TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Otthon melege \ Elemek megjelenítése címkék szerint: vers

20
2017 nov.

 

Az égen a felhő egymást űzi-hajtja.
Suhogva a parton hajlong a sikár.
Csóválja fejét hegyélen a makkfa:
hogy oda megint az örömteli nyár!
Gyülemlik a holló, varjú kavarogva.
A cinege fázik a tüskebokorba’.
A kerti haraszton zokogja a szél:
elhervad a rózsa, lehull a levél.

20
2017 nov.

 

Csend, nyugalom, melyet csak a megemlékezők halvány neszei törnek meg ilyenkor. Lehajtott fejjel mondott imák, krizantémfejek sokasága, gyertyalángok végtelenje. Szomorúság és boldogság egyaránt jelen van ilyenkor. Szomorkodunk, mert már elmentek, de boldogok vagyunk, hogy ismerhettük őket. Sokszor az idő begyógyít minden sebet mondás olyannyira igazzá válik, hogy a mindennapi teendőink közt egyszerűen elfeledkezünk azokról, akik egykor az életünk részei voltak. Kell ez a nap, hogy egy kicsit újra együtt legyünk. Még ha csak az emlékeink mezején is...

20
2017 nov.

 

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.
Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.

Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok -
Akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.

 

Vers: József Attila - Keresek valakit

Festmény: Vincze Iza -

20
2017 nov.

 

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszu-hosszu őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubin-teát és sárga páragőzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

az utcaseprő, szegény, beteg ember,

ki fütyürész az ablakunk alatt?

Akarsz játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

 

Vers: Kosztolányi Dezső - Akarsz-e játszani?

Festmény: Vincze Iza - Ébredés a szabadban

20
2017 nov.

 

Legyen egy nap a magyar versé, árasszuk el a hirdetőoszlopokat, valódi üzenőfalakat, járdákat, és minden legálisan posztolható felületet versekkel! A Gittegylet.com kultblog már harmadik éve szervezi meg a világraszóló Posztolj verset az utcára! akciót a magyar költészet napján, József Attila születésnapján, április 11-én.

1. oldal / 2

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449