a cikk?

Ajánlj másnak is bennünket!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Manapság nagyon megosztó a Valentin-nap. Vannak, akik szívesen ünneplik meg a szerelmüket, mások szó nélkül tovább hajtják a naptárat. Nálatok mi a helyzet?

Csatos János: A Valentin-nap egy érdekes kérdés, sokkal fontosabbnak tartom, hogy ne tűzzünk ki egy adott napot, a mindennapokon legyünk figyelmesebbek. Ha férfiként épp eszembe jut a Valentin-nap, akkor veszek egy szál virágot, de igazság szerint azt sem tudom, melyik napon van.

Csatos Erika: Február 14-én van, most vasárnap.

Csatos János: Hát, akkor ez idén nálunk elmarad. (Nagy nevetés, a szerk.)

Hogyan ismerkedtetek meg?

Erika: Mindketten elkísértük a szüleinket egy olyan esküvőre, amire egyikünknek sem volt kedve elmenni. Soha nem felejtem azt a pillanatot, amikor összeadták a párt, a násznép elindult kifelé, és megláttam hátul, az ajtó bal oldalán egy bajszos, barna fiatalembert. Szó szerint megdobbant a szívem, és azt gondoltam, hogy nagyon szeretném őt megismerni.

János: Annak ellenére, hogy egy településen laktunk, nem ismertük egymást, mert nem egy általános iskolába jártunk. Ez a lakodalom hozott össze minket, idén lesz 39 éve. Szóval ez egy sikeres lagzi volt, legalábbis a mi szempontunkból. Kíváncsi lennék, hogy a pár, akinek az esküvőjére hivatalosak voltunk anno, még házas-e.

Erika: Meg is kérdezem anyukámat erről.

Milyen volt a lánykérés?

János: Téli időszakban történt, Erika születésnapja környékén, de nem emlékszem, hogy pontosan a napján-e. Hagyományosnak mondható lánykérés volt, mivel a szüleim is átjöttek Erikáékhoz, és az édesapám kérte meg apósoméktól a lány kezét. Szóval nem egy romantikus, Párizsban letérdelős lánykérésről volt szó, mert a mi időnkben, 1985 táján ez nem volt annyira divat.

Erika: Amikor Jánosék bejelentkeztek hozzánk, valahol a szívem mélyén éreztem, hogy különleges dolog fog történni. Nagyon megható volt, amikor Csati apukája megkérte a kezem az apukámtól. Eiffel-torony nélkül is csodálatosan szép emlék volt.

Három gyermek felnevelése és egy nagycsaládos háztartás menedzselése nem egyszerű történet, miközben ti még vállalkozást is építettetek.  Egy olyan időszakban, amikor egyáltalán nem volt megszokott az egyenjogúság a háztartásvezetésben és a gyereknevelésben, ti már élen jártatok ebben. Honnan jött ez a szemlélet?

János: Nálunk ez soha nem volt kérdés. A gyerekek viszonylag korán és gyorsan érkeztek, még mindketten főiskolások és egyetemisták voltunk, amikor a legidősebb lányunk, kis Eri megérkezett. Adta magát a dolog, és mi egyszerűen ráléptünk erre az útra, és csak mentünk előre. Nagyon jó példát kaptunk a szüleinktől, mert egyik családra sem volt jellemző, hogy elkülönült volna a férfi és női munka. Mind édesapám, mind apósom belefolyt a gyermeknevelésbe, főzésbe, takarításba. Azt láttam, hogy férfiként nem esik le a karikagyűrű az ujjamról, ha besegítek a teendőkbe. Ez a mai napig így van, ugyanúgy főzök, takarítok, és a ház körül is bármit megcsinálok. De ez fordítva is igaz. A nagyszülőktől pedig óriási segítséget kaptunk a három gyermekünk felnevelésében. Pont a legnehezebb időszakban, a vállalkozás felépítése sok időt igényelt akkoriban, és hétvégente bizony sokszor számíthattunk a mamákra, papákra. Nyári szünetekben akár több hétre is kisegítettek minket gyermekfelvigyázóként, és ez lehetővé tette, hogy nagy intenzitással koncentrálhassunk a munkánkra.

