Vasárnap látogattam ki a kecskeméti Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutatóra, amelyre összesen 120 ezren voltak kíváncsiak a hétvége folyamán. Erősen indult a reggel, ugyanis az első váó-élményt a PTSZ-M tereputazás szolgáltatta. Viszonylag sokat kellett sorba állni a lánctalpas úszó gépkocsihoz, de megérte! Vezettem már tankot, így nem volt teljesen újdonság, hogy megmozdul alattam egy ilyen több tonnás monstrum, mégis igazi kuriózum volt ott állni a tetején, miközben a V12-es dízelfaló motor kétoldalt köpi a levegőbe a füstöt és még a zajvédő fülesen keresztül is brutális a hanghatás.
Már ekkor érdemes lett volna elindítanom a lépésszámlálót a telefonon, ugyanis a reptér minden látogatható szegletét célszerű volt kipipálni - én így is tettem. Rengeteg információt be lehetett gyűjteni, beszélgethettek az érdeklődők több haditechnikai szakértő cég képviselőivel, akik készségesen válaszoltak a laikus kérdésekre. Többek közt beleláthattunk a legújabb drónok működésébe, kézbe foghattuk a legmodernebb fegyvereket, megérthettük, hogyan működnek a légvédelmi rakéták, de még a magyar honvédelem jövőbeli terveibe is betekintést nyerhettünk. Tematikus kiállítások sora várt minden szektorban - hol tankokat, hol lakóháznyi repülőket lehetett közelről szemügyre vételezni, de be is lehetett ülni egy-egy gépbe egy fotó erejéig.
A gyerekekre nagy dózis izgalom várt, felsorolni is nehéz lenne, mennyi mindenben kipróbálhatták rátermettségüket: például tájékozódó futásban, gránáthajításban, akadálypályán, lövészetben vívhattak csatát a többi vállalkozó szellemű gyerekkel. A felnőttek ugyancsak aktív élményeket is szerezhettek, én például leteszteltem a képességeimet, alkalmas lennék-e vadászpilótának. VR-szemüvegben és mozgó playseatben ülve tettem egy kört Kecskemét felett egy Gripennel. Miután kibámészkodtam magam a tájban, gondolatban már kezdtem vállon veregetni magam várakozásaimon messze túlmutató teljesítményem láttán, hiszen egyre magabiztosabban bántam a gázkarral és a botkormánnyal. Szépen visszanavigáltam a reptérre, biztonságosan megkezdtem az ereszkedést a leszállópályán, majd egyszer csak bumm, elsötétült a kép. Azt hiszem, kicsit még gyakorolnom kell, mielőtt beadom az önéletrajzom a légierőhöz.
Mindeközben az égre pillantva már egymást váltották a repülők és helikopterek. A magyar gépparkból felvonultak a Gripenek mellett a H145M helikopterek, a Mi-24-es harci helikopterek, az A319-es Airbus, illetve a Falcon 7X szállító repülőgép. A kecskemétieknek az említett járművek szinte mindennapos látványt jelentenek, mégis különleges érzés a repülőnapok alkalmával közvetlen közelségből látni, hallani őket. A hazaiak mellett számos külföldi haderő légiereje is demózott, látványos show-t láthattunk többek közt a szlovénoktól, az olaszoktól, a csehektől és a horvátoktól.
Természetesen nincsen repülőnap Besenyei Péter nélkül. A műrepülés magyar királya és a Red Bull Air Race “keresztapja” szokás szerint meglepetésekkel teli műsorral lakta be a kecskeméti légteret.
Kivételes programelem volt az ejtőernyős ugrás, amelyben a honvédség szinte teljes vezérkara részt vett, beleértve Ruszin-Szendi Romulusz altábornagyot, a Magyar Honvédség parancsnokát.
A szárazföldön szintén nem mindennapi látványban lehetett része a közönségnek több ízben is. Megfigyelhettük, hogyan manővereznek a honvédség Leopard 2A4 és T-72-es harckocsijai és BTR-80-as páncélosai. Az egyik legnagyobb durranás kétségkívül az összhaderőnemi képességbemutató volt, amely demonstrálta, hogyan dolgoznak össze a magyar honvédség különböző egységei a helikopterrel delegált mesterlövészektől a JAS-39 Gripenekig. A nap folyamán azt is szimulálták, mi történik pontosan olyankor, amikor a hírekben olvassuk, hogy riasztották a vadászgépeket a légterünkbe belépő azonosítatlan repülőhöz.
Olvasva a szombati közlekedési káoszt, felkészültem arra, hogy hosszú időbe telik majd a be- és kijutás. Reggel 7 óra után nem sokkal értem a kék parkolóba - a sajtó képviselőinek is ezt jelölték meg -, és bár a város felől érkezve szinte egyből be is jutottam, ellenkező irányban az 5-ös úton már akkor volt némi torlódás. A parkolón belül jól szervezetten irányítottak, könnyen megtaláltam a regisztrációt, majd az első buszjáratra fel is fértem. A beléptetés is abszolút gördülékenyen zajlott. Kifelé hasonló jó tapasztalataim voltak, alig pár percet vártam a buszra, amely visszaszállított a parkolóba. Már a parkolón belül két sávba osztották az autósokat attól függően, hogy Kecskemét vagy Budapest irányába szeretnének-e kihajtani. Néhány perc várakozás után el is tudtam hagyni a parkolót, igaz, nem maradtam zárásig az eseményen. Én maximálisan pozitív benyomásokat szereztem tehát a szervezésről, és nemcsak a közlekedés terén. Pedig lélekben előre felkészítettem magam a helyzet elfogadására: tömegrendezvényről lévén szó hasonló állapotokat vizionáltam, mint a Balatonról hazaindulni vasárnap délután az M7-esen vagy a Forma-1-re tartva az M3-ason. Hogy szerencsém volt-e vagy csak jól időzítettem az érkezést és távozást, netán szombatról vasárnapra javult a szervezés, nehéz megítélni, és nem is tisztem. Én mindenestre nagyon remélem, hogy nem kell újabb nyolc évet várni a következő repülőnapra!
Galéria:
Megosztás = Ez klassz, hasznos írás volt!
Köszönjük, hogy ajánlod barátaidnak a Trendalelke.hu-t!
