TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ 5100 kilométer, 6800 fotó, 26 oldalas napló - ez Mészáros Marianna mérlege az El Caminóról
14
2019 okt.

5100 kilométer, 6800 fotó, 26 oldalas napló - ez Mészáros Marianna mérlege az El Caminóról

 

A kecskeméti grafikusművész és művésztanár először 50. születésnapja apropóján vágott neki az egyre népszerűbb zarándokútnak. Bár akkor néhányszor feltette magának sírva a kérdést, biztosan ezt akarta-e, a csodás tájak, az építészeti kincsek, a kihívások és a mély belső utazás varázsa visszacsábította Mészáros Mariannát Spanyolországba. Ezúttal útitársat is vitt magával egy barátnő-kolléganő személyében. Nemrég az „Utazók a könyvtárban” programsorozat keretében mesélt telt ház előtt élményeiről, továbbá az útinapló kinagyított képeiből nyílt kiállítást is megtekinthettük, sőt, egy vitrinben az eredeti füzet is helyet kapott az úton gyűjtött relikviák társaságában. Mi a "legekről" faggattuk Mariannát, íme:

 

 

Trendalelke.hu: A leghosszabb táv, amit egy nap alatt legyalogoltam…

Mészáros Marianna: A Fonsagrada - O Cádavo: 26 km – 20. nap. Általában 20-23 km volt a napi adag.

 

A legszebb város…

Nem tudok dönteni! Oviedo mellett szól, hogy már régóta vágytam látni a tanulmányaimból ismert Iglésia de Santa María del Narancót. Persze a katedrális is szép és sok szobrot megcsodálhattam a városban. Comillas egy eddig ismeretlen város volt számomra, ahol meglepetésként ért, hogy ennyi modernista (a spanyolok így hívják a szecessziót) épület van, pl. Gaudí Capriccio nevű napraforgókkal díszített épülete is. Llanes pedig tipikus kikötő, illetve halászváros, ahol nagyon helyes házakkal találkoztam. Tetszett a templomot befutó bugainvillea, de legjobban a kikötőben a színesre festett hatalmas beton hullámtörő kockák maradtak meg az emlékezetemben.

 

A legautentikusabb spanyol életérzés, amit én is átéltem…

Lugóban útitársam, Zita barátnőjével egyik bárból a másikba mentünk, kipróbáltuk, hol milyen tapast adnak az italunkhoz. Nálunk az a szokás, hogy beülünk egy vendéglátó helyre, és egész este ott maradunk. A spanyolok egyik helyről a másikra járnak, így nem látják mások, hányadik italnál járnak. Mindenhol csak egyet isznak.

 

 

A legrövidebb éjszaka...

Lugóban Zita barátnője megmutatta azt a bárt is nekünk, ahová táncórákra jár és egy kis bemutatót is kaptunk ebből. A táncórák este 10-kor kezdődnek (hétköznap!). Nekem itthon már az este 8 óra is késő egy program kezdetének, 10-kor pedig már alszom. Másnap már nem gyalogultunk, csak turistáskodtunk.

 

A legcsodálatosabb természeti kincs…

A Camino del Norte mentén maga a tenger, a sziklák. Többször megfestettem a látványt az útinaplómba is.

 

A legnagyobb dolog, amit az út során magamról tanultam…

Nem szeretem a hegyeket, igazi alföldi lány vagyok. Ezt eddig is tudtam, de most azt hittem, talán a gyönyörű táj és ködös reggelek képesek lesznek megszerettetni velem a hegyeket. Már megint túl sok cuccot pakoltam és túl nehéz volt a hátizsákom. Az északi úton (Camino del Norte) nem is volt ebből baj, csak a hegyekben (Camino Primitivo) nem bírta csípőm.

 

 

A legboldogabb pillanat…

Megérkezés Santiago de Compostelába, a katedrális elé leírhatatlan boldogság volt most is. Ezen kívül Santillana del Marban, illetve a környékén egy nap alatt két fantasztikus kulturális élményem is volt, ami szintén nagyon boldoggá tett: Az egyik egy román kori kerengő, ahol minden oszlopfő különböző. Santillana de Martól kb. 2,5 km-re található az Altamira Múzeum, ahol egy hasonmás barlangot mutatogatnak a turistáknak, de az utolsó repedésig minden olyan látványt nyújt, mint az eredeti, őskori.