Erika: Ha társakká válunk egy kapcsolatban, szerintem egyenlően kell elosztani a szerepeket. A mi életünkben mindig úgy történtek a dolgok, hogy az vállalta fel a vacsorakészítést vagy a szülői értekezleten való részvételt, aki ráért: hol én, hol János. Ezt a jól működő modellt szeretnénk átadni a gyerekeinknek is, mert egy szeretetteljes és egészséges párkapcsolatnak az az alapja, hogy a szereteten kívül a munkát és a feladatokat is megosztjuk egymással. Ez a család, mint gazdálkodási egység hatékonyságában is nagyon sokat tud segíteni. Ebben az időszakban egy olyan vállalkozást tudtunk megalapozni, melynek a gyümölcséből ma mindenki részesül, nemcsak a gyerekek és az unokáink, hanem a szüleink is, mivel támogatni tudjuk őket.

Nem csak a magánéletben, de a vállalkozásban is társak vagytok. Nem sok együtt a nap 24 órája?

Erika: Vannak olyan napok, amikor szinte nem is találkozunk egymással, hiszen a vállalkozáson belül mindenki azokat a feladatokat látja el, amihez a legjobban ért és leghatékonyabban tudja támogatni az üzleti és családi sikert. Van egy rutinunk, miszerint a reggeli ébredés után János elkészíti a kávénkat, amit együtt iszunk meg, közben átnézzük, hogy kinek mi a napirendje, megbeszéljük a felmerülő kérdéseket. Ez az évek óta tartó rutin jó érzésekkel indítja a napot. Napközben mindenki teszi a dolgát: a vállalkozáson belül én felelek az értékesítésért, János pedig a kevésbé látványos, de stratégiailag fontos háttérmunkákat felügyeli. Sokszor előfordul, hogy egy rövid reggeli irodalátogatás után egész nap külső helyszíneken tárgyalok, míg Csati az irodában dolgozik.

János: Ha egy házaspár együtt vállalkozik, muszáj specializálódni, leosztani a testhez álló feladatokat, így aztán a nap 24 óráját nem töltjük együtt. A reggeli kávé mellett, ha tehetjük, együtt is ebédelünk, ha mindketten Kecskeméten vagyunk. Vacsoraidőben természetesen mindig együtt vagyunk. Covid időszakban csak otthon és kettesben, békeidőben viszont gyakran barátokkal vagy étteremben vacsorázunk. Ha más városokban van céges tárgyalásunk, oda is együtt megyünk, de mindketten a saját feladatainkat intézzük. A kocsiban praktikusan át tudjuk beszélni a céges  ügyeinket.

Erika: Sokat beszélgetünk, de nem kizárólag céges dolgokról. Áldott állapot, hogy mi nemcsak házastársak vagyunk, hanem barátok is. A legjobb barátom a férjem. Bár a gyerekeink már kirepültek, de olyan viszonyban vagyunk velük, mint mi anno a szüleinkkel. Megosztják velünk az életük kisebb-nagyobb történéseit, és hallgatnak is ránk. Ez fordítva is igaz, számos kérdésben az ő frissebb gondolkodásukat vesszük át szülőként, vállalkozóként.

Azért nyugtassatok meg minket, hogy ti is szoktatok veszekedni!

Erika: Megnyugtatok mindenkit, nálunk is van olyan, hogy valamelyikünk felemeli a hangját, de van egy megállapodásunk, ami közel 40 éve kísér minket: soha nem fekszünk le haraggal a szívünkben. Bármi is történjen, megbeszéljük. Nincs semmi baj a házastársi civódással, teljesen természetes egy-egy stresszesebb, fárasztóbb nap után, hogy egyikünk erőteljesebben reagál bizonyos szituációkban. Sokkal nagyobb probléma, ha a szőnyeg alá söprünk mindent, és nem beszéljük át a dolgokat, mert azt hisszük, a csend a békét jelenti.

Milyen jó tanáccsal szolgálnátok házasság előtt álló pároknak?

János: Többször kérdezték már tőlünk, hogy mi a titka a hosszú házasságnak, hiszen ez mostanság nem divat. 39 éve vagyunk együtt, 34 éve házasok. 16 és 18 évesen, diákszerelemként indult a kapcsolatunk, tehát egyáltalán nem kiforrott személyiségként kerültünk össze. Ez gyökeresen más, mint amikor 25-30 évesen, vagy még később ismerkednek meg és házasodnak a párok. Ekkorra teljesen kialakult személyiségek találkoznak, és sokkal nehezebb összecsiszolódni. Pedig nem szabad a kisebb-nagyobb problémákkal szembesüléskor feladni a kapcsolatot. Nem csak egymás megszerzésére kell időt, energiát és pénzt áldozni, a megtartás legalább ilyen fontos. Folyton folyvást beszélni, mesélni kell, és nem feladni az első, a második, de még a harmadik gondnál sem. Ahogy én látom, bár nem szeretem a sztereotípiákat, a mai fiatalok hamarabb feladják, ha valami küzdelmes. Adódik ez a fogyasztói társadalom hatásából is, hiszen azt üzeni, amit meguntam, azt lecserélem. Sajnos ez begyűrűzött az emberi, baráti és házastársi kapcsolatokba is.

