KKJM: Ha jól tudom, a te pályaválasztásodat nagyban befolyásolta a szülői ház.
Kolonics Bence: Igen, a szüleim pedagógus végzettségűek, édesanyám német és népművelés szakos, édesapám művelődéstörténetet tanít és festőművész. Remek mintapéldák voltak számomra. Olyan miliőben nevelkedtem, mely a bennem lévő, történelem iránti érdeklődésemet támogatta, kiegészítette és erősítette. Kettejük szakmájának és a régészetnek részint összecseng a célja, miszerint fontos a különböző hagyományokat éltetni, feltámasztani, mindamellett a két foglalkozás peremterülete is kapcsolódik egymáshoz. A tudatos irányválasztásomhoz persze az is hozzájárult, hogy mind az általános iskolában, mind a gimnáziumban kitűnő történelem tanáraim voltak, akik fenntartották érdeklődésemet és az affinitásomat a helyes útra terelgették.
Milyenek voltak az egyetemi évek, igazolták a választásod helyességét?
Igen, abszolút, ráadásul a tanulmányaim sokféle irányba fejlesztették a gondolkodásomat és a látásmódomat. Az egyetemi évek alatt az elméleti képzés mellett lehetőség nyílt tanásatások formájában terepi gyakorlatra is, hiszen az egy régész számára elengedhetetlen, hogy minél többféle területre, ásatásra eljusson, megismerje, megtapasztalja azok sokféleségét.
A leletanyagtól eltekintve ennyire különböznek egymástól a különféle ásatások?
Nagy változatosságot mutatnak. Egyrészt eltérő lehet a természeti közeg, teljesen más lelőhelyek kerülnek elő egy dombos, netán hegyes vidéken, mint a sík Alföldön. Másrészt különbözhetnek abban is, hogy milyen célból folyik az adott ásatás. Egy tervásatás esetében tervvel és konkrét tudományos céllal érkezünk a területre, míg a megelőző ásatások célja az, hogy egy későbbi építkezés előtt felkutassuk a föld mélyén rejtőző leleteket.
A változatosság megélése jegyében keveredtél Kecskemét környékére is, igaz?
2011-ben – még budapesti tanulmányaim alatt – részt vehettem a Bugac-Felsőmonostoron zajló ásatáson, amelyet dr. Rosta Szabolcs vezetett. Az együttműködés olyan jól sikerült, hogy 2017-ben elköteleződtem a Kecskeméti Katona József Múzeum mellett.
Van kedvenc történelmi korszakod?
Már a gimnázium alatt éreztem, hogy hozzám a középkori-késő középkori időszak áll közel, s úgy alakult, hogy ez az egyetemi évek sem változott. Szakdolgozatomban egy középkori vár, a solymári vár fémleleteivel foglalkoztam. Ugyanakkor a múzeumi munka nem úgy zajlik, hogy mindenki kizárólag a kedvenc időszakában mélyed el, hanem többféle munkába belefolyunk, más és más korszakok anyagi kultúrájával találkozunk. Így a középkorhoz tartó érdeklődésem kiegészült további korszakok ismeretével.
Például?
Az M8-M44-es autópálya építéséhez kapcsolódó próbafeltárásokat a közelmúltban végeztük, s több lelőhelyen is gyönyörű, bronzkori leletanyag került elő, ami ugyancsak a szívemhez nőtt.
Számodra mi a vonzó ebben a szakmában, hiszen sokszor egészen embert próbáló körülmények között, tikkasztó hőségben, fagyban, esőben kell dolgoznotok?
Pont ezt szeretem benne, hogy sokat vagyunk szabadlevegőn, s ezt a viszontagságok ellenére kedvelem. A kezdetek óta vonzó számomra a régészetben, hogy különleges, kicsit misztikus, térben és időben messzire visszanyúló dolgokkal foglalkozunk. Tetszik a kettőssége, komplexitása, hogy erős fizikai jelenlétet igényel, ugyanakkor kifejezett szellemi munkát is végzünk.
Melyik ásatás hagyta eddig a legmélyebb nyomot benned?
A 2018-as Kaszap utcai feltárás nagyon emlékezetes maradt számomra. Nekem ez volt az első belvárosi feltárásom, amit feltárásvezetőként vittem végig. Gyönyörű leletanyagot találtunk, melynek szépségét a decemberi mínusz 7-8 fok sem vette el tőlünk. A tavalyi év egyik megelőző feltárása a Katona József utcában zajlott, ahol ugyancsak ritkaságnak számító leletanyagra, egy 15. század végéből származó, faszerkezetes kút maradványaira bukkantunk. A szerves anyag a vizes környezetnek köszönhetően tudott megmaradni, ami igen különlegesnek számít.