 

A legnagyobb kihívás…

A Camino Primitivón az asztúriai hegyekben minden nap többször fel- és lemenni. Ettől és a nehéz hátizsákomtól 6 nap után sokallt be a testem. Utána 4 napig a hátizsáktaxi szolgáltatást vettem igénybe, ami sokat segített. 5 euróért elvitték a következő szállásra a nagy hátizsákom, míg én egy kicsi hátizsákkal gond nélkül folytathattam a gyaloglást.

 

A legfeleslegesebb holmi, amit magammal cipeltem…

Kamásli, fürdőruha, kis 3 lábú állvány a fotózáshoz, hintőpor.

 

 

A legkedvesebb szuvenír…

Nem szoktam ma már szuveníreket vásárolni, főleg magamnak nem, de Santiago de Compostelában nem tudtam most se ellenállni a gyönyörű ékszereknek. Egy fülbevalót és egy nyakláncot vásároltam.

 

A legmerészebb döntés az út kapcsán…

A hegyes Camino Primitivo útvonalat választani.

 

A legfinomabb ebéd…

Muxíában az utolsó ebéd: polip kagylóval, mert polip nélkül nem teljes egy galíciai tartózkodás! A legfinomabb konzerves vacsoránk pedig: pacal csicseriborsóval és kolbásszal.

 

 

A legnagyobb fájdalom…

A 17. napon La Mesába érkezés, iszonyú fájdalom a jobb csípőmben, hidegrázás, vacogás - pedig nem volt hideg.

 

A legrosszabb időjárás…

Muxíában, amikor már végre strandolhattunk volna, esett az eső, hűvös volt és fújt a szél. Másnap, mikor megérkeztünk hajnal 4 órakor Santanderbe, álmosan, fáradtan fagyoskodtunk az esős időben, várva, hogy kinyisson a buszpályaudvar.

 

A legnagyobb meglepetés…

Találkozás egy másik magyar zarándokkal, Lénárd Gáborral az út elején, aztán csak Santiagóban láttuk egymást újra. 

 

 

A legfontosabb eszköz a hátizsákomban…

A telefon, amit a szokásos kapcsolattartáson kívül navigációra és fotózásra is használtam.

 

A legnagyobb vágyam volt…

Visszamenni a caminóra és élvezni minden napját, percét, illetve látni az Altamira-barlangot.

 

A legtöbb, amit egy nap alatt költöttem...

Napi 30 eurót számoltam az útra, ez tartható is volt, igaz, csak 2-3 alkalommal ettünk étteremben. A Camino Primitivón túl sok kísértés sincs, volt, amikor 20 euró allatt költöttem. Akkor költhettem a legtöbbet, amikor Santiagóban megvettem a Santaderbe szóló buszjegyet, belépőjegyet váltottam, hogy lássam a katedrális felújítás alatt álló késő román kori kapuját, a Pórtico de la Gloriát. Ezen a napon messze túlléptem a 30 eurós napi keretem, kb. 100 euró volt az aznapi költésem.

 

 

A legközelebbi időpont, amikor El Caminóra megyek…

Az előző caminóm alatt és utána még egy darabig azt gondoltam, soha nem megyek újra caminózni és egy kicsit lököttnek is gondoltam azokat, akik már nem először járták meg az utat. Most még nem tudom a választ. Nem biztos, hogy megyek újra caminózni, de soha ne mondd, hogy soha! Ha megyek, mindenképpen veszek egy kisebb hátizsákot, hogy ne pakoljam túl, mert eddig mindig sikerült. Ja, és olyan szakaszra mennék, ahol nincsenek hegyek.

 

Marianna rajzos útinaplójának oldalait az ART Brigád Kecskemét Facebook oldalán találod.

 

Galéria Marianna saját fotóiból:

 

 

Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!

Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!

Utoljára frissítve: kedd, 15 október 2019 09:32
Értékelés:
(2 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449