Erika: Sokan mondják, hogy milyen nagyszerű párom van. Szerintem mindenkinek olyan párja van, mint amilyenné alakítjuk egymást. Pál Feri szavaival élve, a jó legyen elég jó. A tökéletesség hajszolásában telnek a napjaink a 21. században, csak a legjobb az elegendő. Márpedig nincs tökéletes párkapcsolat, muszáj dolgozni rajta. Minden kapcsolatnak megvannak a maga fázisai, az első időszakban, az udvarlás idején mindenki a legjobb arcát mutatja, és amikor már megszereztük egymást, lelohad az a törekvés, hogy kihozzuk a maximumot magunkból.  A figyelem és a beszélgetés minden problémát old, ha a szeretet megvan bennünk a másik iránt.

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Eddig leginkább Ittzés Tamás feleségeként és a Bohém Ragtime Jazz Band alkalmi énekeseként ismertek a kecskemétiek, de bő ötévnyi otthonlét után végre elkezdtem azzal foglalkozni, amivel leginkább szerettem volna: ősz óta tanítok magánéneket a Kodály Iskolában, így a napom egyik részében a növendékeim zenélnek nekem, egy kis időben én gyakorlok, munka után pedig jön minden, amit el tudtok képzelni egy zenész, zenebolond családban. Mivel négyen négyféle ízléssel vagyunk megáldva, így kisebb szabályokat vezettünk be a közös zenehallgatás terén: egyszerre csak egy zene szólhat, illetve amit a többség nem szeret, azt együtt nem hallgatjuk. De lássuk akkor, mik a mi kedvenceink!

Fotó: Anna Netrebko Facebook-oldala

Opera minden mennyiségben

Klasszikus énekesként elsősorban az operák és dalok világa az enyém, így ezzel kezdem. Miután elaludtak a fiúk, mi mindig “énidővel” indítjuk az estét, egy szűk órában hódolunk a saját szórakozásunknak. A pandémia előtt gyakran jártam operába, koncertekre, így nekem ez hiányzik a legjobban, ezért ebben az órácskában leggyakrabban operaközvetítéseket nézek a világ legnagyobb operaházaiból, YouTube-videókat a kedvenc énekeseimtől. Akiket kiemelnék jelenlegi abszolút kedvenceimként, az Nadine Sierra fiatal szopránénekes és a világsztár Anna Netrebko. Személy szerint mindkettőt azért szeretem, mert még sosem hallottam tőlük olyan felvételt, ami ne fogott volna meg valami miatt. Mindkettejüknek gyönyörű a hangja, technikai és zenei felkészültségük mellett pedig a szépségük és bájuk is elvarázsolja a hallgatót.

Gryllus Vilmos: Maszkabál

Mivel a gyerekeim folyamatosan azt játsszák, hogy koncert van és ők zenélnek, így a zenehallgatást nálunk nagy műsor is színesíti. Kisgyermekes családoknak nem kell bemutatni Gryllus Vilmost, aki szerintem zseniálisan közelít a gyerekekhez. Még nem jöttem rá pontosan, hogy mivel tudja így elbűvölni a fiaimat, de minden alkalommal beszippantja őket a maszkabál sorozat, állatoknak öltöznek és elképesztő műsor megy, miközben hallgatják a szellemes szövegeket, fülbemászó dallamokat.

Fotó: Norah Jones Facebook-oldala

Norah Jones: Feels like home

Ha nagy ritkán egyedül vagyok és nem akarok semmit sem csinálni, csak úgy egyszerűen “lenni”, akkor biztos, hogy Norah Jones albumaihoz nyúlok. Számomra az ő hangja egyenlő a teljes nyugalommal és időtlenséggel. Nyugodt hangulatú dalai néha melankólikusak, de számomra ez mindig tökéletes választás akkor, ha lazítani szeretnék. Zenészként sajnos nem úgy élvezi az ember a zenét, mint egy laikus, nagyon nehéz kikapcsolni a szakmai hallásunkat, nekem legalábbis ez nehezen megy. De ez az album velem mindent elfelejtet, egy időre kikapcsolok és megtisztul az agyam. Évek óta velem van, most is ezt hallgatom, mialatt nektek írok.

