TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Köz-tér \ Életem triciklijét mindig nőtársaim lökték a helyes irányba

08
2021 márc.

Életem triciklijét mindig nőtársaim lökték a helyes irányba

 

Ma felébredtünk, és nemcsak a nőnap, hanem egy egészen más világ köszönt ránk. Ez talán nem is lenne akkora gond, ha ez az egészen más világ nem lenne már a vendégünk közel egy éve. Nem kívánt látogatónk ráadásul a kellemetlen fajtából való, hiába takarjuk csak félig a tenyerünkkel a műásításainkat, és kémleljük feltűnően a faliórát, kéretlen vendégünk mégsem igyekszik indulni, vagy ami még rosszabb: újra és újra visszafordul a küszöbről. Össze lettünk zárva ezzel a vad és furcsa idegennel, odaköltözött a nappaliba emigrált laptopiskolába, a fregolin száradó cicás-textilmaszkba, a kiszáradó kezünk bőrének etanolszagába. És ott van a már márciusban elhasznált éves szabadságban, az aggódó bankszámlakivonatokon, régen ölelt rokonaink online mosolyában. Ma pedig itt a nőnap, amikor sokunkat nem kárpótol egy „köszönöm” és egy tulipán a reggeli kávé dermedtsége felett újabb bezártságunk első napján. Fehér Anna vendégszerzőnk írása


Gyerekként (sem) voltam egy akrobatikus alkat, nagyívű zakózásaim után lucskos arccal kiabáltam a szüleim felé: „ugye elmúlik ez a fájdalom?” Nem az ijesztett meg, hogy ez nekem most fáj, hanem az, hogy lehet: a fájdalomnak sosem lesz vége. Ugyanezt érzem a járvánnyal kapcsolatban: ugye elmúlik? De ez merül fel bennem akkor is, ha arra gondolok, hogy vajon elmúlik-e egyszer, hogy azért bántunk valakit, mert más? Mert nő? Mert férfi? Mert alacsony? Mert magas? Mert szőke? Mert barna? Mert gazdag? Mert szegény? Mert hívő? Mert kitért? Mert szeret? Mert nem ért?

 


A nőnapot kissé több mint 100 évvel ezelőtt tartották meg először, mert fontos volt arról beszélni, hogy az olyan „nagy szavak”, mint például az egyenjogúság, hogy is valósulhatnak meg a mindennapokban. 2021 márciusában nem tudom, közelebb vagyunk-e a célhoz, mint 1917-ben (amúgy történelmileg igen, csak szeretem én is a „nagyszavakat”). De azóta sincs instant jó megoldás, bár én mint borkereskedő, egy jól behűtött olaszrizliget azért idesorolnék.

Valójában csak mi nők lehetünk saját megoldásaink: lányok, anyák, nagymamák, idegesítő lánytestvérek, szórakozott barátnők, rettegett anyósok, kotnyeleskedő szomszédasszonyok, szigorú tanár nénik, csevegős kolleginák. Életem nagy részében nők inspiráltak, ők voltak azok, akik jókor és jó helyen löktek egyet a helyes irányba életem triciklijén. Végig csacsogott éjszakák, bátorító félmosolyok, rímekbe, könyvekbe foglalt gondolatok, jókor kérdezett „hogy vagy?”-ok. Ezernyi impresszió csodás emberektől. Elcsépelt girlpower szlogenek, de valódi támogatások - én ezekből építkezhettem a legtöbbet, és igyekszem ebből adni a legtöbbet. Meg indokolatlan mennyiségű rozéfröccsből.
    

 

Hatalmas elvágódásaim utáni agonizálásaimra ugyanis anyukám végül mindig azt felelte: „Persze, hogy elmúlik. Minden rendben lesz!” Ma már természetesen tudom, hogy ezt főleg vigasztalásnak szánta, de azt is, hogy attól még nagyon kell hinni benne. Hogy elmúlik, hogy minden rendben lesz. Még akkor is, ha a nőnap egy világjárvány közepére esik.

És ezt az undok vendégünk is tudja.  


Tetszett, amit olvastál?

Ajánlj bennünket a barátaidnak is!

 

Utoljára frissítve: hétfő, 08 március 2021 19:04
Értékelés:
(13 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449