Az M44-es autópálya építéséhez kapcsolódó próbafeltárások során egy avar településhez tartozó árokban két emberi csontvázat leltünk. A vázak kitekert pozíciója és az, hogy az árok alján fekszenek egyértelműen jelzi, hogy azokat az árokba dobták. Ráadásul az egyikőjük csigolyájába egy harci kés volt szúrva, tehát biztos, hogy valamely harci esemény áldozataira bukkantunk rá. Annak eldöntése, hogy a halálukat háborúnak vagy egy esetlegesen településen belüli erőszaknak köszönhették, további kutatást tesz szükségessé.
Milyen eszközök segítik ennek kiderítésében a régészt?
A jelenség a beruházáshoz kapcsolódó próbafeltárás során került elő, amikor a lelőhelyeket 2 méter széles kutatóárkokkal vizsgáljuk. A későbbiek folyamán, a helyszínen már nagyobb felületen fognak a kutatások folytatódni, amivel az árok további szakaszai is előkerülnek. Ha ezek rejtenek hasonló vázmaradványokat, további régészeti leletanyagot, az egész jelenség értelmezése még pontosabb lehet. Emberi vázmaradványok esetében antropológiai vizsgálatok segítségével további információkat kaphatunk az elhunytak nemére, életmódjára, egészségi állapotára, sérüléseire vonatkozóan. A különböző műszeres vizsgálatok pedig a régészeti leletanyag alapján tett keltezést pontosíthatják.
Egy ilyen vagy hasonló leletanyag kapcsán milyen érzései vannak egy régésznek?
Mi a múlt kutatásával foglalkozunk, így rengetegszer találkozunk emberi maradványokkal. Ezekben az esetekben el tudunk vonatkoztatni az elhunyt tragédiájától, és igyekszünk kellő alázattal és tudományos szemmel vizsgálni a jelenséget.
A munkátoknak van elő- és utófázisa is, melyiket végzed a legszívesebben?
Természetesen a terepi részét, ahogy talán minden régész. A felkészülés része is izgalmas, s nekem talán az utómunkálatok a leginkább megterhelők. Sokan bizonyára nem tudják, hogy egy-egy ásatást nagyon precízen, aprólékosan, rajzzal, fotóval, leírással dokumentálunk, mely egy bonyolult procedúra. Ennek az az oka, hogy azoknak a dolgoknak a vizsgálódására, melyeket feltárunk és megfigyelünk, az ásatás befejeződésével többé nincs lehetőség.
Milyen a jó régész? Impulzív, erős mozgásigénnyel rendelkező embernek gondolom, nem ajánlod jó szívvel a szakmát.
A munkánk van, hogy aprólékos, precizitást és türelmet igényel. Fontos a kitartás, a strapabírás, hiszen gyakran szélsőséges időjárási viszonyok között zajlik a terepmunka. Az ásatásokon általában komoly tempót kell diktálnunk a szoros határidők miatt, illetve nem ritkán mi magunk is végzünk fizikai munkát, ezért nagy munkabírásra is szükség van. Továbbá elengedhetetlen, hogy egy régész szeresse a múltunkat.
A barátnőd is régész, ráadásul munkatársak is vagytok. Elfér két dudás egy csárdában?
Még az egyetemen ismerkedtünk meg, majd előbb én, kicsivel később pedig ő is Kecskemétre költözött és lett munkatársa a múzeumnak. Én kifejezetten örülök, hogy a párom is régész, mert így van kivel a szakmai kérdéseket megvitatnom, előremutató, egészséges kritikát és visszajelzést adhatunk a másiknak. Arra meg tudatosan figyelünk, hogy a szakma ne gyűrűzzön be mindig a magánéletünkbe.
Mit csinálsz a szabadidődben? Nem vágyódsz olyankor a csendből a zajosságba?
Erre rátapintottál, hiszen gyermekkorom óta trombitálok. A szülőfalumban, a csolnoki fúvószenekarban sok éven át játszottam. Ez a Kecskemétre költözésemmel megszakadt, de remélem, mihamarabb újra zenélhetek. Most zömében sporttal, focival eresztem ki a gőzt, jó kis focis, baráti társaság verődött össze. Új hobbiként a különböző repülőgép makettek összerakásával is foglalkozom. Ezt a tevékenységet ugyancsak a múzeumnak köszönhetem, mivel sokáig a kecskeméti repülőtéren szakfelügyeltünk, ahol testközelből figyeltem és szerettem meg ezeket a vasmadarakat. Gyakran vagyunk a szabadban, arborétumokat fedezünk fel és persze amikor csak tudok, hazalátogatok Csolnokra, melynek közösségéhez és a szülői házhoz még mindig erős kötelék fűz.
Tetszett a cikk?
Ajánlj másnak is bennünket!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