Bohém Ragtime Jazz Band: Just a Gigolo

Nincs Bohém család “apazene” nélkül, a gyerekeink gyakorlatilag ebbe nőttek bele, és nem hiszem, hogy csak amiatt imádják ezt a korai swingkorszakot, mert az apjukat csodálhatják közben, hanem mert ha megismered, nem tudsz szabadulni tőle. Rám legalábbis ilyen hatással van, pontosan 7 évvel ezelőtt hallgattam meg az első számot, amikor ismerkedésünk hajnalán Tamás a zongorához ült és eljátszotta nekem a Body and Soult. Nem tudtam akkor, hogy mi ez és ki írta, de olyan hatással volt rám, hogy az esküvőnkön is ez szólt 2 évvel később. Ha ki kellene emelnem egy albumot, akkor az talán a Just a Gigolo lenne, mert ezen érzem a legkiforrottabbnak a zenekari hangzást, s nagyon jó, ismertebb számokat játszik a zenekar. Ráadásul én is énekelek két számban.

Fotó: Michael Bublé Facebook-oldala

Karácsonyi kedvenceim 

Azt gondolom, mindenkinek van egy karácsonyi kedvencek lejátszási listája, ez nekem hosszú évek óta három részből áll: a korai hangolódást Ella Fitzgerald karácsonyi albumával kezdem, melyen ugyan a jól megszokott dalok vannak feldolgozva, de Ella hangjától minden különlegessé válik.

Ezt követi Michael Bublé Christmas lemeze, amit azért szeretek, mert - amellett, hogy szeretem Bublé elegáns stílusát - minden szám hangszerelése belecsempész valami újat a rég megszokott slágerekbe, még a Jingle Bells is elképesztően érdekes számnak tűnik.

Az ünnepi hangulathoz nálunk hozzátartozik a klasszikus zene, és szenteste Bach Karácsonyi oratóriumát hallgatjuk. Ha máskor is Bachot, vagy más régi zenét akartok hallgatni, John Eliot Gardiner felvételeit érdemes keresni.

Amit a férjem sem tud - egy lejátszási lista akkorra, amikor senki sincs itthon és táncolva takarítok

Talán mindenkinek van egy régi kedvencek listája, amin minden számhoz tartozik egy saját története. A sztorikat megtartom magamnak, de a listámat megosztom.

Tetszett a cikk?

Ajánlj másnak is bennünket!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

"Én onnan már nem jövök haza."

“Amikor szegény apuka elolvasta a behívóját, az asztalra  borulva zokogott, és azt mondta, majd meglátjátok, én onnan nem jövök haza” - mesélte Kati mama sokszor. És valóban, a Szepesi családfőről már csak a halálhíre érkezett, odaveszett a Don-kanyarnál. Felesége, Lídia 3 gyermekkel maradt magára. A szükség nagy úr három éhes gyerekszáj esetén, és az özvegyasszony amint világosodott, napszámba indult. Az alvó kisgyerekekre rázárta az ajtót, majd a kulcsot bedobta nekik az ablakon, hogy reggel kijöhessenek a házból.

Ehhez képest én továbbra is itthonról dolgozom, mint régen, szóval panaszra nincs okom, legfeljebb a napi ötszöri étkezés utáni mosogatást rühellem nagyon.

Nincs hús a hűtőpultban - konstatáltam meglepődve március közepén, amikor a fél ország tűkön ülve várta Orbán Viktor újabb és újabb élő bejelentkezéseit.  Nem érdekes, majd veszek a hentespultban. A méretes hentespultban egy darab összeszáradt sertésnyelv kelleti magát, de senki sem fanyalodik rá. Csak nyugi - biztatom magam, valamit biztos kitalálok. Ráakadok a felvágottak között megbújó, 2000 forintos kacsamellre. Szonja nem ugrál a rozéra sütött kacsáért… Mindegy, majd kiszárítom, úgy biztosan jó lesz. A fene egye meg, csak kéne élesztő, bár nem vagyok nagy kelt tészta bajnok. Nincs. Oké, majd inkább lencsét teszek a kosaramba, az úgyis egészségesebb. Lencse sincs. Csupaszon pislognak a polcok egy csomó sorban. Az utolsó előtti WC papír csomaggal a kezemben holdkórosként járkáltam a boltban, némi átmeneti kiüresedéssel és értetlenséggel a lelkemben, hogy mi a francért nem kezdtem én is az előző hetekben felvásárlásba...

