TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ PROGRAM \ Elemek megjelenítése címkék szerint: önismeret
18
2019 nov.


Ma már se szeri se száma a motivációs, önismereti, spirituális idézeteknek, írásoknak, tanult vagy önjelölt guruknak, segítőknek. Ahogy mindennek, ennek a jelenségnek is több oldala van, egyrészt rendkívül pozitív, hogy egyre többen fordulnak önmaguk belső világa felé, találják meg hivatásukat és teljesednek ki segítőként, másrészt tényleg írhat bárki, bármit, mindenféle kontroll és minőségbiztosítás nélkül. Ha piaci alapon szemléljük, mondhatnánk, hogy aki nem csinálja jól, annak nem lesz felvevőpiaca, de az emberi lélek dolgai kevésbé mérhetőek és megfoghatóak, mint például az, hogy egy rendelt torta rossz ízű vagy sem.

18
2019 nov.

 

Felkészültél egy lazulós, borozgatós, alkotós, táncolós, zenés, mesés, társasjátékozós, jógázós, pancsolós hétvégére? És ha ez még mindig kevés lenne, és kiruccannál valahova, arra is van tippünk! ;)

18
2019 nov.

 

Idén is lesz nyár, hivatalosan már csak kettőt kell aludni hozzá, a valóságban is egyszer csak kisüt a nap, és akkor kíméletlenül bikinire váltunk a gumicsizmáról és esőkabátról! Előkerülnek a csinos ruhák is, egyre több látszik belőlünk, aminek valljuk be, nem örülünk tiszta szívből. Mert kinek itt, kinek ott van egy kisebb, esetleg nagyobb felesleg, amit nem szívesen tesz közszemlére. Ezért rettegve gondolunk a strandra...

18
2019 nov.

 

Azt előre leszögezem, annyiszor kopogtattam már hiába. Mennyit böködtelek, tán még meg is rángattalak olykor… s nem vettél észre. Mit tegyek?! Most mondjam azt, belédfáradtam? Hogy csak reklamálsz, s közben körültáncollak nap mint nap. Hogy megkörnyékezlek, s rám se bagózol?! Naná hogy elmegy a kedvem tőled. S nem vagy egyedül ezzel az ambivalens hozzáállással. Valami remek emberi klausztrofóbiás attitűd!??! Itt ugrálok a szíveden, s zárt kapukat döngetek? Várakozok én… De meddig? Hogy a lelkeden is hálókba gabalyodok? Mi a fenének ez a sok nehezítés? Ha már látogatásomra vársz, legalább nyiss ajtót. Minimum résnyire. Füledet is nagyobbra tárhatnád… s szemed is megdörzsölhetnéd erősebben reggelente! Hogy láss! Vagy legalább akkor vedd fel a szemüveged. Ugye, milyen egyszerű?!

18
2019 nov.

 

Helló boldogság!

Miféle egy szerzet vagy te?! Csak bújócskázol velem. Megmutatod arcod… picit kezdelek megismerni, majd tovatűnsz. Neked még az ipiapacs sem ok, hisz mindig csak te bújsz. De megtalállak! Volt már ilyen. Kábítasz csak, kihasználod hiszékenységem. Megérintesz, s futsz is már tova. Jó ez neked? Tetszik, hogy fáradok? Hogy hiszlek is meg nem is. Hogy hullámvasutaztatsz? Hányingerem van…kérlek! Már írtam neked. Rólad! Egy íráskurzuson. Olyan klasszul jött minden szó, mondat, most csak visszaidézni tudok belőle szófordulatokat. Hogy pl. „esőt sírsz kábult mifélénk szájába”. A füzetemet sem lelem, amibe megalkottalak.  Tán oka van.  S nem is kell. Az az akkor volt iromány, akkor mondatokkal. Most, most van!  Most. Ismered e szót?!  Ja. Csak ezt ismered.  Ma tiszta lapra írok. Új füzetbe.

Hány oldalt telefirkáltam már, mióta keresgéllek... Lehet, nem is létezel. Csak bolondítasz. Miért is?! Ja, hogy illuzionista vagy. Elfogadom. Ha játék, játsszunk! Ok. De előre szólok… Mi van, ha mégis meglellek? S magamhoz láncolnálak? Alapból nem kenyerem a birtoklás mint olyan, de mi van, ha mégis?! Ha majd nem eresztelek. S éheztetlek is kicsit. Mint te engem.  Vagy úgy ölellek, hogy most majd te fuldokolj. Szánalmas, nem?! De nem ígérhetek semmit. Honnan tudnám, mit váltasz majd ki belőlem? Tudod, vagyunk egy páran, kik életünket tettük rád. Vedd már komolyan! Örömömre kikandikálsz ám néha, olykor elkaplak pillanatokra, tudd! Hol árnyas, csodás zöld fák lombjai közt nevetsz rám… hol egy remek film katarzisa közben érzékellek kicsit… hol angyali gyermekszemben kacsintasz rám nagyot… hol zenebona-élményeimben hasítasz egy darabot belőlem… hol szerető, ölelő kar ringatásában jelzel: ”itt vagyok”. S hol csak merengek az égre… s tudom, érintesz épp! 

No, ok boldogság, eleget jártattam a szám rólad. Most búcsúzom. De ha megtalálom mégis a katartikusabb nekedlevelem-verziót, ígérem, megmutatom azt is. Csak tudd, miket hozol ki belőlem! Hogy vagy. Meg hogy nem vagy. Vagy tán vagyogatsz inkább. Emberek milliói hajszolnak hasztalan… s te szemünkbe röhögsz. Cinikusan grimaszolsz. Nagy varázsló vagy, maradjunk ebben. Viszlát boldogság! Legalább írj majd pár sort… jelezz valahogy, vetted gondolataim. Pleaseeeeeeee!

Folytatás következik...



Negyvenes éveim háromharmadában járok :). Magát egyszerre örökké kereső és rég megtaláló nőnemű volnék. Nagyfiam felnőtt, Égbőlpottyant Tündérlalám-fogadott Kisfiam 9 éves. Megérint az élet. Hol, mikor, melyik részlete. Hiszek szép anyanyelvünk csodás szavaiban, olykor ömlenek belőlem a betűk, máskor hetekig nem kívánkozik ki semmi.  Sokat vonatozom Kecskemét és Budapest közt, szeretteim és munkáim húznak hol ide, hol oda. Vonatozás alkalmával sokszor megihlet a sebesség, az ablakban futó ilyen-olyan világ. :) Bevillan sok fájdalom, öröm, megérkezés és elbúcsúzás. Szavakba öntöm magam. Olyankor töltődöm, erősít. Fogadjátok szeretettel amatőr szárnypróbálgatásaimat!

Nagy Zsuzsanna Katalin

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

1. oldal / 17

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449