TrendaLelke

Itt vagy most:Home \ Női percek \ Ilyen volt 40 nap kávé nélkül

04
2021 ápr.

 

Idén úgy döntöttem, a kávéról mondok le a böjti időszakban. Először elhatároztam, hogy naplót is vezetek, mint Robinson, de aztán rájöttem, hogy ezzel csak gyötörném magam, újra és újra emlékeztetve kávéra szomjazó ízlelőbimbóim és agysejtjeim, mitől fosztom meg őket. Végül abban maradtam magammal, hogy inkább majd utólag foglalom össze tapasztalataim. Íme. Sárdi Barbara írása

 

2016-ban lettem ovo-vegetáriánus (tejterméket ekkor már jó ideje nem fogyasztottam, mert a kazeinnal nem bír el a szervezetem), napra pontosan egy évvel később pedig a tojást is száműztem az étrendemből, és elkezdtem a teljes vegánságra törekedni, nemcsak a főzésben. Innentől kezdve a 40 napos klasszikus böjt nálam 365 naposra duzzadt minden évben. A vegánsággal párhuzamosan búcsút intettem továbbá az alkoholnak és a dohányzásnak. Évente kétszer pedig Neera sziruppal böjtölök. Idén is túlvagyok már egy hétnapos kúrán, amikor is kizárólag a Cayenne-borssal és frissen facsart citromlével megbolondított, vízzel felhigított szirup táplál, mellé csak vizet iszom.

Kellett tehát valamit találnom, amivel mégiscsak gyakorolni tudom a lemondást a 40 napos böjti időszakban. Bár “pályaelhagyó” katolikus vagyok, ezt a hagyományt kimondottan kedvelem, mert remek lehetőség egy kis erőfitogtatásra a makacs elmével szemben. Előfordult már, hogy a nassolástól tartózkodtam, most pedig a kávét vontam meg magamtól, nem az első alkalommal.

A napi megszokott koffein dózisom általában egy-két kávé, viszont azokra menetrendszerűen szükségem van. Eddig nem tudtam, hogy a koffein szétáramlása az ereimben vagy pusztán a finom, forró ital élménye, netán a kávézás szertartása tesz már-már függővé. Most, a 40 nap alatt eljött végre a megvilágosodás pillanata.

No, de nem az első nap. Az első néhány kávémentes nap ugyanis valóban nagy erőfeszítés volt az akaraterőm részéről: minden alkalommal, amikor a környezetemben megéreztem a pörkölt kávészemek mámorító illatát, csak úgy gördültek a képzeletbeli verejtékcseppek a homlokomról.

Reggelente sóvárogva pillantottam a kis kotyogósomra, és megígértem neki, hogy tartson ki, csupán néhány hétig nélkülözöm. Ha ez a negyven nap egy akadálypálya lenne, akkor ezek a momentumok voltak benne a legkönnyebb feladatok. A hardcore akadályok pedig akkor jöttek szembe, amikor valaki vendégségbe érkezett hozzám, én megszokásból megkínáltam kávéval, ő pedig rutinból el is fogadta. Vagy amikor én mentem vendégségbe és már harmadszor hangzott el a “Biztosan nem kérsz kávét?” kérdés. Ilyen esetekben intenzíven kellett gyakorolni az önkontrollt.

Aztán ahogyan teltek a napok, a hetek, egészen kikopott a napi rutinomból a kávézás, egyre kevésbé hiányzott, de azért kicsit csaltam. Időnként engedélyeztem magamnak ebéd után, az élmény kedvéért egy kis fűszeres, forró rizs- vagy zabitalt. A fahéj a szerecsendióval verhetetlen duót alkot, vendégfellépőként néha a kardamom csatlakozott hozzájuk. Ha nagyon munkaképtelennek tűntem szürke, borongós vagy kialvatlan napjaimon, akkor pedig a jól bevált fekete teával térítettem észhez magam.

Ugyancsak segítség volt a Covid, ugyanis jó néhány napra teljesen elvitte a szaglásom és az ízérzékelésem, úgyhogy a teához hasonlóan csak egy színes, meleg vizet jelentett volna a kávé, azért meg igazán kár lett volna lefőzni...

Valamikor a 30. nap környékén jött a nagy felismerés, hogy mi is ejt igazán rabul a kávéban. Minden, amit korábban felsoroltam. Sőt, még több is. Társaságban a kávézás mint szertartás, hajtós napokon a koffein mint doppingszer, ebéd után a kávé tökéletes desszert, a forró, meleg ital újraindítja a szervezetem, ha zombi üzemmódra váltottam a laptopba mélyedve, kávézókban a kísérletezés és az újdonság varázsát jelenti. És biztosan kihagytam valamit.

A 40 nap elteltével, nagyszombaton leporoltam a hordozható kávéspoharam, és az egyik kedvenc kávézómban ünnepeltem újabb kis diadalom az elmémmel szemben. Jóleső érzés volt a kezemben tartani a gőzölgő szerelemitalt, bár úgy érzem, simán bírtam volna még kávé nélkül. Most épp már azon tanakodom, jövőre mi legyen a vállalásom. Megint a kávé vagy az édesség? Á, megvan: a sör lesz az! Már látom is lelki szemeim előtt, ahogyan a kedvenc alkoholmentes söreim illegetik magukat a bolt polcain, de én ignorálom őket.

 

 

Tetszett a cikk?

 

Ajánlj másnak is bennünket!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Utoljára frissítve: vasárnap, 04 április 2021 19:38
Értékelés:
(3 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Partnereink

Kapcsolat

  • Trendalelke.hu Blogmagazin
  • +36302434449