Sok viszontagság után egy boldog napon

Ennél véresebb valóságot élt át mama családja szovjet megszállás idején. 1944 őszén a család egyetlen disznóját menekítették meg a “ruszkiktól”, amiben az akkoriban 7 éves forma Kati mamának is oroszlánrésze volt. Vermet ástak, belevezették a sertést, majd szőlővenyigéből rakott bálákkal fedték be a gödröt. Amikor megjelentek a fosztogató szovjet csapatok, és “röfögni” kezdett a venyige, a család fejhangon visítva futkározott fel-alá, hogy elfedjék a disznó hangját. Döbbenten figyelték az eseményeket a katonák, akik bolondnak hitték őket, így a disznó és ők is megmenekültek. A szovjetek távozása után Jutka néni, Kati mama nővére is leereszkedhetett végre a fa tetejéről, mivel nagyobb lány lévén csak ott tudta biztonságban átvészelni a tömeges nemi erőszak hullámát.


Kati mama egy másik sztoriját gyerekként sokáig nem értettem. “Szegény anyuka egy nagy kosárnyi pénzzel indult haza gyalog a városból, de mire kiért a városból, már csak 10 tojást kapott érte.” Érettségi előtt világosodtam meg, hogy az 1944-1946 közötti hiperinfláció ihlette a történetet. Ennek viszonylatában a 3000 forintos csirkemell nem is olyan drága...


Egy kis adalék a sztorihoz:

'44-ben 1 pengő 34 fillérbe került egy kilogramm kenyér, 1945 márciusában kilója 65-80 pengő között mozgott. 1946 júniusában már 5,85 milliárd pengő volt egy kiló kenyér ára.

A pengő után jött a milpengő – azaz millió pengő – de miután ebből is kiadták az egymilliárdos címletet, be kellett vezetni a bilpengőt, ami a milliárd ezerszeresét jelentette. Végül 1946. augusztus 1-jén jelent meg az új magyar pénznem: 400 ezer kvadrillió (tíz a huszonkilencediken) pengőért adtak egyetlen 1 forintos pénzérmét.


Miska papa 15 éves fiatal legényként élte át a lakosságot háborgató szovjet katonák padlássöprését, állítólag még a kimustrált, lyukas palacsintasütőjüket is elvitték a katonák. Ez az emlék nem halványult el, így aztán amikor az átkosban, élelmes magyarként zugban főzte a pálinkát, már nem a padlásra rejtette el a rézüstjét. Inkább elásta a föld alá vermelt disznó mintájára, de hiába. A kiszálló fináncnak az irigy szomszéd kiváló fülest adott, és a papa élete végéig emlegette a gyönyörű, réz pálinkafőzőt.

A 20. század borzalmas évei örökre nyomot hagytak a nagyszüleim szokásaiban. Bár nem keseredtek bele a második világégés, ‘56 és a kommunizmus kínjaiba, és mai szóval proaktívan élték tovább az életüket, a tartalékolás, a rosszabb időkre való felkészülés mégis minden döntésüket áthatotta.

A ‘90-es években a mama konyhaasztal fiókja még mindig kifogyott, szépen kisimított lisztes és cukros zacskókat rejtett magában, mert semmit nem dobtak a szemétbe, “jó lesz az még valamire”. A teához facsart citrom héját először lereszelte, ami kristálycukorral elkeverve egy margarinos dobozban várta a süteménysütést a hűtő oldalsó rekeszében.

Az aranytartalékok forrása, az almaszüret a 80-as években

Még a 2000-es években is 90%-ban önellátóak voltak. Amíg az egészségük engedte, mindent megtermeltek maguknak. Veteményest műveltek, szőlőt termesztettek gyümölcsfákat gondoztak. Disznót és csirkéket tartottak. Télen két disznóvágást, nyáron csirkevágást rendeztek kalákában, a rokonokkal, szomszédokkal. Ősszel jöhetett a kukoricatörés, mert ugye, ha van disznó, akkor annak enni is kell adni. De maguk savanyították a káposztát, és a papa által készített cirok- és vesszőseprűkkel sepert az egész család és a szomszédság.

Kenyeret ugyan már nem sütöttek a 80-as évek óta, de nyaranta a ház minden asztala az udvaron sorakozott fel, rajtuk a száradó lúdgégével, lebbenccsel, tarhonyával, amit csipkés függönyök oltalmaztak a kíváncsian repdeső legyektől.

