Jácint és Orsolya egyáltalán nem tervezték, hogy lesz háziállatuk. Bár kacérkodtak a gondolattal, hogy egy kutyát örökbe fogadnak, jelenlegi életszakaszukban olyan sűrűek a mindennapjaik, hogy nem érezték helyes döntésnek.
“Kiskunfélegyházán, kertes házban lakunk, ami ideális lenne egy kutya számára, de amikor az élet a normál kerékvágásban zajlik, akkor reggeltől sokszor késő estig Kecskeméten dolgozunk” - indokolja Jácint.
A sors mégis úgy akarta, hogy négylábúakkal osztozzanak az életterükön. Jácint már csak nevet rajta, hogy náluk “macska fronton mindig történik valami”.
“Egyszer Albertirsán tanítottam a zeneiskolában, az egyik tanítványom édesanyja pedig megkérdezte, nem szeretnénk-e kiscicát, ugyanis náluk pont születtek, és már elvihető korba léptek. A kisfiammal megnéztük őket, és az egyiknek nem tudtunk ellenállni, hazavittük” - meséli a zeneművész.
“Néhány évvel később egy reggel a feleségem fedezett fel a bejárati ajtónk előtt egy váratlan vendéget. Kiabált nekem, hogy jöjjek, de felkészített, hogy ne ijedjek meg. Egy szülés kellős közepébe csöppentünk: egy cicamama adott éppen életet öt kölyöknek. Két csemetét magára hagyott, ezért én kétségbeesetten hívtam az állatorvost, mit tegyek. Betettem őket a többiek közé, a mama pedig így már elfogadta őket. Aztán váratlanul eltűnt, úgyhogy én léptem elő pótanyukának, és 2-3 óránként cumisüvegből etettem a kicsiket tápszerrel. Közben tettem ki ételt az anyacicának is, hátha visszajön. Késő este felbukkant, elkezdett velünk barátkozni, majd onnantól az anyaságban is remekelt. Két kiscica végül sajnos elpusztult, a másikaknak sikerült gazdit találnunk, az anyuka pedig velünk maradt” - emlékszik vissza Jácint a nagy izgalmakra. Mivel egyszer már nyomon követhették a születés csodáját, de nem szerettek volna nagyobb kolóniát, természetesen az ivartalanítás mellett döntöttek. Démiből azóta igazi bújós szobacica lett.
Jácint kifogyhatatlanul tud macskás sztorikat mesélni. Megesett, hogy a padlásukra költözött be egy másik anyacica, meglepve őket egy újabb szülésélménnyel. Magától értetődő, hogy később őt is ivartalanították, habár nem tartották meg. Kötött ki a kertjükben síró szőrgombóc is, de őt aztán az anyukája magával vitte. Ekkor tehát nem gyarapodott a család, azonban ahogyan a mondás is tartja, ami késik…
“Tavaly a boltból sétáltunk hazafelé, amikor a járdán, egy szatyorban bukkantunk rá egy kiscicára. Nem volt kérdés, hogy hazahozzuk. Megfürdettük, mert csupa bolha volt szegény, illetve nem sok jóval kecsegtetett az állatorvos, amikor meglátta, milyen alultáplált. Szerencsére sikerült felerősödnie, azóta ő is a családunk teljes értékű tagja lett. Deres igazán gyönyörű kandúr, akit szintén ivartalaníttattunk” - hívja fel a felelős állattartásra a figyelmet.
Édesanyja mindig arra nevelte Jácintot, hogy környezettudatosan éljen, szeresse az állatokat és a természetet. Nagyon érdekelte a zoológia, de aztán a zenei pálya mellett döntött, az állatokhoz való kötődése pedig megmaradt mint hobbi. Szívesen lenne ideiglenes befogadó is feleségével és kisfiával, azonban jelenlegi életritmusuk ezt nem teszi lehetővé, ezért most adományozással és a felelős állattartás népszerűsítésével tudja támogatni az olyan civil szervezeteket, mint például a Kecskeméti Cicamentők, akik a helyi kolóniák ivartalanításával, a beteg, kóbor állatok pártfogásba vételével, szemléletformálással és gazdikereséssel igyekeznek jobbá tenni az embernek kiszolgáltatott állatok életét.
“Elszomorít, mennyien szabadulnak meg a nem kívánt szaporulattól hasonló módokon, mint az általunk megtalált, nejlonszatyorban kidobott kiscicától. Felháborít, amikor emberek nem az őket megillető tisztelettel és gondoskodással bánnak az állatokkal. Nagyra tartom tehát az ilyen civil szervezeteket, hiszen rendkívül szűkös büdzséből gazdálkodva tartják fenn magukat, hatalmas lelkesedéssel. A szükség és igény pedig hatalmas a munkájukra, így mindenkit arra biztatok, támogassa őket!”
Kecskeméti Cicamentők - Környezetünk Állataiért Alapítvány
Adószám: 19049560-1-03
Tetszett a cikk?
Ajánlj másnak is bennünket!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
