Beteljesülés
Körzőhegyre tűzött idő
Magam köré rajzolom
Szívemben egy virág kinő
Álom édes alkonyon.
Harmatcsepp a lepkeszárnyon
Gyöngy gurul a pázsiton
Sárba száradt medvelábnyom
Jövőm a múltra rányitom.
A körre röppen rá a lepke
Virág hull a lábnyomra
Kis szívem egy harmatcseppre
Az idő jelét rányomta.
Magam köré rajzolt múltam
Gyöngyre ragadt sárdarab
A jövőbe csak belehulltam
Mint nappalba az alkonyat.
Nélküled
Én nem tudtam, hogy van-e Isten
Mennyország, meg angyalok
Csak azt, hogy tebenned hittem
Szemedben szelíd hajnalok
Varázslatos fénye súgta
Hogy létezik a szerelem
Érintésed úgy vonult a
Kezeden nyugvó kezemen
Ahogy finom tündér vonul
Az álmok áttetsző taván
Melyre arany holdfény borul
A tavasz balzsam alkonyán
Szavaid, akár a gyöngyök
Gurultak bennem szerteszét
Lényed lett a testet öltött
Véremmé vált szentbeszéd
Azóta tudom, hogy van Isten
Mennyország, meg angyalok
Csak a szívem fázik itt benn
Mert nélküled magam vagyok.
Vallomás
Örömtől, bánattól egyaránt részegen
Te vagy a felettem feszülő kék egem
Te vagy a bölcsöm és te vagy a sírhantom
Neked játszik, míg játszani bír lantom
Te vagy az otthonom, te vagy a lakhelyem
Ha elhagyott mindenki, te maradj csak velem
Te vagy az álom és te vagy az ébredés
Szívdobbanás vagy és éltető érverés
Te vagy a múltunkból felzengő ítélet
Te vagy a jövőnek ízt adó ígéret
Te vagy a váram, a vérem, a verem
A szűkülő időm, a táguló terem
Te vagy az észlelés, te vagy a tudatom
Kísérő kísértőm járatlan utamon
Te vagy a gondolat, te vagy az emlék
Te vagy az, aki csak lenni szeretnék
Te vagy a borom, a bárom, a bérem
Te vagy a gondomat viselő fivérem
Te vagy a magány, mi esténként rám borul
Asszony szelíd keze, mire vágyom jámborul
Te vagy a kínom és te vagy a balzsamom
Harangszó homályos, halálos hajnalon
Te vagy a kezdet és te vagy a vég is
Nem vagyok méltó rád, szeretlek mégis.
A talált vágyak osztályán
Sok ócska lom, avítt kacat
Sok elfeledett, holt álom
Sok félresiklott pillanat
Hever ezen az osztályon
Sok összegyűrt papírdarab
Sok rég nem olvasott levél
Sok el nem játszott színdarab
Mi közönséget nem remél
Sok el nem mondott vallomás
Sok soha el nem csókolt csók
Sok tervként elhalt nagy dobás
És el nem dúdolt altatók
Sok meg nem festett szép alak
Sok filmre nem vitt történet
Ki nem mondott félszavak
Sok hangjegyekre tört ének
Sok nem teljesült vak remény
Sok be nem váltott ígéret
Sok olvasatlan nagyregény
Végre nem hajtott ítélet
Tegnappá dermedt holnapok
Ilyenné válunk most, drágám
Ha szívem inkább ott hagyod
A talált vágyak osztályán.
Szárnyam belefér-e
Most melegre vágyom
Testmelegre, lélekmelegre
Egyedül vagyok, fázom
Nincs senki, aki még szeretne
Most magányom úgy lötyög rajtam
Mint huzatos, szakadt ballonom
Amelyben állok álmoktól zavartan
A vasrácsos, cúgos balkonon
Alattam autóban, bringán vagy gyalog
Áramlik, zajlik az élet
Fiatal pár a járdán andalog
Magában motyog egy mogorva részeg
Mentő szirénája sikoltja a halált
Ősöreg nénike tyúklépésben csoszog
Egy galamb a szemétben kenyérre talált
Kisgyerek elesik, katonadolog
A ballonom alatt fáradtan, halkan
Aprókat dobban megviselt szívem
Még alig éltem, de már sokat haltam
Túl sok volt a nem, és kevés az igen
A szél felkapja kabátom alját
Fekete szárnyként suhog a ballon
Sötétség és fény bús viadalját
Morajló viharként szívemben hallom
A szobába lépek, melegre vágyom
Lélekmelegre, test melegére
Vézna szívemen nehéz kabátom
A tükörbe nézek, szárnyam belefér-e.
Elalszik végre
Ki a náci? Ki a libsi?
Jókeresztyén? Netán bibsi?
Ki az úr? És ki az elvtárs?
Ki egyházi, ki a szektás?
Ki heteró és ki meleg?
Ki van veled? Ki ellened?
Ki a népi? Ki az urbán?
Kinek kippa? Kinek turbán?
Ki belpesti? Ki vidéki?
Ki tarja be, ha ígéri?
Kinek Brüsszel? Kinek Moszkva?
Ki az, aki ki lett fosztva?
Ki független? Ki a lakáj?
Ki az, aki nem propagál?
Ki a korrupt? Ki a tiszta?
Ki bolsi és ki fasiszta?
Ki a jövő és ki a múlt?
Ki haladó? Ki elavult?
Ki a nemzet? Ki idegen?
Ki támad kinn? Ki idebenn?
Van-e, kinek szíve kettő?
Ki az, aki kirekesztő?
Ki az, aki ellenáll?
Ki fogad be? Ki szegregál?
Ki ássa az árkokat?
Ki tettes és ki áldozat?
Ki tudja,hogy mi igaz?
És ki tudja, hogy meddig az?
Ki normális és ki nem?
Ki az, akinek hiszem?
Ki álmodik? Ki van ébren?
Lehet-e sötétség délben?
Mi valóság? Mi fikció?
Mit modern? Mi tradíció?
Megtörve bár, de félve nem
Csak kérdezget az értelem
Csend van, senki sem felel
A fáradt test letérdepel
Szótlan ima száll az égre
Bólint, és elalszik végre.
Ha még több Libor Zoli versre vágysz, itt követheted őt.
Tetszett a cikk?
Ajánlj másnak is bennünket!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