A mama szinte világ életében “csak a háztájiban” dolgozott, így aztán nyugdíjat sem kapott, a papa nyugdíja a végigdolgozott élet ellenére is csak súrolta a 100 ezer forintot. Kisnyugdíjasként mégis ők jelentették a pénzügyi támaszt a családnak: ha hirtelen nagy összegre volt szükség, ők azonnal adtak, mivel a háztáji portékákból és almatermesztésből félre tudtak tenni egy kellemesebb összeget, amit igazi aranytartalékként kezeltek, szigorúan bankszámlán tartva.

Papa (ülő sor, balról az első) a katonatársaival

Mostanában sokszor eszembe jut az egyik utolsó beszélgetésem papával. A többszörös agyvérzést követően sokkal érzelmesebbé és aggódóbbá vált, így  kevésbé optimistán tekintett a világ sorsára. Egy meleg tavaszi napon arról mesélt az eperfa árnyékában, hogy amikor besorozták katonának, nem voltak túlságosan jól kistafírungozva: párna gyanánt szalmával tömött jutazsákon hajtották álomra fejüket. Úgy gondolta, eljöhet még ilyen csúnya világ. A huszas éveim közepén járva, kikezdhetetlennek gondolt optimizmustól duzzadva próbáltam őt győzködni, hogy ilyen biztosan nem fordulhat elő.

10 évvel később bezárkózva, szorongva, őrjöngve ül otthon a fél világ.

Pedig nem zuhognak a fejünk felett bombák, nem fosztogatnak idegen katonák.

#Maradjotthon idején, agyilag üres perceimben, főzés, takarítás és teregetés közben azon jár az eszem, hogy anno megmosolyogtam az üres zacskók kincsként való őrzését. De tizen-, huszonévesen ki a franc gondolta volna, hogy 2020-ban a koronavírus idején mindenből (is) maszkot gyártunk, a  Facebookon sírva röhögünk “az autómat élesztőre cserélném” modern népköltészeti alkotásokon, és amikor egymás bevásárlókocsijából lopkodják ki a kecskemétiek is a WC papírt, akkor bizony körbenézünk a lakásban, hogy mivel helyettesíthetnénk azt.

Időnként fáj a mellkasom, a kór tüneteit keresem magamon. Várom a megerősítést a páromtól, hogy koronavírusos tüdőgyulladásom lehet-e. Megnyugtat, miszerint szimplán csak hülye vagyok. Fél nap múlva rájövök, hogy akkor szúr a mellkasom, amikor híreket olvasok…

Állítólag nem a világ lett jobb, hanem a hírszolgáltatás fejlődött sokat, ezért önvédelemből jóval kevesebb (rém)hírt fogyasztok.

És folyton azon agyalok, hogy a mama és papa örökségét követem.

Az utolsó közös kép a dédunokával, Szonjával. A háttérben az elmaradhatatlan veteményes zöldell.

Az új házba kell majd nekem egy fagyasztószekrény, ők is oda tartalékoltak.

Szonja nagyon szeretne a telken tyúkot tartani, és eddig ellenálltam. Pedig nem biztos, hogy hülyeség. De a nyakát nem vagyok hajlandó elvágni, ha már nem tojik; nálunk végelgyengülésben halálozik majd el a tarajos.

Idén a borsón kívül mást is vetünk, jöhet a cukkini, kukorica, cékla, krumpli, meg a paradicsom és paprikapalánta.

Fejben már reszelgetem a citrom héját, kristálycukorral elkeverem, és azon tűnődöm, milyen sütihez passzol majd.

Azért még néha szorongok.

Ilyenkor mindig ők jutnak eszembe. Miska papa és Kati  mama. Hogy túléltek mindent. A huszadik század válogatott embertelenségeit, gazdasági bukdácsolásait.

Mert előre tekintettek.

Én is így teszek.

Mi is így teszünk a Trendalelke Magazin virtuális hasábjain.

A koronavírusról csak a legszükségesebbeket szeretnénk megosztani, inkább maradunk a jól megszokott témáinknál: érdekes, izgalmas programokról (egyelőre online), előremutató kezdményezésekről, illetve ismert és ismeretlen kecskemétiekről írunk, akik hozzátesznek ehhez a városhoz.

Ha erről olvasnál szívesen, nálunk minden nap jó helyen jársz.

Feliratkozáshoz kattints a képre!

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!