TrendaLelke

Ma felébredtünk, és nemcsak a nőnap, hanem egy egészen más világ köszönt ránk. Ez talán nem is lenne akkora gond, ha ez az egészen más világ nem lenne már a vendégünk közel egy éve. Nem kívánt látogatónk ráadásul a kellemetlen fajtából való, hiába takarjuk csak félig a tenyerünkkel a műásításainkat, és kémleljük feltűnően a faliórát, kéretlen vendégünk mégsem igyekszik indulni, vagy ami még rosszabb: újra és újra visszafordul a küszöbről. Össze lettünk zárva ezzel a vad és furcsa idegennel, odaköltözött a nappaliba emigrált laptopiskolába, a fregolin száradó cicás-textilmaszkba, a kiszáradó kezünk bőrének etanolszagába. És ott van a már márciusban elhasznált éves szabadságban, az aggódó bankszámlakivonatokon, régen ölelt rokonaink online mosolyában. Ma pedig itt a nőnap, amikor sokunkat nem kárpótol egy „köszönöm” és egy tulipán a reggeli kávé dermedtsége felett újabb bezártságunk első napján. Fehér Anna vendégszerzőnk írása